Hírek

Monza 1955: A tökéletes győzelem

Nico Rosberg Kínában aratott győzelme történelmi jelentőségű volt. Talán kevesen tudják, de egy autógyártó sem büszkélkedhet olyan eredményekkel az autósportban, mint a Mercedes-Benz.


Nico Rosberg Kínában aratott győzelme történelmi jelentőségű volt. Talán kevesen tudják, de egy autógyártó sem büszkélkedhet olyan eredményekkel az autósportban, mint a Mercedes-Benz.

A német gyár Ezüstnyilai etalonnak számítottak a második világháború előtt, de a Forma-1 hajnalán is dicsőségesen szerepeltek az ezüstös masinák.

Évekig tartott mire a Mercedes-Benz a második világháború után visszatérhetett a versenypályákra. A legnagyobb versenymúlttal büszkélkedő márkát nemcsak a háborús károk hátráltatták, – A szövetséges bombázások a gyártókapacitás nagy részét tönkretették – hanem a győztes hatalmak bürokráciája is.

Németország megszállási övezet volt, és mint ilyen, mindenhez a szövetségesek engedélye kellett. A Mercedes-Benz versenyrészlegét a negyvenes évek végén kezdték újjászervezni, amiből a háború előtti Grand Prix-sikerek két nagy kovácsa, Alfred Neubauer és Rudi Uhlenhaut is kivette a részét.

A világégés előtt a náci rezsim támogatását élvezve, a Mercedes-Benz és az Auto Union masinái uralták a versenypályákat. A német autógyárak komoly pénzeket öltek az ezüst masinák fejlesztésébe, amelyek mai szemmel is hihetetlen teljesítményére voltak képesek.

A Mercedes W125-ös nyolchengeres erőforrásából például 646 lóerős teljesítményt préseltek ki! A német márkák szinte játszva nyerték a versenyeket, de a sikereknek a háború véget vetett.

Sokáig úgy volt, hogy a Mercedes-Benz a Tripoliban győzelmet szerző 1,5 literes W165-ssel áll rajthoz a nem sokkal korábban szerveződött Forma-1-es világbajnokság futamain, de az 1954-ben életbe lépő új regula miatt Stuttgartban új autó tervezésébe fogtak.

Simon Weber: Ezüstnyilak – Mercedes-Benz Motorsport

Ez a könyv az Ezüstnyilak történetébe vezeti be az olvasókat, amelynek főszereplői olyan nevek, mint Caracciola, Fangio, Häkkinen, napjainkban pedig Lewis Hamilton, Jenson Button vagy éppen Michael Schumacher.

Most akciós áron megrendelhető.

Mivel a gyár pénzszűkében volt, az F1-es versenyautó alapját a nem sokkal korábban piacra dobott sportkocsi, a 300SL jelentette. A Forma-1-es masina lelke egy 2.5 literes soros nyolchengeres szívómotor volt, amely 265 lóerőt adott le percenkénti 8300-as fordulatszámon.

A német mérnökök két újítással is felvértezték az erőforrást: az autósport történetében most először alkalmaztak kényszer-szelepvezérlést illetve benzinbefecskendezést egy versenyautóban.

A W196-os típusjelű gép másik érdekessége az áramvonalas karosszéria volt, amelyet a gyors pályákon vetett be a Mercedes-Benz. A versenyautóból különböző típusú pályákhoz háromféle tengelytávú, valamint szabadon álló kerekekkel (Typ Nürburgring) és áramvonalas külső borítással (Typ Monza) ellátott változat is készült.

A W196-es már az első versenyén a franciaországi Reimsben tartolt. Juan-Manuel Fangio és Karl Kling nagy, több mint egy perces előnnyel verték agyon a többieket! Az argentin bajnok a szezon során további három futamgyőzelmet zsebelt be és simán világbajnok lett.

Bár a következő évben is folytatódott a széria, de az 1955-ös szezon gyászos évként került be az autósport történetébe. A Le Mans-i versenyen a történelem legsúlyosabb versenybalesete következett be. Egy szerencsétlen manőver következtében Pierre Levegh Mercedese kirepült a pályáról és tűzgolyóként becsapódva a lelátóba 82 néző életét oltotta ki.

A Le Mans-i baleset:

Az autósport óriási válságba került, a szervezők lemondták a Francia, a Német és a Spanyol Grand Prix-t, Svájcban pedig örökre betiltották a pályaversenyeket. A súlyos baleset a Mercedes-Benzt is arra késztette, hogy bejelentse néhány hónappal korábban meghozott döntését, mégpedig, hogy kivonul a gyorsasági autósportból.

A gyár már a Le Mans-i verseny előtt, 1955 tavaszán eldöntötte, hogy az autóversenyeken szerzett tapasztalatokat a szériagyártásban kell kamatoztatni, ezért a mérnökök, akik addig kétfelé dolgoztak, ezentúl csak az utcai autók gyártására koncentráltak.

A W196-os utolsó F1-es versenyére Monzában került sor. Ekkor már tudni lehetett, hogy a szezon végén a Mercedes kivonul a Forma-1-ből, de utoljára még megvillantak a csillagos márka autói.

A csapat alaposan felkészült és nem akartak semmit a véletlenre bízni. A monzai pályán 1955-ben jelentős változásokat hajtottak végre és az addig 6 kilométeres aszfaltcsík mellé készült egy 4 kilométeres betonborítású ovál is, döntött kanyarokkal, amely nem volt túl jó minőségű. Az olaszos hanyagsággal összeillesztett betonlapokon elpattogtak a versenyautók és az érdes felület sok defektet okozott.

Alfred Neubauer egy hónappal a verseny előtt kibérelte a ringet, hogy kipróbálják, hogyan viselkednek az Ezüstnyilak az új részen. A Mercedes a tesztre három különböző autót küldött Olaszországba.

Kiderült, hogy az átalakított ringen a közepes tengelytávú W196-os a legkezelhetőbb, ezért a versenyre még két ilyen autót készítettek fel. Biztos, ami biztos a futamra mindhárom típust elvitték és az edzések előtt néhány órával kiderült, hogy a rendezők javítottak a pálya burkolatán, amely azt eredményezte, hogy a hosszú tengelytávú W196-osnak lett a legjobb úttartása a döntött kanyarban.

Neubauer azonnal telefonált Stuttgartba és rendelt még két ilyen autót. Az Ezüstnyilakat a híres versenyautó szállítóra rakodták fel, és az éj leple alatt 160 km/h-s sebességgel repítették Monzába. Reggelre ott is volt a két ezüst gépezet a Királyi Vadasparkban, ahol a Mercik már az edzésen átgázoltak mindenkin.

A legjobb edzésidő Fangióé lett, mögötte Moss és Kling végzett. A rajttól Moss jött el a legjobban, mögé a másik három Ezüstnyíl sorolt be, Fangio, Piero Taruffi, Karl Kling sorrendben.

Az első kör végén aztán a ’Maestro’ ment előre, aki innentől kezdve a kezében tartott a gyeplőt. Moss a 19. körben kénytelen volt a boxba jönni, miután összetört a szélvédője. Egy kisebb javítás után az angol fiú visszatért a pályára és remek időket repesztett, de a motorja csak a 27. körig bírta.

Kling autója is kidőlt idő előtt, a német váltója a 32. körben adta meg magát. Fangio viszont okosan ment és szokásához híven csak annyira hajtotta az autót, amennyire nagyon szükséges volt. Az argentin bajnok elsőként halad át a célvonalon, nyakában a másik mercis Pierro Taruffival. A két Ezüstnyíl óriási fölénnyel nyert, Fangioék előnye több mint 46 másodpercre rúgott a ferraris Eugenio Castellottival szemben!

Ezután azonban a versenycsapat lehúzta a rolót Stuttgartban. A Mercedes-Benz még megnyerte a sportkocsi vb utolsó fordulóját Szicíliában és ezzel a bajnoki címet is, majd október 22-én a gyár udvarán Alfred Neubauer csapatfőnök és három pilóta, Fangio, Moss és Kling szimbolikusan egy fehér lepedővel, könnyek között takarták le az egyik W196-ost. A Mercedes-Benz ezzel évtizedekre búcsút vett a Grand Prix sporttól.

A Mercedes Benz W25 és W196: