Fotó: Alfa Romeo Sauber
HírekKiemeltMagazin

A monacói szupertehetség, aki miatt lapátra került Räikkönen

A mai modern Forma-1-ben ritka az olyan, amikor egy komoly történelemmel – és ezzel együtt persze sikerekkel – bíró élcsapat egy zöldfülűnek ad lehetőséget. Megtörtént már persze, elég csak Regazzoni, Villeneuve, Hamilton, vagy éppen Verstappen nevét említeni. De akkor mi a baj azzal, hogy Charles Leclercet 2019-re leszerződtette a Ferrari? Hát az, hogy Kimi Räikkönent küldik el miatta!

Godina Zsolt / F1VILÁG – Nem kétséges, Räikkönen sajátos stílusa és versenyzői képességei miatt a mai Forma-1 egyik, ha nem a legnépszerűbb figurája. 2001 óta tagja már a száguldó cirkusz mezőnyének, 2007-ben pedig a Ferrarival világbajnoki címet tudott nyerni. Az olasz istállóhoz 2014-ben tért vissza, azóta azonban képtelen volt versenyt nyerni. Az okokat firtathatjuk, meg is tették már néhányan, de a Forma-1 mai komplexitása miatt aligha tudunk választ adni ezekre a kérdésekre. Jön tehát a legegyszerűbb: elfogyott a motiváció? Nos, ha ez elmúlt évek szemmel láthatóan felszabadultabb Räikkönenjét nézzük, na meg azt, hogy a következő 2 évben a Sauberrel még megpróbál felépíteni valamit, akkor azt mondhatjuk, aligha!

De akkor mi késztette a Ferrarit arra, hogy megváljon a szezon végén Räikkönentől, és a helyére egy olyan fiatal és tapasztalatlan versenyzőt ültessen, mint Leclerc?

Nos, Leclerc idei statisztikái már eleve igazán meggyőzőek, ha viszont egy kicsit mélyebbre ásunk, és megpróbáljuk alaposabban kielemezni a Sauber autójával nyújtott teljesítményét, talán tisztább képet kapunk arról, miért is tartják őt sokan a jövő bajnokának.

BÍRJA A NYOMÁST

A Forma-1-ben egy tökéletes kört összerakni létfontosságú – főleg azért, mert a mai, aerodinamikai szempontból rendkívül érzékeny versenyautókkal az előzés igazán nehézzé vált. Leclerc a szezon első versenyhétvégéin elkövetett néhány hibát az időmérőkön, azóta az azonban rendre gyorsabbnak bizonyul csapattársánál, Marcus Ericssonnál: a 11-3 arányban jobb volt a svédnél, és a szezon közepén három alkalommal is beverekedte magát a Q3-ba.

Fotó: Alfa Romeo Sauber

Amióta Räikkönen visszatért a Ferrarihoz, a legnagyobb gyengeségének talán az számít, hogy az időmérőkön, nagy nyomás alatt sokszor alulteljesít. Leclerc viszont látszólag lubickol az ilyen helyzetekben, és ez bizony jövőre is nagy hasznára válhat.

A nyomással megbirkózni persze nem egyszerű feladat. Első ránézésre Leclerc egy szerény, visszahúzódó fiatal, kora ellenére azonban rendkívül érett gondolkodású. Persze kapott súlyos leckéket is az élettől – nem feltétlenül a versenypályán. Az elmúlt években két tragédiát is fel kellett dolgoznia, az egyik Jules Bianchi, a másik édesapja elvesztése.

Talán kevesen tudják, de Bianchi nemcsak barátja és mentora volt Leclercnek, de a két családot olyan szoros kapocs fűzte össze, hogy a 2014-es Japán Nagydíjon tragikus balesetet szenvedő pilóta Leclerc keresztapja is volt. Sőt, valójában neki köszönheti F1-es pályafutását, hiszen néhány éve még autóversenyzői karrierje is veszélyben forgott pénzhiány miatt – Bianchi volt az, aki bemutatta őt akkori menedzserének, Nicolas Todtnak.

„Az én apukám és Jules apukája legjobb barátok voltak, a családjaink nagyon közel állnak egymáshoz. Az ő pályáján vezettem először gokartot. Utána minden szerdán és hétvégén összejöttünk és bérelt gokartokkal versenyeztünk. Ezek talán a legjobb emlékeim a versenyzésről. Nagyon élveztük, rengeteget tanultunk. Idősebb volt nálam, szóval mindig igyekeztem legyőzni őt. Nagyon szép emlékek ezek. De ő sokkal inkább egy mentor volt számomra. És egy hihetetlenül közeli barát – szinte családtag” – fogalmazott Leclerc még korábban.

„Ő talán jobban megérdemelte volna ezt a helyzetet, mint én. Ha egy napon lehetőségem lesz arra, hogy a Ferrari versenyzője leszek, mindent megteszek majd azért, hogy megnyerjem azokat a világbajnoki címeket, amiket ő megérdemelt volna.”

Fotó: Instagram/charles_leclerc

Édesapja, Herve tavaly hunyt el – közvetlenül a Forma-2-es sorozat bakui hétvégéje előtt. Leclerc a tragédia árnyékában parádés győzelmet aratott a szombati főversenyen, másnap pedig szintén dobogóra állt.

„Érzelmi szempontból a legnehezebb a pole pozíció megszerzése volt. Az volt az első alkalom, hogy sírtam valamiért. Sírtam a sisakomban, mert nem hittem el, hogy megszereztük a pole-t. A három edzés után nagyon nem álltunk jól, és a hétvége előtt nem tudtam, mire számítsak, mert fejben teljesen máshol jártam” – mondta Leclerc.

„Leültem és azt mondtam magamnak, fókuszálnom kell és a legjobb versenyt kell összehoznom apukámnak, mert megérdemli. Ő mindig ott volt, valahányszor győztem. Mindent bele kellett adnom azon a hétvégén. Amikor pedig átszeltem a célvonalat, minden nyomás lekerült rólam…”

„2016 végén, az utolsó GP3-as futam előtt tudtuk meg, hogy beteg. A 2017-es szezon elején senkivel sem beszéltem erről, mert szerettem volna megtartani magamnak. És féltem attól, hogyha lesz néhány rossz eredményem, mindenki ezzel jön majd.”

„A monacói F2-es verseny tavaly szintén nagyon nehéz volt, mert az volt az álma, hogy versenyezni lásson ott. A versenyhétvége előtti szerdán pedig mesterséges kómába került, annyira beteg volt már… Tavaly, még mielőtt valóban aláírtam volna a Sauberhez, azt mondtam neki, hogy bekerültem a Forma-1-be – csak azért, hogy boldoggá tegyem őt.”

Fotó: Formula 2

Leclerc azt mondja, a tragédiák után „felnőtt”, és úgy érzi, könnyebben tudja kezelni a nyomást.

„Sokkal érettebb lettem, most már másképp látok dolgokat. A nyomást még érzem, de húszszor kevesebbnek… Más perspektívából látom az életet, hiszen ilyenkor az ember rájön a fontos dolgokra. Más ember lettem, másképp látok mindent.”

Hasonlóan vélekedik egyébként Leclerc menedzsere, Nicolas Todt is, aki beszélt arról is, a Ferrari akadémiájának is nagyon sokat köszönhet pártfogoltja.

„Rengeteget változott akkoriban. Nagyon félénk volt és nem volt önbizalma, de lépésről lépésre egyre erősebbé vált. Amin keresztülment az évek során, az nagyban hozzásegítette őt ahhoz, hogy az legyen, aki.”

Sokat ugyan nem hallunk erről, de profi sportolókként az F1-es versenyzők nemcsak fizikai, hanem mentális tréningeken is részt vesznek. Leclerckel már évek óta foglalkoznak ilyen téren is, így ez is komoly szerepet játszik abban, hogy ma már könnyen megbirkózik a nyomással.

„Kezdetben a mentális erősségem gyenge pont volt” – fogalmazott. „Már nagyon régóta dolgozom ezen. Az, hogy korán elkezdtem, segített abban, hogy gyorsabban fejlődjek. Most már ez az egyik erősségem.”

„Korábban nagyon érzelmes voltam, és ha nem dolgoztam volna ezen, ma más ember lennék. Sokat tettem érte, és nyugodtabbnak is érzem magam. Levette a vállamról a terhet.”

TÖKÉLETESEN „OLVASSA” A VERSENYT

Az nem kérdés, hogy Leclerc nyers tempója megvan ahhoz, hogy a Forma-1 következő csillaga legyen – ám jól tudjuk, ez még kevés az üdvösséghez. A képességeket folyamatosan fejleszteni kell. És ami igazán fontos, hogy ezzel ő maga is tisztában van.

Fotó: Singapore GP Media

A szezon nem indult a legjobban számára, ám képes volt arra, hogy felülkerekedjen – elsősorban önmagán. Saját bevallása szerint is hajlamos az önostorozásra, ám a képesség, hogy képes felismerni a hibáit és a gyengeségeit, mellette szól majd a jövőben.

Elég csak megnéznünk azt, ahogy a Forma-1 másik feltörekvő csillaga, Max Verstappen reagál saját hibáira, illetve az őt érő kritikákra. Elég nehéz elképzelni azt, hogy Leclerc pofánvág valakit, ha baklövéseiről merik kérdezni – ahogy a holland fogalmazott egyszer.

Verstappen 2014-es szezonja után Leclerc 2015-ös Forma-3-as idényét is volt szerencsém végigközvetíteni a DIGI Sport csatornáin, gyorsasága mellett pedig kiváló helyzetfelismerése, és nem utolsósorban türelme is szembeötlő volt.

Leclerc F3-as győzelme Spában

„Ha Charles a Ferrari versenyzője lesz jövőre, készen fog állni arra, hogy rögtön a világbajnoki címért harcoljon – ahogy tette azt Lewis is” – fogalmazott Guillaume Capietto, a Prema Forma-2-es csapatának főmérnöke, akit ugyancsak lenyűgöztek az ifjú monacói képességei.

A szakember tudja, miről beszél, hiszen annak idején a négyszeres világbajnok Lewis Hamiltonnal is együtt dolgozhatott.

„Azon versenyzők közül, akikkel együtt dolgoztam, Charles leginkább Lewisra emlékeztet engem – mert egy rendkívül komplett versenyző. Gokartban versenyzett Max Verstappen ellen is, és bár Max hamarabb bekerült az F1-be, sok hibát elkövetett, amióta megérkezett. Charles sokkal szolidabb alapokkal rendelkezik.”

„Hogy egy potencális világbajnok-e? Természetesen igen!”

Capietto szerint ráadásul Leclerc rendkívüli vezetési képességekkel van megáldva: későn fékez a kanyarok előtt, a fordulók közepén mégis magas kanyarsebességet tud megtartani.

„A legtöbb versenyző tudja egyiket, vagy a másikat. De csak nagyon kevesen tudják mindkettőt” – fogalmazott a Prema főmérnöke.

TAPASZTALATLAN. NA ÉS?

És ha már szóba került Hamilton: ugye mindannyian emlékszünk, hogyan is került ő be a Forma-1-be?

Ha esetleg az elmúlt évtizedben egy kicsit megkoptak volna az emlékeink, akkor érdemes egy kicsit felidézni: Lewis Hamilton 2007-ben a GP2 bajnokaként érkezett meg a királykategóriába, F1-es tapasztalat nélkül egy élcsapat, a McLaren autójába ülhetett, és 1 ponttal maradt le a világbajnoki címről. Akkor nem jött össze a végső diadal – utána négyszer viszont igen.

De annak idején – egészen pontosan 1977-ben – Gilles Villeneuve is egy McLarennel debütált az F1-ben, egy futam után pedig a Ferrari elorozta a kanadait a wokingiaktól, ’78-ban pedig már futamot nyert a maranellóiaknak.

És a felháborodott Räikkönen-szurkolóknak sem szabad elfelejteniük valamit: a finn 2001-ben szintén úgy került az F1-es Sauberhez, hogy mindössze 23 versenyen állt rajthoz együléses versenyautóval, Peter Sauber csapatfőnököt pedig sokan szó szerint őrültnek tartották döntése miatt. Hogy aztán az évek igazolták-e a svájci szakembert? Alighanem mondhatjuk, hogy igen!

Fotó: Alfa Romeo Sauber

Persze kijelenteni azt, hogy Leclerc a jövőben hasonló utat jár majd be, mint fent említett kollégái, talán korai lenne, de tény, hogyha valakiben, akkor benne megvan mindaz, ami egy világbajnoki címhez szükséges. Illetve egyvalami talán még nincs: az önzőség.

Ő NEM RÄIKKÖNEN

Ha a Ferrari versenyzői politikáját nézzük, vélhetően inkább adtak volna Leclercnek még egy évet a Saubernél, vagy másik partnercsapatuknál, a Haasnál – ha nem Räikkönen lett volna Sebastian Vettel csapattársa.

Bár a finn az idei évben meglehetősen jó teljesítményt nyújt, és a 3. helyet foglalja el a pontversenyben, ne felejtsük el azt, hogy 2014 óta jobbára csak küszködött a Ferrarinál, és az elmúlt négy évből háromszor több mint 100 ponttal maradt le csapattársától.

Világbajnokként talán ő lett volna a biztonságosabb opció a Ferrari számára, de az eredményei egész egyszerűen nem elég jók ahhoz, hogy továbbra is bizalmat szavazzanak neki. Ráadásul nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a finn 38, Sebastian Vettel pedig 31 éves. Előbb-utóbb amúgy is szüksége lett volna a Ferrarinak egy generációváltásra – és úgy tűnik, a Red Bull korábbi példáiból okulva most meg merték húzni a váratlant(?).

A Räikkönen-szurkolók – és talán mondhatom, sokunk örömére – pedig a 2007-es év bajnoka még 2 évig itt lesz a Forma-1-ben: ott bizonyíthat, ahol anno, 17 éve minden elkezdődött, a Saubernél. A Ferrari pedig megkaparintott egy csiszolatlan gyémántot, aki már jövőre borsot törhet a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel orra alá.

Hogy nyert-e ezzel a döntéssel a Ferrari? Szerintem igen! Mint ahogy mi, rajongók is…

Szólj hozzá!