Egymillió forintos sisak védte meg Massát

Felipe Massa kis híján tragikus hungaroringi balesete jelzi, a pilóták soha nincsenek teljes biztonságban. Pedig a mai bukósisakok hihetetlen erőhatásoknak képesek ellenállni.


Felipe Massa kis híján tragikus hungaroringi balesete jelzi, a pilóták soha nincsenek teljes biztonságban. Pedig a mai bukósisakok hihetetlen erőhatásoknak képesek ellenállni.

A brazil pilóta fejét 290-es tempónál egy 1 kilós acélrugó találta el, amely Rubens Barrichello autójáról szakad le. Az egy tonna erejű ütés szerencsére a sisakot találta el, de a plexit leszakította.

Massa koponyaboltozati csonttörést szenvedett és azonnal elveszítette az eszméletét.

Életét tulajdonképpen a német Schuberth cég által külön a forma-1-es pilótáknak fejlesztett fejvédő mentette meg. Nem véletlen, hogy a háromszoros világbajnok, Niki Lauda kijelentette: Massa korábban nem élhetett volna túl egy hasonló balesetet.

A bukósisak lényege, hogy az ütközésből bekövetkező energiát nagy területre osztja szét, és ezzel védi a fejet. Ez egy kemény külső burokkal oldható meg, amely alatt ütéstompító rétegek találhatók.

A bukósisakok külső burkolata karbonszállal erősített műanyagból készül. Ez alatt a golyóálló mellényeknél is használt aramid réteg található, majd egy újabb műanyag réteg. A forma-1-es sisakokat komoly teszteknek vetik alá. Mind a külső héjat, mind a plexit tesztelik különböző behatolások ellen.

A sisakra egy 4 kg-os fémtüskét ejtenek, amely nem hatolhat át a burkolaton, a plexire pedig 1 grammos lövedéket lőnek ki három irányból, közel 500 km/órás sebességgel. Ezen kívül a bukót tűzben is vizsgálják. A külső környezetet fél percig 830 Celsius fokra hevítik, de a belső hőmérséklet nem lehet magasabb 70 foknál. A tesztek lényege az, hogy a sisak a maximális mennyiségű energiát legyen képes elnyelni.

Egy-egy ilyen sisak ára 1 millió forint körül mozog, de néhány évvel korábban ennek többszörösét is elkérte ezeket a csúcstechnológiás fejvédőkért. 2003 óta a sisak közvetlen tartozéka az ún. HANS (fej- és nyakvédő rendszer), amely elsősorban a nyaksérülések mértékét csökkenti. A szerkezet a sisakhoz kapcsolódik, és karbonszállal erősített váza a pilóta vállán és mellkasán támaszkodik. Hirtelen lassuláskor a szerkezet nem engedi, hogy a pilóta feje előre, majd hátra csapódjon.

Ayrton Senna és Roland Ratzenberger 1994-es balesete után jelentős lépéseket tettek a biztonság érdekében a Száguldó Cirkuszban. Annakidején Imolában például a HANS megmenthette volna Roland Ratzenberger életet. A szombati edzésen az osztrák pilóta nyaka eltört, amikor a Simtek-Ford belecsapódott a pályát övező betonfalba.

Egy nappal később a háromszoros világbajnok, Ayrton Senna veszítette életét, amikor a Tamburello kanyarban kiszaladt a pályáról és 200 km/h-s tempóval a falba csapódott. A leszakadt jobb első kerékfelfüggesztés olyan szerencsétlenül fúródott sisakjába, hogy halálos fejsérülést szenvedett. A rúd ugyanis a sisakrostélyon áthatolva a gumiszegélyen keresztül Senna fejébe fúródott. Ha a rúd néhány milliméterrel arrébb találja el a sisakot, a brazil pilóta akár túl is élhette volna a balesetet.

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy volt idő, amikor az autóversenyzők bukósisak nélkül köröztek a pályán. A védősisak katonai találmány volt, ám a két világháború között már az autóversenyzők is használták. A legtöbben persze bőr- és vászonsapkát viseltek a szél ellen, ám voltak, akik a katonai rohamsisakban rótták a köröket.

1928-ban a csehszlovák bankár Vincenz Junek a Nürnburgringen egy baleset során életét vesztette. A Bugatti pilótája néhány nappal korábban rendelt egy katonai sisakot, ám a posta késett a szállítással, így Junek e nélkül vágott neki a versenynek. Vesztére: a súlyos fejsérülésébe belehalt.

Majdnem ugyanígy járt a háromszoros Európa-bajnok Rudolf Caracciola is, amikor 1946-ban átlátogatott a tengerentúlra, hogy részt vegyen az Indianapolis 500 mérföldes versenyen.

Ekkoriban Indianapolisban már kötelező volt a bukósisak, így a német versenyző az amerikai páncélosoktól kapott kölcsön egy fejvédőt. Az edzés során Caracciola a “Turn 2”-es névre keresztelt kanyarban elesett és súlyos koponyasérüléseket szenvedett. Az életét a katonai sisak mentette meg, e nélkül szinte biztos, hogy meghalt volna.

A CSI – az FIA sportbizottságának előde – csak 1952-től tette kötelezővé a bukósisakot a Forma-1-ben. Az első időkben semmi megkötés nem volt a sisakokkal szemben, a félgömb alakú fejfedők két fajta szín, a fekete vagy a fehér valamelyikében pompáztak, a dizájn csak a hetvenes években jött divatba.

A pilóták fülét egy bőrdarab védte a huzattól, a felcsapódó kövek és a por ellen szemüveget viseltek. Froilan Gonzalez érdekes módját választotta a szellőzésnek: a nagydarab argentin kis lyukakat fúrt sisakjába és a menetszéllel tette kellemesebbé a bukó viselését.

Az ötvenes évek végén jelentek meg az úgynevezett Jet-sisakok, amelynek az volt a jellegzetessége, hogy a bukósisak már a pilóta fülét is védte. A fejvédőket nem vetették alá vizsgálatnak, a szabályzat sem írt elő semmiféle megkötést, csupán annyit, hogy kötelező viselni.

Az Egyesült Államokban a hatvanas években szokássá vált, hogy egy versenybíró kalapáccsal a kezében “bevizsgálta” a pilóták fejvédőit, de hogy melyik felel meg vagy melyik nem, arra nem volt egységes előírás. Erről tulajdonképpen a vizsgálatot végző ellenőr döntött.

1968-ban az amerikai Dan Gurney hatalmas feltűnést keltett, amikor a Brit Nagydíjon egy teljesen zárt bukósisakban jelent meg, amely úgy nézett ki, mint amilyet az űrhajósok hordanak.

Az “asztronauta-sisaknak” mindenki a csodájára járt, a korabeli beszámolók úgy írnak róla, hogy “Gurney olyan különleges fejvédőt viselt, amely a válláig ért”. Három év sem kellett és szinte a teljes mezőny már ezt a típusú fejvédőt használta. Persze akadtak kivételek is.

Az osztrák Jochen Rindt például arra panaszkodott, hogy “megfullad” benne. A Lotus pilótája 1970-ben a kényelmet a biztonság elé helyezte és a kanyargós Clermont-Ferrarnd-i pályán az előző évi rossz tapasztalataiból kiindulva inkább a régi Jet-bukót tette a fejére. Ekkor a sisak alatt már tűzálló azbeszt maszkot viseltek a versenyző, amely tűz esetén néhány percig védte őket a lángoktól.

A hetvenes évek közepétől ellenállóbb sisakrostélyokat szerelnek az f1-es bukókra. Sajnos nem volt ilyen rostélya a Red Bull csapat mostani motorsport igazgatójának, dr. Helmut Markónak az 1972-es Francia Nagydíjon. Az osztrák pilótát a Ronnie Peterseon autója által felvert kő találta el és vakította meg fél szemére.

A mérnökök hamar rájöttek, hogy a sisak nemcsak a pilóta fejét védheti, hanem más hasznos funkciókat is betölthet. 1974-ben az év utolsó futamán a McLaren csapat mutatott be először olyan fejvédőt, amelybe rádió-adóvevőt szereltek, Ennek segítségével a pilóta elvben beszélni tudott a szerelőkel. A gyakorlatban viszont a motor zaja elnyomta az emberi hangokat és nem igazán sikerült használni az adóvevőt. Mára már ezt is sikerült megoldani, a sisakok nemcsak biztonságokat, hanem jó hangszigetelő réteggel is rendelkeznek.

Maradj még, olvasd el ezeket is!

Kapcsolódó cikkek

Friss hírek

 

 

 

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!