Osztályelső lesz a 4-es tanulóból?

Már 2003-ban azok mellett álltam, akik értelmetlennek tartották a pontrendszer megváltoztatását, ami egyre inkább erősödik bennem.

Már 2003-ban azok mellett álltam, akik értelmetlennek tartották a pontrendszer megváltoztatását, ami egyre inkább erősödik bennem.

Jól tudjuk, hogy a pontrendszer átalakításának akkor mi volt a jelentősége: megelőzni, hogy valaki már a nyár derekán megnyerje a világbajnokságot. Mint arra emlékszünk, 2001-ben és 2002-ben Michael Schumacher dominanciája miatt a bajnoki versenyfutás izgalommentesre szelídült, csak a második és harmadik hely maradt végig nyitott. 2003-ban a győzelemért járó 10 pontot változatlanul hagyták, de a többi helyezés értékét felemelték.

Így lehetett még esélye az utolsó futamon Raikkönennek a koronára, egyetlen (!) győzelmével a hat diadalt aratott Schumacherrel szemben.

Michael Schumacher visszavonult, ennek ellenére a jelenlegi (a 2004-esnél jóval kiegyenlítettebb mezőnynek) ostoba örökségül meghagyták az unalmas bajnokságra szabott értékelési formát.

Amikor valakit a szabályok győznek le, az nem egyszerűen hiba, hanem dőreség. A jelenlegi, 2003 óta érvényben lévő pontrendszer ordító hibáját hangsúlyozza ki a realitás. Mint azt idén is láthattuk, az első három versenyből egyszer győzedelmeskedett a McLaren, két futamot pedig a Ferrari nyert meg, mégis egy harmadik csapat, a BMW-Sauber vezetett a konstruktőrök között. Mondhatná valaki, hogy ez speciális eset, minek rajta felháborodni, talán lehetne igaza is, de a kérlelhetetlen matematika sajnos ellene szól: a pontértékek közötti minimális különbség azt hozza ki erősebbnek, aki többször fut célba.
Lássuk be: semmi sem zárja ki annak lehetőségét, hogy az idei konstruktőri bajnoki címet ne nyerhetné meg a BMW-Sauber, méghozzá egyetlen futamgyőzelem nélkül! Gondoljunk bele, felváltva nyerné az idei a futamokat a McLaren és a Ferrari, a BMW pedig mind a 18 csatát elveszíti, de megnyeri a háborút!?!

A kérdés az, hogy lehet-e valaki az osztály legjobb tanulója, ha csak négyeseket tud szerezni, de azt mindenkinél többször?
Két negyedik helyezés egyenlő egy győzelemmel (2 x 5 = 10 pont), ami véleményem szerint az összeadás miatt ordító hiba. A konstruktőrök közötti versenyben óriási léptekkel képes haladni az a csapat, amelynek mindkét autója célba tud érni. Ez már nem is annyira gyorsasági sport, sokkal inkább megbízhatósági világbajnoksággá változott át.

Hogy átlássuk a folyamatot, aminek következménye lett a jelenlegi faramuci helyzet, visszautalnék a közelmúlt Forma-1 pontozási szisztémáira. Csak az “újkori” módszereket nézzük át, amelyek a 80-as évektől álltak fenn. A legtovább érvényben lévő rendszer a befutási sorrendben: 9-6-4-3-2-1 pontozása volt.

Ennek több előnye is volt, de hátrányára egy példával világítok rá. Tételezzük fel, hogy az idénynyitón egy Williams autó győzött, megelőzve két McLarent. Akkor a futam után a nyilvánvaló győztes Williams csak második helyen állt a bajnokságban (9 pont), a legyőzött McLaren (6+4= 10 pont) mögött! Ez felettébb furcsa, egy csapat győz, és csak második a tabellán!

Ezért 1991-től a győzelemért járó pontszámot felemelték 10 pontra, továbbá holtverseny esetén a jobb helyezések döntöttek. Az előző példánál maradva, így már a Williams “jogosan” vezette a tabellát 10 pontjával, a szintén 10 pontos McLaren előtt!

Mivel az első és a második helyezés között 4 pont különbség keletkezett, adva volt a lehetőség a jelentős ponthátrány lefaragására. Ha szabad így fogalmaznom: értelme volt győzelmekre törni.

Jól példázta ezt az 1991-es szezon. Ayrton Senna 4 győzelemmel nyitotta a világbajnokságot, és senki sem gondolta, hogy lesz valaki, aki utol fogja érni. Nos, a Williams-Renault kocsik formajavulásának következtében Nigel Mansell egymás után nyerte a futamokat az év közepén, és óriási lépésekkel közelítette meg Sennát a pontversenyben.

Mint ahogy arra egyre több jel utal (maga Ecclestone is ráérzett, hogy rossz a pontozás, mert a nézők bajnokot, hőst, győztest akarnak látni a világelsőben, és nem lesi-puskást), előbb-utóbb át fogják alakítani az értékelési rendszert.

Jelenleg az indulók 40%-a jut vb-ponthoz, ami ostobaság. Ezzel szemben pl. 1989-ben 40 (tehát kétszer annyi nevezőből) csak hatan kaptak vb-pontokat, ami az indulók 15 %-át jutalmazta!

Véleményem szerint előre kellene gondolkodni a szabályalkotóknak, és megelőzni azt a feszültséget, amit egy ostoba értékelési rendszer képes okozni. A jelenlegi formának csak akkor volna értelme, ha kombinálnák egy régebben használatos regulával. Nevezetesen azzal, hogy csak 11 futam eredménye számítana be az összetettbe: Ha tehát valaki 12-szer pontszerző, akkor csak 11 eredményét viheti magával a végelszámolásba, így ki lenne zárva, hogy a gyengébb helyezések gyűjteményével prémium helyezést lehessen összekuporgatni…

Görgess tovább az újdonságokért!

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek

HIRDETÉS
HIRDETÉS

További hírek

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!