Megosztás:

EXKLUZÍV interjú: „Nem tehettünk többet Bianchiért”

Dr. Ian Roberts és Alan van der Merwe az orvosi autó mellett.
Dr. Ian Roberts és Alan van der Merwe az orvosi autó mellett. © F1VILÁG

Hogyan élték meg a balesetet akkor és hogyan gondolnak ma a Jules Bianchival történtekre azok, akik az elsők között értek oda hozzá a 2014-es Japán Nagydíjon? És hogyan befolyásolja balesete a Forma-1 jövőjét? Alan van der Merwével, az orvosi autó sofőrjével beszélgettünk.

Alan van der Merwe 9 éve vezeti a medical cart, a vele készült interjúnk első részletében az orvosi autó sofőrje többek között arról mesélt, egy véletlennek köszönheti, hogy a Forma-1-be került – habár mindig ide készült; és azt is megtudhattuk, hogy bizony ő tartja az F1-es sebességrekordot, amelyet egyetlen világbajnok sem tudott még megdönteni. Alan mesélt arról a munkáról, amit a szurkolók – de még az F1-es versenyzők sem – ismernek igazán, hiszen véleménye szerint ő akkor dolgozik jól, ha láthatatlan tud maradni.

Most pedig megismerhetitek munkájának veszélyes és lelkileg is megterhelő részét, de beszél arról is, milyen együtt dolgozni az F1 főorvosával, dr. Ian Robertsszel. Az interjú első részét ide kattintva érheted el, a második részt pedig alább olvashatod!

2002-ben, a Brazil Nagydíjon Nick Heidfeld ütközött az orvosi autóval, amelynek letörte az ajtaját. Láttad ezt az esetet?
Igen, láttam a videót. Pontosan ezekre a buta szituációkra kell felkészülnünk, és gondolnunk is kell rájuk – hiszen jó példaként szolgálnak és nagyon könnyen el lehet kerülni ezeket. Megállok, a doktor kiszáll az egyik oldalon, és mi mindig mondjuk neki, hogy előtte nézzen körbe, illetve csukja be az ajtót. Mindig felkészülünk arra, hogy valami történhet.

Mi történt Heidfeldék esetében 2002-ben?
Az orvosi autó túl gyorsan ért ki a pályára, még nem kapta meg az engedélyt sem, ami egy kommunikációs hiba volt. Ezután elkövették azt a hibát is, hogy a pályán állt meg az autó, majd a doktor ki akart szállni. Ez egy baleset volt, ami megtörténhet a Forma-1-ben. Az autók és a pályák ma már annyira biztonságosak, és olyan óvintézkedések vannak… De egy-két buta hiba, amelyek egymást követik, ide vezethet, ezt kell elkerülnünk.

Hogyan kerülhetők el a hibák?
Tudjuk, hogy hibázhatunk, ezért van egy listánk, ami egy nagyon butának tűnő lista. Ilyenek vannak rajta, minthogy van-e akkumulátor a rádióban, benne van-e a kulcs az autóban, illetve rendben vannak-e a járműveink. Ez olyan, mint amikor utazunk, és írunk egy listát, amin végigszaladunk. Ezek sokszor felhívják a figyelmet a dolgokra, például, hogy töltsük fel az akkumulátort. Ez már sok felesleges hibát segített megelőzni.

A hétvégeken a versenyigazgató eligazítást tart a pilóták számára, ahol a pályával, esetleges kétséges szituációkkal kapcsolatban megosztják egymással a szükséges információkat. Ezeken részt szoktál venni?
Igen, általában ott vagyok Bernd Mayländerrel, a biztonsági autó sofőrjével, mert előfordul, hogy a versenyzőknek van valamiféle megjegyzésük velünk kapcsolatban – például, hogy túl lassú a biztonsági autó, vagy túl sokáig volt kint. Jó meghallgatni ezeket a dolgokat.

Ilyenkor tudtok vitatkozni a pilótákkal?
Azt hiszem, tudnánk, de nincs okunk rá. A versenyzői eligazítás a Forma-1-ben különbözik a junior kategóriáktól. Ez sokkal inkább egy nyitott párbeszéd, nem csak arról szól, hogy Charlie Whiting versenyigazgató elmondja a szabályokat. Az F1-ben ez egy beszélgetés, ahol a pilóták elmondják gondolataikat a biztonsággal, a különböző procedúrákkal kapcsolatban. Nagyon kevés oka lehet annak, hogy az orvosi autó szóba jöjjön, de néha felteszik a kérdést, hogy valami miért tartott olyan sokáig. Ilyenkor megnézzük, hogy mennyi időt vett igénybe, és elmondjuk, hogy miért.

Milyen a kapcsolatod a versenyzőkkel?
Néhányukkal többet beszélgetek, mint a többiekkel. Mindegyikükkel találkozom a hétvége során, de leginkább az autóban ülve látom őket, amikor a bokszutca végén állunk az orvosi autóval – ezért örülünk, amikor személyesen látjuk egymást. Mindegyikük kedves. Itt a paddockban ugyan nagy a verseny a csapatok között, de mi Iannel azért vagyunk itt, hogy segítsünk nekik, ha bajba kerülnek. Szóval jó a kapcsolatunk velük.

Említetted, hogy egy hétvége során órákat töltötök az autóban ülve Ian doktorral. Miről beszélgettek ilyenkor?
Örülök, hogy nincs bent egy mikrofon! Nagyon sok mindenről beszélgetünk. Általában munkáról van szó, de van, hogy random dolgokról. Van, amikor látunk a tv-ben valamit, amit nehéz lenne nem kommentálni. Elkezdtünk egy projektet, mert találkozunk problémákkal az orvosi autóban is, szóval nagyon különböző dolgokról esik szó. Nagyon nehéz lenne, ha nem jönnénk ki jól Iannel, mert így, ez a helyzet jelentősen megkönnyíti a közös munkánkat is. Ha esetleg még jetlagünk van az utazás miatt, akkor előfordul, hogy csend van az autóban, de általában sokat beszélünk!

2

Hogy tetszik neked az idei F1-es szezon?
Ez a szezon eddig nagyon tetszik. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen szoros a bajnokság. Nem tudjuk előre, hogy ki fog nyerni, az autók nagyon jól néznek ki idén, és erre volt szüksége a sportnak. Szerencsére nem történtek eddig nagy balesetek, bár Pascal Wehrlein monacói esete egy egészen új forgatókönyv volt számunkra [az autó oldalán, tetejével a gumifalnak borulva állt meg – a szerk.]. Számunkra elég csendesen zajlik az év, nem volt túl nagy incidens, vagy olyan dolog, ami negatív kimenetelű lett volna.

Bernd Mayländerrel, a biztonsági autó vezetőjével sok időt töltenek egyszerre a pályán, amikor tesztelnek csütörtökön, illetve a hétvégi napok reggelein. Ilyenkor előjön belőletek néha a versenyző?

Nem igazán. Van, hogy közel megyünk egymáshoz, de általában nem ez van – néha azért megtesszük a kamerák és a közönség kedvéért. Az emberek nem tudják, hiszen általában csak azt látják, hogy lassan megy az F1-es autók előtt, de Bernd egy kész versenyző. Tud versenyezni homokban, hóban, pályán, oldalirányban, akárhol – ő nagyon jó és nagyon gyors pilóta. Szórakoztató együtt dolgozni vele, és jó lenne rendesen versenyezni ellene.

Neki mindig a maximumon kell teljesítenie, ami a lehetséges tempóját illeti.
Igen, hasonlóan hozzám: neki is figyelembe kell vennie, hogy bármi buta dolog történhet, amire nem számíthatsz. Szerintem sosem hibázott még – és ez könnyűnek tűnhet kívülről. Úgy tűnhet, mintha nagyon nyugodt lenne. De igazából gyorsan megy, amennyire csak engedi az autó. Szóval igen, a határon autózik.

Melyik a legemlékezetesebb versenyed?
Azt mondanám, hogy a három évvel ezelőtti suzukai versenyt soha nem fogom elfelejteni, ennek nyilván rossz okai vannak [amikor Jules Bianchi súlyos balesetet szenvedett, sérüléseibe 9 hónap múlva belehalt – a szerk]. Kedvenc pályám nincs, de vannak olyanok, amelyeken soha nem unalmas a verseny. Monaco például ilyen, ott őrült érzés körbemenni! Miután F3-as autót vezethettem itt, azt gondoltam, hogy az orvosi autóval unalmas lesz, de nem. Lenyűgöző! Szeretem még Spát és Suzuka is fantasztikus. Ausztrália és Montreal is remek. Nemcsak a pályák, hanem a hétvégi események is. Itt, Magyarországon is nagyon jó lenni, itt az egyik legélvezetesebb a vasárnapi nap a versenynaptárban, mert hatalmas tömeg látogat ki, és a pálya is nagyon jó. Imádom ezt a helyszínt, ha megvan a tapadás, ez az egyik hely, ahol a legjobb vezetni. Nagyon technikás pálya, a szurkolók is óriásiak, szóval ez is az egyik kedvencem.

3

Hogyan élted meg a Jules Bianchival történteket?
[Nagy levegőt vesz, csönd…] Őszintén szólva nem nagyon tudom. Ha nincs ott a traktor, akkor ez nem történik meg. Nem volt semmi olyan dolog, amit mi még tehettünk volna érte. Nem tudtunk volna gyorsabbak lenni, hiszen másodpercek alatt odaért valaki. Ez egy olyan eset volt, ahol semmi nem segített volna rajta. Ez egy olyan baleset volt, amivel nem sokszor találkozunk… Valaki elkövet egy kis hibát, és végül ez vezet el a balesethez. Ez felhívta a figyelmemet arra, hogy nem mindig rajtam múlnak a dolgok, ha én tökéletesen végzem a munkám, akkor lehet, hogy más hibázik. Sajnos Jules itt hibázott. Nehéz ezt szavakba önteni. Aki szereti a Forma-1-et, mindenki azt kívánná, hogy bárcsak itt lenne még velünk. És ilyenkor belegondolunk, hogy végezzük a munkánkat, de semmi nem segített volna. Odaérhettünk volna gyorsabban, Ian végezhette volna a munkáját jobban? Sajnos nem nálunk volt az irányítás, rajtunk kívül álló tényezőkön múlt a dolog.

Az eset előmozdította a nagyobb fejvédelem igényét a nyíltkerekes autóversenyzésben. Mi a véleményed a jövőre bevezetendő szerkezetről, a Halóról?

Elég veszélyes erre válaszolnom. Nem nekem kell erről véleményt formálnom, mert ahogy mindenkinek, nekem is van egy álláspontom ezzel kapcsolatban. A Forma-1 egy nagyon komplex dolog: kereskedelmi érdekek, jogi érdekek, megvan a közösségi oldala is. És ott van a biztonsági oldala is, hogy megvédjék az embereket. De nem lehet mindenkit boldoggá tenni. Nem rossz dolog, hogy megpróbálják megtalálni az utat, hogy fejlesszenek bizonyos dolgokat, mert a Forma-1 sosem volt statikus, mindig megpróbáltak javítani az autókon, a pályákon. Nem gondolom, hogy ez most katasztrófa lenne. Semmi nem állandó, minden változik. A Halót használni fogják jövőre, ez egy tanulási fázis lesz – ez olyan, mint amikor a designról vagy különböző elemekről van szó. Nem lehet előrehaladni, ha nem követsz el hibákat közben. Másképp nem megy. Nem azt mondom, hogy a Halo hiba, vagy egy rossz dolog, de a folyamat része. Nem fogjuk megtalálni azt a megoldást, amivel mindenki elégedett lesz. Csomó technikai oka van annak, hogy miért a Halo a legjobb megoldás most. Biztos vagyok benne, hogy öt év múlva lesz valamink, ami igazán jól néz ki, és azt a célt szolgálja majd, mint ez. Öt év múlva, ha ránézünk majd a fotókra, azt fogjuk kérdezni, hogy „ez mi?” Ez egy szükséges lépés ahhoz, hogy megtegyük a következőt, de nem lehet mindenkit boldoggá tenni.

Mekkora változást jelent ez a Forma-1-ben?
A Forma-1 a ’90-es évek közepe óta szinte ugyanolyan, ami a pilótafülkét illeti. Vezettem néhány éve egy ’94-es Benettont, és az volt bennem, hogy hogy lehet beülni egy ilyen szűk helyre? Biztos vagyok benne, hogy 10 év múlva furcsán fogunk nézni a nyitott pilótafülkére, amin nincs fejvédő, és azt fogjuk kérdezni, hogy miért nem csináltuk ezt korábban? – életeket menthettünk volna. Eljön az idő, amikor mindenki szeretni fogja, mert jobban fog kinézni, jobban fog teljesíteni. Nem csak arról fog szólni, hogy „az autó része”. Sokkal többről.

Az interjú először az Új Szó című lapban jelent meg.

MEGOSZTÁS:

Ezt olvastad már?

Megkönnyebbülhetnek a Forma-1 csapatai, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) ugyanis a...

Hozzászólások

( komment)