Nagyjából 6 éve nem adott már interjút, fia, Nico bajnoki győzelme után azonban a minap újságírók elé állt az 1982-es év legjobbja, Keke Rosberg.

Nagyjából 6 éve nem adott már interjút, fia, Nico bajnoki győzelme után azonban a minap újságírók elé állt az 1982-es év legjobbja, Keke Rosberg.

Az egykori világbajnok nem volt jelen az évadzáró Abu Dhabi Nagydíjon, a televízióban kísérte figyelemmel a vasárnapi verseny történéseit, majd amikor fia, Nico megszerezte a világbajnoki címet, azonnal a pályára utazott.

Keke Rosberg a Motorsport.com-nak adott interjújában kifejtette, fia világbajnoki győzelme többet jelent számára, mint saját diadala.

Hol voltál az elmúlt napokban?

Keke Rosberg: Dubajban.

Egy hotelben?

K.R.: Egy hotelben, vasárnap pedig egy barátom házában.

Eléggé eltűntél az elmúlt években, nem igaz?

K.R.: Azt gondolom, elérkezett az ideje annak, hogy egy kicsit a háttérbe vonuljak. Nem volt értelme idejönnöm, ha ugyanis itt lettem volna 3 napot úgy, hogy semmit sem csinálok, egy perc nyugtom sem lett volna. Szóval megbeszéltük Nicóval és azt mondtam: ’Nézd, nem jövök. Nem működne’. Ezért nem jöttem végül.

Nico tudta, hol vagy?

K.R.: Igen, Nico folyamatosan tudta. Azt nem hiszem, hogy a pontos helyről is tudott, de tisztában volt azzal, hogy Dubajban vagyok.

Hogyan reagáltál a versenyen, amikor Lewis feltartotta Nicót az utolsó körökben?

K.R.: Egy nagyot kortyoltam a sörömből, és arra gondoltam, hogy ez meleg lesz.

Mit csináltál a ’Verstappen-pillanatban’?

K.R.: Már az első kanyarban elrendezte magát, nem igaz? De egy napon talán elkezdik tanítani őt. Nagyon tehetséges srác, csak egy kis iránymutatásra van szüksége. Folyamatosan nagyszerű eredményeket dob el magától. Márpedig az F1 az eredményekről szól.

Nehéz figyelned Nico versenyeit? Ugyanolyan érzelmeket élsz át, mint ő?

K.R.: Természetesen. Veled nem így lenne édesapaként?

De nyilván te vagy az egyetlen világbajnok, aki látta a fiát vb-címet nyerni…

K.R.: Ahogy valaki már mondta, csak az egyetlen élő!

Gondoltad volna, hogy egyszer eljön ez a nap?

K.R.: Gondoltam, hogy eljöhet. De amikor én megérkeztem az F1-be, volt egy szabályom: három dolog van, amit el akarok érni. Megszerezni az első futamgyőzelmet, győzni Monacóban, és megnyerni a bajnokságot. És ugyanezt mondtam Nicónak is. Most ki lehet húzni ezeket, és elmondani, hogy megvan. Ott voltam, megcsináltam.

A vezetési stílusa más, mint a tiéd?

K.R.: Neki jobb autója van.

Mit gondolsz, hogyan lett pszichológiailag ennyire erős?

K.R.: Nem tudom. Figyelemre méltó! Nagyra becsülöm őt mentális ereje és elkötelezettsége miatt. Egy olyan versenyző, mint Nico elkötelezettsége 110 százalékos – bár nem tudom, a többiek hogyan csinálják. De az övének semmi köze ahhoz, hogy F1-es versenyző. Semmi.

Az, hogy két világbajnok van a Mercedes csapatán belül, változtat a házon belüli dinamikán?

K.R.: Nem tudom, hogy változtat-e, de egy boldog ember mindig jobban teljesít, mint egy boldogtalan. Szerintem jövőre egy kicsit javulni fog, ahogy mindenki más is javulna. Megtette Jenson [Button] is, amikor bajnok lett. És én is. Szóval valószínűleg ez fog történni.

Nico érzelmesnek tűnt, amikor beszéld veled?

K.R.: Igen, ez ugyanis egy családi sport, és tudja, mit jelent nekem, illetve önmagának.

Mi ér többet neked: a saját győzelmed, vagy Nicóé?

K.R.: Az én győzelmem már nem számít. Olyan régen volt már, lehettem volna fogorvos is… Számomra már nem számít. Minden Nicóról szól, a teljesítményéről, és a mostani sikeréről.

Nico azt mondja, hogy minden szombat este küldesz neki egy SMS-t, hogy ’nyomja padlóig’…

K.R.: Nehéz ügy, mert valamit mondani kell, de mit? Hogy ne pördülj meg az első kanyarban? Azt mégsem írhatom. Szóval próbálom biztatni, és mondom, hogy élvezze. Ez egy sport, és élvezni kell. A nyomásnak mindig kisebbnek kell lennie, mint az élvezetnek.

Mit gondolsz, nagyon nehéz dolga volt az F1-ben ennyi nagyszerű versenyző ellenében?

K.R.: Ez hozzátartozik a játékhoz. Már 2014-ben is megnyerhette volna a bajnokságot. Közel volt hozzá. Az elmúlt három év elképesztő volt, hatalmas nyomás nehezedett rá, hiszen mindig hétvégén a győzelemért harcolt. És minden évben a bajnoki címért küzdött, a kiesések pedig a legrosszabbkor jöttek. Szingapúrban pole-t szerzett, de a kormány cserbenhagyta. Ilyen a sport természete.

Amikor én versenyeztem, és megláttunk egy versenytársat a pálya szélén, felrobbant motorral, csak azt mondtuk, ’eggyel kevesebb’ – több pontot gyűjthetünk. Akkor így mentek a dolgok. De manapság az autók nagyon megbízhatóak, minden kiesést katasztrófaként él meg az ember. A mi időnkben ez mindennapos volt.

Könnyebb megnyerni ma egy bajnokságot, mint akkoriban?

K.R.: Nem. Se nem könnyebb, se nem nehezebb. Egyszerűen csak teljesen más a játék. Ha a teniszt vesszük alapul, annak sincs semmi köze a 30 évvel ezelőtti teniszhez. Ma egy precíziós játszma, magasnak és erősnek kell lenni hozzá, satöbbi. Ugyanez igaz erre a sportra is.

Amikor bajnok lettél, egy győzelmet szereztél, és megnyerted a bajnokságot. Lewis tíz futamot nyert, és elbukta a címet…

K.R.: Ez így van. De Lewisnak 50 lóerővel erősebb autója volt, mint a második legjobb versenygép, nekem akkoriban 250 lóerőnyi mínuszom volt… nem igazán lehet összehasonlítani. Egyformának tűnhet a dolog, de nagyon másképp mentek a dolgok akkoriban.

Mit üzennél azoknak, akik azt mondják, Nico egy szerencsés bajnok?

K.R.: Én úgy gondoltam, Lewis kétszer már szerencsés volt, miért ne lehetne Nico is egyszer? Ha meg akarod nyerni a Forma-1-es bajnokságot, nem lehetsz balszerencsés. Én is behúzhattam volna már Monzában, egy ötödik helyre lett volna szükségem, de elszállt a hátsó szárnyam – egy Williamsről! El tudod képzelni?