A francia tehetség az idei Belga Nagydíjon szenvedett tragikus balesetet, életét a gyors orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni.

Hamilton már korábban is beszélt arról, nagyon megviselte őt a Forma-2-es tragédia, most pedig egy interjúban részletesen beszélt azokról a halálesetekről, melyeket fel kellett dolgoznia karrierje során.

„Nem ez volt az első alkalom pályafutásom során, hogy láttam ilyet megtörténni” – mondta a 34 esztendős versenyző.

„Nagyon élénken emlékszem arra, amikor fiatal voltam [8 éves], megnyertem egy gokartversenyt Kimboltonban, Daniel Spence viszont meghalt. Tragikus időszak volt az számomra gyerekként, ez volt az első alkalom, hogy meghalt valaki, akit ismertem. És ott voltam vele azon a napon. Nehéz volt.”

„A belgiumi baleset közben épp interjút adtam, és láttam a szemem sarkából, ahogy megtörténik, és tudtam, hogy baj van. Sok minden átfutott az agyamon. Emlékszem arra is, amikor Ayrton [Senna] nézte [Roland] Ratzengerber balesetét – emlékszem az arcára. Volt valamiféle deja vu érzés benne. Szóval sok minden átfutott az agyamon, aggódtam a srácért. Tudom, milyen az F2-ben versenyezni, és arról álmodni, hogy valahová eljutok majd.”

„Az járt a fejemben: ’Ezek az autók még mindig nem biztonságosak’. Az alsóbb kategóriákban talán még kevésbé, mint nálunk.”

Hamilton azt mondja, bár minden versenyző számára nehéz volt feldolgozni a Belgiumban történteket, így neki is, egy pillanatig sem gondolkozott el azon, hogy befejezze a versenyzést.

„Ilyenkor jön a kérdés, hogy mit akarsz még, mi többre vágysz még? Imádom, amit csinálok. De eszembe jutott, hogy ’basszus, több időt kellene a családommal töltenem’, meg hasonló dolgok.”

„Meggyőződésem, hogy amikor eljön az utolsó napod, és ott állsz a mennyország kapujában, visszagondolva az életedre nem azt mondod majd, hogy ’bárcsak több pénzem lett volna’. Mindig azt, hogy ’bárcsak több időm lett volna’. És talán lesz milliónyi dolog, amit megbánsz: ’bárcsak azt a döntést hoztam volna, bárcsak több időt töltöttem volna a családommal’, vagy ilyesmi.”

„Mindezek a dolgok keresztülfutottak a fejemben. De egy másodpercig sem jutott eszembe az, hogy nem akarom folytatni a versenyzést. Ez a félelem dolog soha nem ragadt be. Ez egy fontos dolog számomra.”

„Mert emlékszem, hogy amikor meghalt az a srác, amikor 8 éves voltam, az egyik legjobb barátom abbahagyta a versenyzést. A félelem begyűrűzte magát, és egyszerűen csak abbahagyta. Szóval tudtam, ha egyszer bennem is ott lesz a félelem, az karrierem utolsó lépéseit jelenti.”