Exkluzív beszámoló: Forma-1 tes(z)tközelből - F1VILÁG.HU

Exkluzív beszámoló: Forma-1 tes(z)tközelből

HIRDETÉS

Helyszíni (szubjektív és szokás szerint részletes) beszámoló a novemberi barcelonai Forma-1-es tesztprogram eseményeiről…

Helyszíni (szubjektív és szokás szerint részletes) beszámoló a novemberi barcelonai Forma-1-es tesztprogram eseményeiről…

Az F1-es programom már vasárnap kora délután elkezdődött, habár nem éppen terv szerint, hanem annál sokkal jobban alakult. Nos, a megbeszéltek szerint Granollers városában találkoztam volna egy mclarenes ismerőssel, és már éppen útnak is indultam a szállodából, amikor felhívott, hogy behívták dolgozni a pályára. Azt mondta nyugodtan odamehetek én is, amúgy is un. “track day” volt, ami annyit jelentett, hogy be lehetett jutni a pályára, és – akinek volt rá lehetősége – ki is lehetett próbálni azt autóval és/vagy motorral.

Elindultam hát a módosított útvonalon, és mivel az arra menő busz vasárnap nem járt, megint a gyaloglás maradt. A főkapu persze messze van, ahová szép kis emelkedővel övezett út vezet. Normális esetben örültem volna a domboknak – melyből Hollandiában hiány van – de ezen a vasárnapon valahogy nem voltam rákészülve. Rövidítésképpen gondoltam levágom az utat, és átvágok a közeli susnyáson, ám a tervem nem jött be, ugyanis a bozótos kerítéssel és vasúti vágánnyal végződött, a főbejárat helyett. Csalódottan, néhány bogáncsot begyűjtve kénytelen voltam visszamenni a már ismert útra.

Végre elértem a bejárathoz, ahol egy felborult, megzúzott sárga Mini Cooper várta, hogy elszállítsák. Láthatólag megjárta már a pályát, és a sofőr Michael Schumachernek hihette magát. Közben a pálya területére még mindig egyfolytában hajtottak be a motorosok. Az autósok úgy látszik korábban voltak soron. Végre újra bent voltam a paddockban. Mivel ismerősömnek dolgoznia kellett, úgy döntöttem körbesétálok. Sok meglepődött arcot láttam, de persze a “nem tudtam hétfőig várni, hogy lássalak” szöveg nagyon bejött nekik.


A Ferrarinál megint nem fogadtak tárt karokkal, csak néhány csúnya pillantást kaptam: a szitu nem sokat változott Monza óta. Van egy-két barátságos arc, de a többségnek felsőbbrendűségi komplexusa van. A slickeket néztem éppen, ami a kamionok mellett volt kirakva, és mind láthatóan lapos volt. Kérdeztem is, hogy lapos slickeket tesztelnek-e holnap, ezen legalább egy kicsit elmosolyodtak.

Hátrasétáltam a Bridgestone-hoz is, ahol nagy munkában voltak, de megengedték, hogy készítsek pár képet. Egyedül azt kérték, hogy a slick gumik belsejét ne fényképezzem. Sorra hozták a csapatok a felniket, a Bridgestone-osok azon dolgoztak, hogy szépen rápasszintsák a gumit. A Ferrarisok felnijei persze itt is külön voltak, ráadásul még az is letakarva piros ponyvával. A fekete aranyról egy későbbi írásomban többet is megtudhatnak az olvasók.

A slickeken és az esőgumikon kívül 2008-as abroncsok is voltak, talán összehasonlításként. Összefutottam egy ott dolgozó ismerőssel, aki tavasszal a boxok tájékán tevékenykedett, most viszont ide volt beosztva. Azt mondta ez jobb, bár több a munka. Kérdeztem, hogy itt van-e a román kolléga, akivel Monzában ismerkedtünk meg, de mint kiderült azóta már felmondott.


Elsétáltam a célegyenes végéig, ahol figyeltem az ott körözgető motorokat. Szívesen kipróbáltam volna én is a pályát, de lehetőleg egy autóval. Kiskoromban vezettem motort utoljára. Később a motorosok lazán besétáltak az F1-es paddockba, és nézelődtek, fényképeztek, senki nem szólt rájuk.

A McLaren sok VIP vendégre készült, és a legutolsó boxban egy autót, egy szimulátort és egy pár éves motort is kiállított. A Honda elhozta az egyik race-team kamionját, mely valójában két kamion, ideiglenesen összeépítve, az alsó részén a gumimelegítőkkel, a felsőn pedig irodával, ahol a pilóták a megbeszéléseket tartották a mérnökökkel. Tavaly júliusban a HondaRacingF1 nyílt napján Brackley-ben ugyanezekben a kamionokban jártam én is.


Bár hivatalosan nem volt nyitva, azért bejutottam és végigsétáltam a boxutcán. Láttam, hogy a Williams és a Red Bull egy autót készít fel, a többiek kettőt. Ezen meglepődtem, mert az előzetes pilótalista azt mutatta, hogy sokan mennek majd egy autóval. Ezek a listák még hétfőre sem lettek véglegesek, tartogattak meglepetéseket, mint pl. a Force India és Pedro esete kedden, vagy, hogy Button is megjelent, annak ellenére, hogy még szombaton úgy volt, hogy egyáltalán nem jön.

Hirdetés

Az STR kitolta az autót, és tankolást gyakorolt. A Honda is beindította az F1-es autó motorját, amit mindig élvezet újra meg újra hallani. Az STR-esek kedvesek voltak, és változatlanul szívesen kommunikáltak volna velem, ám még mindig nem beszélnek angolul.

A BMW bár szépen takargatta magát, azért az látszott, hogy az új hátsó szárnyat rakta fel, de az nem, hogy az első szárny is a 2009-es szabályoknak megfelelő, vagy legalábbis valami olyasmi. Nem tűnt nagyon komoly fejlesztésnek, szerintem csak a többiek megtévesztése végett teszteltek vele. Az is erre utal, hogy a paraván és a box között “véletlenül” egy szép nagy rés díszelgett 3 napig, amelyre a Ferrarinak remek belátása volt. Ezt a lehetőséget ki is használták, méghozzá nem is túl burkoltan, és felváltva leskelődtek.

A McLaren motorhome-ban feltűnt Pedro családostul, majd egy Mercedesszel távozott, melynek nem égett az egyik ködlámpája. Meg is állítottam, és mondtam neki, azt válaszolta kizárt 🙂 miután a többiek is megerősítették, csak elhitte. Kiderült végül, hogy a Merci sajátossága, ha alá van szedve a kormány, akkor csak az egyik oldalon ég. Na megnyugodhattunk, nem kellett szerelőt hívni, pedig még mondtam is neki, hogy “hát nincs itt egy szerelő, aki segíthetne?” Pedro mosolygott, intett, majd elhajtott.


Kicsit később körbeautóztunk a pálya mindkét szervizútján. A pályán néhány Williams-es, és Hülkenberg sétált, aki a másnapi tesztre készült. Már sötétedett, így nem nagyon lehetett fényképezni. Furcsa volt úgy végighaladni a szervizúton, hogy a pályán közben nem mennek az autók. Bár erre az élményre már nem sokat kellett várni.

Visszatértem a McLarenhez egy kávéra, ahol most meg Gary Paffett-be botlottam. Éppen nem volt nálam a zandvoort-i DTM versenyen készült kép, amit alá szerettem volna íratni vele, de sejtettem, hogy lesz még erre alkalmam, mert 3 napot tesztel, és mindig összefutunk párszor.

Beszélgettem a Honda sofőrjeivel, akik múltkor megengedték, hogy beüljek az egyik kamionba. Nagyon kedvesek, és barátságosak voltak, mint mindig. A Honda sátrában ücsörögtem, és megkérdeztem a fekete rövid hajú felszolgálólányt, hogy ő-e az énekes? Először nem értette (nézett is bután), aztán leesett neki, hogy az ITV-s búcsú klipben nyújtott alakítására célzok. Éppen kifelé mentem, amikor megjelent Bruno Senna, akit egyszer már láttam, még a Spanyol GP csütörtöki boxlátogatásán 2007-ben, csak akkor még GP2-es versenyzői szerelésben, nem F1-es Hondásban.

Az STR-nél Sebastien Buemi érkezett meg, a Renault-nál pedig a holland Van der Garde lépett éppen le. A versenyzők (legalábbis néhányan) tehát nem csak hétfőn érkeznek a tett színhelyére, és ülnek bele a kész autóba.

Még egy túrát tettünk a pitlane-ben, de már teljesen sötét volt, a garázs fényei világítottak csupán. Már lassan minden készen állt a másnap kezdődő 3 napos tesztre, a csapatok tagjai is elindultak a szállodájuk felé.


Egész délután kabát nélkül mászkáltam, és azon morgolódtam, hogy minek is cipeltem magammal a télikabátomat. Ám amikor lement a nap, jól jött a meleg kabát és a sál, mert nagyot zuhant a hőmérséklet. Ittam is egy forró teát a McLarennél, ahol arra panaszkodtak a kollégák, hogy minden elromlik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat a topcsapatnál. Nem volt errefelé nagy sürgés-forgás, mert konyhán most nem készült vacsora. Mivel elvileg korán végeztek aznap, így a szállodában vacsoráztak.

Végül mi is vacsorázni indultunk a kollégákkal, ám vasárnap nem csak a boltok, de az éttermek is zárva tartottak. Végül hosszas keresgélés és eltévedések után kénytelenek voltunk paela helyett hamburgerrel beérni.

Így telt el a 0. nap a teszten, és hazaérve már alig vártam, hogy másnap ismét visszatérhessek.

Hétfőn reggel egy kis közlekedési galibával kezdődött a nap, de végül sikerült a főbejárathoz jutni, ráadásul gyaloglás helyett busszal. Az újabb nehézséget csak az okozta, hogy az akkreditációs központ ettől a ponttól messze volt. Megint úgy kellett gyalogolni, hogy közben az autók hangját hallottam. Egy francia lány jött szembe, és kérdezte, hogy messze van-e a 3. kapu. Szegénykének még nagyon sokat kellett baktatnia, közelebb lett volna a kapuhoz, ha visszafordul. Visszafelé gyaloglás helyett ismét az autostoppolást választottam, amit már harmadszor teszek, és minden esetben az F1 miatt. Lehet, hogy inkább autót kéne bérelni?!

A médiaszobában megkaptam a versenyzői listát, mely eléggé eltérő volt attól, amit előző héten meg lehetett tudni a különböző hírforrásokból. Az azonban nem változott, hogy a “nagyok” nem jöttek, se a McLarentől sem a Ferraritól. Pedro neve nem volt feltüntetve keddre, azt nyilván meglepetésnek szánták, és láthatóan nem sokan tudták, én meg nem híreszteltem. Odaléptem az ablakhoz, mert gyanús volt a csend. A BMW és a Ferrari boxa fölött voltunk, így remek volt a rálátás a pitlane-re. Éppen akkor hozták vissza az egyik BMW-t (Klien), ezért volt hát a nagy csönd.

A cuccok lepakolása után a tetőre mentem, hogy körülnézzek. Alonso hiánya is érezhető volt, mert nem volt nagy tömeg a lelátókon. Azt gondoltam pedig, hogy Bruno Senna és Sebastien Loeb jelenléte több embert megmozgat. A Force Indiával szemben a főtribünön egy “Force Pedro” és egy “Pedro Force India Driver 2009” transzparens díszelgett, habár ember nem nagyon volt a közelben. Voltak azért páran a főtribünön, említésre méltó még a két rajongó, aki Hondás és Brazil zászlóval betakarva ücsörögtek a hűvös reggelen…


A tegnap meglesett BMW új hátsó szárnyhoz egy új első is tartozott. A Honda csak az első szárnyát mutatta be, míg a Williams is mindkettőt (bár az új elsőt nem sokat láttuk fent). Biztosan nem akarják kiadni a titkokat ilyen korán. Állítólag a decemberi jerezi teszteken már több csapat is teszteli a 2009-es aero csomagot.

A cápauszonyoktól nem nagyon szabadultak meg a csapatok, a Force India, a Honda, a STR, a Renault és a Red Bull (akik a szarvakat is megtartották) is használta. De elég sok 2008-as aero kütyü lekerült az autókról, főleg a BMW-ről (lehet, hogy ezért is volt a sok kicsúszás).


Lesétáltam a paddockba, és a McLarennél Gary-be botlottam, aki már előre köszönt, amikor meglátott (a kép persze megint nem volt nálam). Átmentem a Force Indiához, ahol megláttam egy Audit, mely biztosan Adrian Sutil-hoz tartozott. Vajon most lecseréli majd egy Mercedesre? Nyáron azt mondta, hogy a McLarennél szeretne dolgozni, hát, jövőre valamennyiben ez meg is valósul, amennyiben a pletykák Paul di Restáról és Pedro de la Rosáról nem igazolódnak be.

A boxbejárathoz mentem, majd megkérdeztem átmehetek-e a pitlane-be. Habár már jól ismernek, ilyenkor azért elteszem a fényképezőgépet, mert riadtan szokták nézni (én a kém?!). Közben üdvözöltük egymást az ismerős szerelőkkel, mérnökökkel, majd elsétáltam a boxutca végéhez, ahol a rajtot szokták gyakorolni, és a környéken sétálgattam. Meg is szereztem a szuvenírt, amikor Sutil elhaladt előttem és egy gumidarab a slick felületéről pont elém pottyant.

Összetalálkoztam megint egy fotós ismerőssel. Megkérdezte nincs-e kedvem vele tartani a szerviz úton. Hát hogyne lett volna. Felvett, és körbe mentünk a pálya körül, pár jó helyen megállva, fényképezve, nézelődve. Ilyenkor látszanak igazán a pálya adottságai, a szintkülönbségek, főleg a 2. és az 5. kanyar közötti.


A pályán több fotóst lehetett látni, mint a paddockban, akik szinte egész napjukat ingázással töltötték a médiaszoba és a pálya között, de azért néha a pitlane-ben is előfordulnak.

Visszatérve a Honda előtt nézelődtem, és találkoztam a sajtósukkal, akinek magyar az apukája (vezetéknevéről már korábban is erre következtettünk), de sajnos csak a “jó napot-ot” ismerte, azt is alig sikerült kimondania. Tőle megtudtam, hogy mikor lesznek a csoportos interjúk Lucas di Grassival és Bruno Sennával délután. Délután több fotós álldogált a Honda boxa előtt, mert Bruno tesztelt.

Pár csapat jól láthatóan a KERS-t is tesztelte: a Ferrari (Badoer- bár mint később nyilatkozták, valójában nem is tesztelték) a BMW (Klien) és a McLaren (de la Rosa). Ennek két jól látható jele volt: ronda spéci kesztyű (el is neveztem KESZtyű-nek) a szerelőkön, és egy nagy sárga jel az autón. A szerelők úgy tűnik tehát hiába indítottak “kampányt” a KERS betiltása ellen, a korábbi BMW-s balesetet követően.


A McLaren sem vetette be még az új aero csomagját, valószínűleg Wokingban éppen azt kalapálták a gyárban. A kémkedési alapismeretek (ismételten) teljes hiányában egy nagy objektíves Olympus (szponzor persze) fényképezőgéppel fotózta a konkurencia boxutcából kihajtó autóit az egyik mclarenes, de legalább ne a csapat felszerelésben és a McLaren boxa előtt tette volna… Persze elképzelhető, hogy a sok fotós között volt pár beépített, jobban “képzett” is.

Éppen Piquet Renault-ja füstölt el előttem, pont mint a júniusi teszten. Úgy látszik nem hozok szerencsét az ifjú brazilnak. Olyan dühösen nézett, mintha én rontottam volna el az autóját.


A Force India autója látszólag a régi volt, még utoljára a Ferrari motorjával. A Ferraris kollégák utolsó közös tesztjüket kezdték meg ezen a napon. Egyikükkel beszélgettem is, aki már Monzában is mondta, hogy amúgy is visszamenne Maranellóba a Ferrari gyárba, mert ez az utazgatás megerőltető. Na most, ha akarna, se maradhatna, legalábbis ál-Force Indiásként se. Azt értem, hogy Force India pólót viselnek, de a Ferraris hátitáska azért lebuktatta őket. Minek titkolózni.

Ismét a pitlane végénél fotóztam, majd egyszer csak a Williams szerelői futva közelítettek felém. A másik irányba néztem, és látom, hogy ott áll a célegyenes végénél az autó. Közbe elrohantak mellettem, én meg szaladtam utánuk. Júniusban ugyanez az eset volt Badoerrel, aki gyalog sétált vissza, Hülkenberg viszont most az autóban maradt, és a szerelők úgy tolták felfelé az enyhe emelkedőn, mintegy extra testgyakorlásképp.


Ebédszünetben Vettelt és Loeböt lehetett látni a RB kamionjai előtt, és persze nem tudtak észrevétlenül elillanni, de talán nem is akartak. Ebédre salátát ettem a McLarennél. Hihetetlen milyen egészséges étrendjük van. A szerdai verzió mindent alulmúlt, céklával, salátával, dióval és juhtúróval. Finom volt, de jól jött volna egy kis plusz energiaképp némi pacalpörkölt….

Éppen ezen elmélkedtem, amikor felnéztem a nagyképernyős TV-re, amin éppen a Pussycat Dolls egy klipje ment. Lewis Hamilton barátnőjét mutatták, amikor odajött Lewis trénere, Adam… és jól meg is nézte magának a lányt : ). Amúgy zárójelben jegyezném meg, hogy érdekes, hogy a McLaren Technology Centre-ben tartott narancssárga pólós VB ünneplés közepette, több közös fotó készült Lewis barátnőjével, mint magával Lewis Hamiltonnal.

Elmentem a Bridgestone-hoz, mert lebeszéltük, hogy ráérő idejükben az F1világ.hu interjút készíthet velük. Megismerkedtem személyesen is Andy-vel (amúgy a fél paddock “Andy” névre hallgat), akit másnap ebédidőben kikérdezhettem a tesztekkel kapcsolatosan.

Körülnéztem kicsit jobban a gumisok háza táján jártam, láttam “Spyker” felnit, ami hasonlóan megmosolyogtatott, mint februári teszten Lewis autóján a “Juan- Pablo”-s gumimelegítő. Bár most meg Pedro McLarenjén volt Heikki gumimelegítője. Állt pár szett használt slick a kamionok mögött, benne cigaretta csikk és egyéb érdekességek, amiket felszedett, és többé nem eresztett.

Visszatérve egy mclarenes srác éppen a gumikat mosta, és megkérdeztem tőle, könnyebb-e velük, mint a bordázott felületűvel. Azt válaszolta, hogy nem, sőt, súlyra is nehezebb a slick, és nehezebb tisztán tartani (mutatta ezt a csikkes példa is). Legalább a pilóták jó véleménnyel vannak róla, már ami a tapadást illeti. Nekik nem kell emelgetni, és suvickolni.

Mikor a teszt 5 órakor véget ért, már el is kezdett sötétedni, így a későbbi paddock fotókról le is mondhattam. Odamentem a csoportos interjúkra Lucas di Grassival és Bruno Sennával. Az interjúkat hamarosan olvashatják a honlapon. Természetesen Bruno iránt ismét jóval nagyobb volt a médiaérdeklődés, alig fért be a sok ember a sátorba.

Már szinte teljesen besötétedett. Sok rajongói arc volt ismerős a korábbi tesztekről, akik nagy része a 3 nap 90%-át itt tölti, és egy-egy csapat sátra előtt órákat képesek várni a pilótákra, A4-es méretű fotókkal. Nemre és életkorra való tekintet nélkül, meg nem szűnő rajongással és csodálattal. Persze a fiatalabb lányok inkább a jóképű pilótákra várakoztak, míg az uraknak végülis mindegy volt, valószínűleg a cél az volt, hogy mindenkitől legyen legalább 10 aláírás és 4 közös kép (fejenként természetesen). A pilóták kedvüktől függően mosolygós, vagy éppen bamba képeket vágtak a közös fotókon, de sosem mondtak nemet.


Lucas di Grassinak állítólag annyira megtetszett az egyik fotó, hogy el akarta kérni, de aztán megbeszélték, hogy e-mailben elküldi neki az illető. Mikor épp elkezdte leírni az e-mail címét, megcsörrent a telefonja, és odébb lépett… aztán nem tért vissza. A cím első felével azonban sokat nem lehet kezdeni (de jó trükk ez, annak megszerzésére).

A Red Bullnál vacsoráztunk páran, persze minden Sebastien/Sebastian keresztnevű pilótájuk ott volt, és még Sato is, aki valószínűleg fel is venné a Sebastien nevet, ha csak ezen múlna a 2009-es versenyzői ülés megkaparintása. Dicsérte is az STR-t, milyen jó volt vele, mert ez egy igazán jó autó. Próbálkozik keményen, meglátjuk, hogy mennyire van esélye a Takuma keresztnévvel.

A Red Bull-t tesztelő ötszörös rali-bajnok (szintén) Sebasiten Loeböt egyszer láttam, vagyis egy kis részt belőle, annyian állták körül ebédszünetben. A 8. időt autózta aznap, mindössze 1,5 mp-el lemaradva a leggyorsabb Sato-tól, aki a legtöbb- 121 kört teljesítette, kihasználva ezt a fantasztikus tesztlehetőséget.

Kedden reggel 9 óra előtt pár perccel már a tetőre rohantam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Pedro valóban a Force Indiát teszteli-e. Az autók még csak a boxokban duruzsoltak, de a falnak támasztott két táblán “Adrian” mellett “de la Rosa” szerepelt, és pedig nem a McLaren-nél, mint előző nap.


9:00-kor a pályára is gördült mindkét Force India, Sutil vezetésével, esőgumikkal. A McLarennél aznapra Gary maradt csak, aki először a KERS-el felszerelt tesztgéppel körözött, majd miután ennél elkezdett szivárogni az olaj, átült a nem KERS-esbe.

A Red Bull a felvezető köréről visszatérve kigyulladt a boxutca elejénél. Rohant a csapat, kiegészítve egy jószívű ferrarissal, aki szintén poroltóval rásegített. Sajnos messze voltak, így nem sikerült jó képet készíteni. Vettel gyorsan kipattant szerencsére, és jó ideig vissza se tudott szállni. A csapat nagy erőkkel új autót gyártott, zárt garázskapu mögött.


Pár perccel később Heidfeld is leparkolta a BMW-t a boxutca közepén, a Red Bullt éppen akkor tolták vissza. Eközben van der Garde nézte a Renault monitorját, és valószínűleg sikeresebb tesztnap reményében sétált vissza a boxba (tegnapi utolsó előtti lett).

A fő látványosság Pedro lett aznapra, aki a mérnökökkel diskurált folyamatosan, remélhetőleg hasznos tanácsokat adva a leendő McLaren B csapatnak. Valószínűleg remek alkalom adódott arra is, hogy pár Ferrari motorral kapcsolatos infót is begyűjtsön, és számítógéphez hasonlatos agyában elraktározzon. Az nem derült ki, hogy valóban veszélyben van-e valamelyik pilóta állása, de láthatólag se Sutil, se másnap Fisichella nem volt túl vidám kedvében napközben. Nem is láttam, hogy egyáltalán odamentek volna a másikhoz, és esetleg közösen alkotni valamit. Némi szakmai féltékenység volt a levegőben. Legalábbis a látottak alapján. Az, hogy a teszt után, zárt ajtók mögött mi zajlott, nem tudhatjuk sajnos.


A Hondánál Lucas di Grassi mutathatta be, ma mit tud. Az előző napi utolsó helyezésétől ő sem volt túl lelkes. Ez egy újabb házi verseny a Honda üléséért. Bruno elég sokat volt a Honda boxban, aki másnapra volt beosztva ugyanebbe az autóba. Mindketten Jenson Buttont kapták ideiglenes “társnak”. Jenson kapásból az új első szárnnyal gurult az aszfaltra, míg Lucas a régivel, mindketten slickeken. Elég jó időt autózott, összesen 110 kört tett meg.

Heidfeld megint megpróbálta megjáratnia BMW-t, de az ismét ellenkezett, és úgy hozták vissza az autót traileren. Az első szárny alaposan el volt rejtve a kíváncsi szemek elől, egy plusz takaróval. A következő, aki alatt rövid időn belül megállt az autó, Buemi volt. Ritka sok piros lámpa egy órán belül.


Heidfeld türelmesen várakozott amíg összerakják újra az autóját, és kisétált a kerítéshez nézni a tesztet. Nem sokáig volt lehetősége nyugodtan nézelődni, mivel minden közelbe lévő fotós kiszúrta, és szép lassan bekerítették. Próbálta figyelmen kívül hagyni, de végül inkább úgy döntött, visszamegy a boxba.

Liuzzi is kimerészkedett, integetett is. Rá kevesebb fotós volt kíváncsi, így nem zavarták. Nyáron még reménykedhetett egy Force India versenyzői ülés megszerzésében, ám mostanra egyre több név merül fel, de az ővé nincs ezek között. Végülis se német, se Mercedes érdekeltségű, se indiai. Más csapat után kell néznie úgy tűnik, ha versenyezni akar, amit pedig tudjuk, hogy akar. Aztán ki tudja, még az is lehet ebben a kérőjelekkel teli F1 világban, hogy ő lesz a Force India egyik versenyzője?

Megint a pálya mellett álltam, amikor összefutottam a kollégával, és mentünk egy kört, most a pálya másik oldalán lévő szervizúton. Volt egy kanyar, ahol Badoer majdnem kicsúszott, csak az utolsó pillanatban tudta megfogni az autót. Valami lehetett a pályán, mert többen is megcsúsztak azon a részen. Visszafelé megkértem, hogy tegyen ki a 6. kanyarnál, mert még ott akartam pár képet csinálni. Sutil autójáról nem olyan messze látványosan le is szakadt egy darabka. Pár perc múlva szaladt be csak érte egy pályabíró, addig kerülgetnie kellett a pilótáknak.


Visszamentem a boxutcába, mert eljött az ebédidő. Elcsendesült a környék. Furcsa volt a csend. Tradicionális tonhalas-majonézes szendvicsemet már nagy örömmel vártam, és ettem is meg, mert nagyon éhes lettem a sok mászkálástól. Cserébe kaptak a McLarenesek kétfajta holland süteményből kóstolót, ami nem volt ellenükre. Végre Gary-t is sikerült elkapni, mikor kifelé jött, és aláírattatni vele a DTM-en készült képemet. Ez az egyetlen aláírásom van erről a tesztről. De elég is.

Beszélgettem a McLaren kamionsofőrjeivel. Éppen az egyik kamionnál szorgoskodtak, és a váltóhibát próbálták megjavítani. Hamarosan le is cserélik a kamionokat egy újabb, erősebb típusra. Ennek részletei “Top Secret”, így nem mondhatták el. Amúgy nem hiszem, hogy ezek a kamionok olyan régiek lennének, de az biztos, hogy csillog-villog mindig. A sofőröknek az az egyik feladata a teszt alatt, hogy azt fényesítgessék. Még vasárnap láttam, hogy mindenki polírozta a sajátját. Már sötétedett, és világítás nem nagyon volt. Mondták is, hogy majd folyt. köv. holnap. Hát igen, összetaperolják a szerelők a koszos kezeikkel, az nem mutat jól.


Délután a boxutca végénél egy Force Indiás srác nézte az időket, és vele beszélgettem. Kiderült, hogy ez az első tesztje (mindig az újakat küldik az ilyen melóra, amint észre vettem), és mindössze 18 éves. Megfigyeltem, hogy a szerelők átlagéletkora elég alacsony, a mérnökök azért idősebbek.

Sutil autójával volt valami gond, de végül 3 perccel a teszt vége előtt futtában összerakták azt, és Sutil úgy pattant be, mint a nyúl, hogy mehessen még vagy 2 kört. Óriási kapkodás volt, de biztosan megérte.

Eléggé felhős volt az idő, egész nap kabátban voltam, mert hűvös volt. Szerencsére eső egyáltalán nem esett a négy nap alatt, pedig eddig még nem nagyon voltam Barcelonában olyan teszten, ahol ne esett volna legalább egyszer.

A média szobában sikerült az utolsó darabot megszerezni a köridőkből. Badoer 127 kört ment, míg csapattársa Gené csupán 31-et. Vettel volt a leggyorsabb, majd a 3 STR-es, bár a teszteken ez sokat nem jelent, hiszen mindenki mást tesztel, más beállításokkal megy.


Jensont próbáltam volna elcsípni, de csak a trénerét sikerült. A Honda sajtósa se volt túl segítőkész Jenson témájában, talán mert a saját sajtósa nem volt ott. Amúgy sem járkált nagyon a paddock részen, mert az “iroda kamionhoz” nem kellett a paddock “főutcáján” átmennie. Várakozás közben összefutottam egy sráccal a Honda race teamből. Mint kiderült, több csapatnál is voltak a verseny csapatból, ugyanis nincs két autóra való tesztcsapatuk, meg azért nem árt az új dolgokkal mielőbb megismerkedni.

Hátramentem a Force India boxbejártához. Vártam, hogy Sutil mikor fejezi be a megbeszélést. Pedro tűnt fel először, persze rögtön lerohanták, és spanyolul kérdezték, így nem értettem mit mondd. Miután visszament a kamionba, mindenki eltűnt a környékről.


Pár perc múlva kijött Sutil, és sikerült beszélgetnünk. Megnyugtatott, hogy az ő szerződése alá van írva, és nem érti a média miért kavar (remélem igaza van). Viszont szerinte Fisichelláé nincs aláírva. Mondta, hogy másnap délelőtt már megy is haza. A három előre jelzett tesztnap tehát megint nem volt igaz. Reméltem, hogy azért reggel még beugrik, mint Monzában.

Bementünk a Force India motorhome-jába a luxemburgi ismerősömmel. A kiszolgáló személyzet németül beszélt, mint kiderült egy német cég a felelős az étkeztetésükért. Sok új arc volt, mivel az eredeti személyzet éppen valami pálmafás helyen nyaralt. Ittunk egy kávét, és várakoztunk. Kifelé menet megint összefutottam Sutillal. Nem látszott, hogy nagyon aggódna Pedro tesztje miatt. Valószínűleg azért, mert sokkal jobb időket ment a spanyolnál.

Este megint a Red Bullnál fejeződött be a program egy jó kis vacsorával, meg valami szilvás gombóc-szerű desszerttel. A pilóták is ott voltak és a csapatvezetés is. Kedélyesen beszélgettek, mi pedig feltöltődtünk újra energiával, hogy a teszt utolsó napján legyen erőnk gyalogolni. Megmondom őszintén, aznap ha még fél km-t le kellett volna sétálnom, végem lett volna.

Szerdán reggel sajnos már nem állt a paddockban Sutil Audija. Az előzetes jóslatok ismét beteljesültek, Fisichella vezette az egyik Force Indiát, a másikat pedig megint Pedro. Mérges is voltam kicsit rá, mert mindig gondosan és látványosan lehajtotta a sisakrostélyát, amikor betolták a boxba. A többi pilóta éppen ekkor hajtotta fel, de Pedro nyilván a fotósokat szerette volna távol tartani ezzel a tettel.


Lementem a boxutcába. Bruno épp testvérével beszélgetett a Hondánál, Lucas pedig átlátogatott a régi ismerősökhöz a Renault-nál, akik tárt karokkal fogadták, és rögtön kezébe akarták nyomni a söprűt és lapátot nagy vigyorogva. Közben megint piros zászló, megint egy BMW. Eddig mindhárom reggelen ezzel kezdtek. Heidfeldet hozta vissza a személyautó. A 2009-es autót úgy látszik jobban szokni kell. Igaz nem tudom kicsúszott-e vagy csak megállt.

A nagy boxutcai érdeklődést a Honda első szárny-cseréje jelentette, amit Bruno Senna autóján ejtettek meg, és a 2008-ast cserélték a 2009-esre, majd nem sokkal később pontosan ugyanezt a forgatókönyvet ismételték meg, csak akkor már a box tetejéről nézhettem végig. Ross Brawn is ott volt a boxban, figyelte, hogy az ifjú pilóták, és az “ifjú” szárnyak hogyan teljesítenek.


Ebédszünetben csoportosulás volt a Red Bull előtt, és Vettelt kapták el páran amint kilépett a motorhome-ból. Apukája is jött utána, de megállt a lépcső tetején, és hatalmas büszkeséggel nézte a fiát, amint fényképezkedik és aláírások tonnáit osztja ki, még akkor is szokásos bikás mintázató sapkával a fején, amikor más kabát nélkül sétálgat. Bourdais is megjelent kicsit később, és végre Badoert is láttam, aki még rám is mosolygott a fotóhoz.

Az ebédszünetem a Hondánál a sajtóst próbáltam elcsípni, sikertelenül, mert sietve eltűnt a kamion belsejében, annak ellenére, hogy látta, hogy beszélni szeretnék vele. Várakoztam kicsit, aztán, mivel megbeszélt találkozóm volt a Bridgestone és a McLaren háza táján, leléptem. Az említett két helyen a tesztek lebonyolításával kapcsolatos dolgokról kérdeztem a munkatársakat. Az interjúk hamarosan olvashatóak lesznek a honlapon.

Délután a célegyenes vége felé álltam, és egyszer csak piros lett a lámpa. Bár nem tudtam, hogy ki és hol, jó megérzéssel leszaladtam a közeli 7-es kanyarhoz, ahol Fisichella szállt éppen ki a magát megadó Force Indiából. Aznapi rosszkedve így csak fokozódott.


Megint mentünk egy kört a pálya körül, szokás szerint. Szegény pályabírók arcán már semmi érzelem nem mutatkozott. Három napon keresztül a pálya ugyanazon szakaszán állni reggel 9-től este 5-ig, mindezt állítólag nem nagy összegért…. le a kalappal előttük.


Nagyon sütött a nap, több helyen sajnos nem voltak jók a fényviszonyok. Mégis kicsivel jobb volt, mint a tegnapi felhős időben.

Visszatérve a BMW-ről szerettem volna néhány közeli fotót csinálni, ami annyira közelire sikeredett, hogy Heidfeld autóját majdnem a lábamra tolták, Heidfeldestül. Néztem volna ha áramütést kapok a KERStől. Nem valószínű, hogy utána élménybeszámolót írhattam volna. Szerencsére Klien tesztelte aznap a KERSt, így nem voltam nagy veszélyben.


Pár csapat már öt óra előtt megkezdte a csomagolást, a paddockban meg még korábban elkezdték, úgy ebéd után. Várták már, hogy a majd’ egy hét után hazatérhessenek otthonukba. Ilyenkor gyorsabban megy a munka, mert van motiváció. Sokan ettől függetlenül kifejezetten szeretik a teszteket, mert változatosság a gyári munkához képest.

Vettel megint a leggyorsabb volt a Red Bullal, és megint a STR-ek követték. Bourdais 122 körével lett az aznapi kilométer-gyáros, de is Badoer csak 2 körrel kevesebbet ment.

A nap végén még a Bruno Senna csoportos interjúra mentem, és kérdeztem is párat, bár megint portugálul zajlott az interjú jó része. Buttont megint hiába kerestem. Nem is láttam, csak egyszer, amint felment a kamion lépcsőjén.


Mivel a Red Bull motorhome lebontásra került lassan, így aznapra nem volt F1-es vacsoránk a Sebastien nevű pilótákkal. Montmelóban kellett beérnünk egy Gyros féleséggel. Azért ekkora pech-et, hogy egy normális spanyol étterem nincs a környéken, és szégyenszemre hamburgert meg gyrost kellett enni jó kis tenger gyümölcseis paela helyett.

Ismét láttam a ferraris motorszakembert, aki épp “könnyes” búcsút vett a Force Indiától. A csapat állítólag márciusig nem is tesztel, mivel egyrészt a mclarenes új motor és egyéb alkatrészek, másrészt a 2009-es szabályok teljesen új autót igényelnek, így most gőzerővel azon dolgozhatnak. Ezek a kiesések azonban nem tesznek jót. Kihagynak legalább 3 tesztet.

Teljesen besötétedett, még tettünk pár oda-vissza sétát a pitlane-ben, a Red Bullnál fagyival is megkínálnak. Pár óra alatt már majdnem ki is ürítették a garázst. Az autókat ki is tolták, mert “útban voltak”. Hangos zene, gyors vacsora pakolás közben…. aztán a búcsúzkodás.

Csütörtökön hajnali négykor keltem, nagy nehezen, be kell, hogy valljam. Mindig rossz hazamenni egy teszt után. Furcsa a csend. A repülőtéren persze sok csapat tagjával összefutottam, Bridgestone, Red Bull, BMW, Williams, Honda és Ferrari. Minden kis “csapat” felismert (mert általában legalább 4-6 emberke volt együtt), és még a Ferrarisok is köszöntek. Őket könnyű felismerni, mert csoportban, és egyenruhában járnak, habár nem nagybetűkkel van “rájuk írva” hovatartozásuk, de jó szemmel az is észrevehető. Bementem újságot venni, ott pedig Pedro de la Rosába botlottam. Kérdeztem, hogy érezte magát a Force Indiával. Azt mondta jól, és reméli, hogy a tanácsaival segíthette a csapatot. Ennyire futotta; elnézést kért és elbúcsúzott, mert indult a gépe. Mivel a londoni gép váróterme felé sietett, az biztos, hogy a McLaren vagy a Force India gyárba készült így kora reggel, hiszen elvileg Barcelonában lakik, mi másért kellene ilyenkor Londonba utaznia.

Arra eszméltem, hogy a terminál másik végében sétálgatok még mindig félálomban, pedig a gépbe beszállás már megkezdődött. Rohantam a bejárathoz, és az utolsók között érkeztem. Így ért hát véget a Spanyolországban töltött pár remek nap.

Tagscherer Katalin

Görgess tovább, a reklám után folytatjuk!

A legfrissebbek

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!