Magyarként az F1 esport csúcsán: „Itt kevesebbet hibáznak, mint az F1-ben”

eSport press conference during the 2019 Formula One World Championship, Grand Prix of England from july 11 to 14, in Silverstone, Great Britain - Photo Francois Flamand / DPPI Dániel Bereznay
Fotó: Alfa Romeo Racing
Bereznay Dániel több százezer jelentkezőből egyetlen magyarként került be az Forma-1 hivatalos esport játékosai közé – az Alfa Romeo versenyzője a 2019-es szezonban három győzelmet is szerzett, és 3. helyen zárta a bajnokságot.

Létezik egy aréna Londonban, ahol szeptembertől decemberig 12 futam erejéig összeül 28 tehetség, és összemérik versenyzői tudásukat. A tempó feszített, két nap alatt három futamot teljesítenek a játékosok: ugyan versenytáv 25%-os minden esetben, a felkészülés során a fizikai és mentális megterhelésre is készülniük kell. 

Bereznay Dani is köztük van: a magyar fiú már második szezonját teljesítette a sorozatban, nem kis sikerrel, ugyanis a bajnokság 3. helyén zárt az Alfa Romeo csapatával. 

Dani néhány F1-es versenyhétvégére is ellátogatott a tavalyi évben, így közvetlen közelről láthatta, hogyan telik a csapat számára egy nagydíj – olykor Räikkönennel is beszélget, de csak akkor, ha nincs nála a fényképezőgépe. A 19 éves versenyző-játékos (bár az interjú végére számunkra egyértelművé vált, hogy inkább versenyző, mint játékos) páratlan lelkesedéssel és alázattal beszélt munkájáról, az első játékélményeiről, és őszintén kifejtette véleményét az örök kérdésről: sport-e az e-sport? 

F1VILÁG.HU: Hogyan alakult ki a versenyzés és a Forma-1 iránti szenvedélyed? Mesélj kicsit a kezdetekről! 

Bereznay Dániel: 7-8 éves voltam, amikor néztem a meséket reggel – az ázsiai futamok viszont odatolakodtak a meséim helyére. Eleinte elég mérges voltam, viszont megnéztem őket, mert nem volt más. Ezzel egyidőben édesapámra is rátört a láz, hogy játsszunk számítógépen, szóval vett egy ralis játékot, eleinte billentyűzeten meg kontrolleren játszott. Odaültem, kipróbáltam, legyőztem. Arra fogta, hogy jól van, kicsik az ujjaim, könnyebb dolgom van, majd veszünk egy kormányt. Kormánnyal is legyőztem. A Forma-1-es rajongásomat összekötöttem ezzel, F1-es játékokkal is játszani kezdtem, és kíváncsi voltam, hogy kit győzhetek még le apámon kívül. 

Mi volt a következő lépcsőfok? Hogyan lett a hobbiból professzionális versenyzés, amivel a világ élvonalába kerültél? 

Eleinte barátokkal játszottunk, aztán kisebb ligákat szerveztünk, utána pedig regisztráltam nagyobb bajnokságokba. Mindig próbáltam jobb lenni a tegnapi önmagamnál. Eltelt így 6-8 év, majd a Liberty Media megszervezte az első esport szériát. Jelentkeztem, az elődöntőbe bejutottam, a Veloce Esport ezt látta, és kiválasztottak. 

A következő szériába már együtt regisztráltunk, és sikerült egy Mercedeses pozíciót szereznünk. Eleinte egy 10 ezer forintos kormánnyal kezdtem, sok évig nyüstöltem, de a Veloce segített benne, hogy jobb felszerelésem legyen. A Mercedesszel megnyertük a világbajnokságot, én pedig világbajnoki második lettem, utána pedig átigazoltam az Alfa Romeóhoz. 

A szülők általában nehezen fogadják el, hogy a gyermekük csak a gép előtt játszik, ahelyett, hogy kimozdulna. A te családod hogy fogadta ezt a szenvedélyt? 

Nem órákon éltem a szociális életem, szóval az iskolában nagyon figyeltem, és az nekem elég volt ahhoz, hogy mindent megjegyezzek, így világéletemben közel kitűnő tanuló voltam. Kivéve gimnázium utolsó éveiben, amikor voltak olyan tárgyak, amik nem érdekeltek, mert tudtam, hogy nem fogok velük továbbtanulni. Ezért nem annyira szóltak, ugyanakkor egy szülőnek mindig nehéz megérteni azt, hogy nem kint játszik a gyerek a barátaival, hanem bent ül. De én a barátaimmal voltam, ugyanúgy beszélgettünk. Vezetni és versenyezni nagyon szerettem volna, és ez azért költséghatékonyabb volt, mintha gokartoztam volna, és ezt ők is tudták.

Nyilván meg kellett találnod az F1-hez és az esporthoz vezető utat. Milyen játékokkal kezdtél? 

Rally Trophyval, Colin McRae Rallyval kezdtem, aztán jött az F1 Challenge 2007, majd a Codemasters játékai, de játszottam Griddel, Assetto Corsával. Amikor komolyan esportolni kezdtem, akkor teljesen áttértem a Codemastersre. 

Amikor jelentkeztél a Forma-1-es esportra, tudtad, hogy jó esélyed van bekerülni a legjobbak közé? 

Az F1 esport szezon előtt megnyertem a legnagyobb F1-es online ligát, ahol ott volt a későbbi bajnok is Brendon Leigh, és akkor legyőztem őt. Így össze tudtam hasonlítani magam a legjobbakkal, és tudtam, hogy van ott keresnivalóm. Nagyon jó az, hogy bárki jelentkezhetett, akinek megvan a játék, mert az összes autó egyenlő. Amikor bejutottam, az első 5 versenyző körönként 2 század másodperccel maradt el egymástól, nevetséges volt a különbség. 

Nem tartottál attól, hogy lesznek tapasztaltabbak? 

Nem voltak tapasztalt versenyzők, mert 1 évvel a csatlakozásom előtt indult a széria. Voltak versenyzők, akik más sorozatokban indultak korábban, például a McLaren versenyzője, Bono Huis, aki Las Vegasban a Formula-E esport versenyén 250 000 dollárt vitt haza. Az F1 díjazása közelében sincs ennek, én tavaly a konstruktőri bajnoki címért sajnos ennek töredékét sem nyertem, de ahogy a széria, úgy a díjazások is fejlődni fognak. Idén is hasonló volt a helyzet a díjazás és értékelés terén. Nem minden csapat akar itt még azért annyira szerepelni, és így inkább a csapatoknak adják a pénzt, hogy motiválják őket. Például csak csapatdíjazás van, egyéni nincs. Ha a csapat ad bónuszt, akkor örülhetsz, ha nem, akkor nem. 

Ismerted az ellenfeleidet, játszottál velük együtt korábban? 

Ismertem őket, mindannyian együtt játszottunk. Vannak olyan játékosok, akik nem játszanak online, csak megjelennek, de ők általában nem szoktak olyan jól teljesíteni, mert nem ismerik ki a többiek stílusait. Én online már mindenki ellen játszottam, tudtam, hogy kivel, hogy kell bánni a pályán, kivel legyek engedékenyebb, különben megbánom. 

Ezek szerint vannak köztetek Max Verstappenek? 

Vannak köztünk Max Verstappenek, a csapattársam, Brendon Leigh is az volt, ő volt a legjobb, de nagyon agresszív volt. De mindig a szabályosság határán volt, szóval mindig megúszta. 

Hogy néznek ki a versenynapok onnantól kezdve, hogy elutaztok? 

A helyszín mindig ugyanaz, a Gfinity Aréna. Itt szoktak bemutatókat is tartani, ez egy tv-s közvetítésekre kialakított moziterem gyakorlatilag. A pályák előre meg vannak adva, 12 verseny van egy szezonban, ezek 25%-os futamok, és előre tudjuk, hogy hol kell majd mennünk. 

Elutazunk a helyszínre, majd egyik nap csak beállítjuk a felszereléseket, ellenőrizzük, utána már nem nyúlhatnak hozzá. Utána reggel 8-ra odamegyünk, van egy szabadedzés, várunk, aztán időmérő, megint várunk, majd a verseny. Megint várunk, kielemzik a versenyt a bírók, lesznek hülye döntések, megyünk tovább. Aztán még egy szabadedzés, időmérő és a verseny. Egyébként a beállítások napján is megyünk egy versenyt, de ezt nem közvetítik. Kettőt közvetítenek mindig ál-élőben. Három versenyt futunk le két nap alatt.  Megvan, mikorra kell visszaérni, beülünk a székbe, és játszunk. A pontozás ugyanaz, mint a Forma-1-ben. Van konstruktőri és egyéni bajnokság, a szezon végén pedig lesz egy eredmény.

Nem zavaró az, hogy egymás mellett ültök, nem befolyásoljátok egymást? 

Otthon sokkal nyugodtabbak a körülmények, de amikor verseny van, nem koncentrálunk arra, hogy ott ül mellettünk a másik. Senki nem fog felállni és megütni a másikat, ez nem GTA nyilván. Néhányan játsszák a pszichológiai játszmákat, elmondják hangosan a köreredményeiket. Ezek viccesek, de én antiszociálisabb ember vagyok, szóval figyelmen kívül tudom hagyni. Nem mondom, hogy én vagyok az esport Kimi Räikkönenje, mert ahhoz túl sokat beszélek, de olyan személy vagyok, aki csak beül és vezet. Tavaly az összes autóbeállításomat megosztottam, mert úgy voltam vele, hogy ezekkel a beállításokkal senki nem tud legyőzni. Ez naiv dolog volt, mert második lettem a bajnokságban, de a csapattársam eredetileg is tudta volna. Idén már nagyobb volt a titkolózás. 

Milyen a kapcsolatotok a többi versenyzővel?

Alapból egy összetartó közösség, mindenkinek egy a célja, hogy jól érezzük magunkat, hogy legyen egy jó közvetítés, és folytathatjuk. 

Hol teljesítesz jobban: otthon vagy versenykörülmények között? 

Otthon mindenki gyorsabb, otthon a felszerelést egy évig használod, mielőtt lecseréled. Megszokod minden egyes rezzenését. Ugyanaz a felszerelés a versenyeken és otthon is, de ha csak fél mm-rel másképp hajlik az egyik anyag, vagy egy centivel nagyobb az egyik fékszivacs, akkor az egész mehet a kukába, állíthatod be újra a fékerődet, a gázérzékelésedet, hogy mikor legyen 100%, vagy mikor legyen 0. Amikor gépen játszunk, és gyakorlatilag csak ismételjük az algoritmusokat, amiket otthon megtanultunk, minden apró változás nagyon zavaró. Nem sokkal, de azért másfél-két tizeddel mindig lassabbak vagyunk, mint otthon. 

Mindig ugyanabban a cipőben játszotok? 

Nem, zokniban játszunk. Ez vicces, a bal lábamon meglátszik, hogy az, hogy teljesen kinyomjam a féket, az 90 kg nekem. Szóval azért érződik, hogy mezítláb kinyomom a féket. Strandon nem érzem meg a kavicsokat. 🙂

Ugyanazzal a játékkal játszotok, ami a piacon is megtalálható? 

Teljesen ugyanaz a szoftver, ami a piacon is van, ennek minden előnyével és hátrányával. Van, hogy a szoftver megbüntet, ezt ki lehetne venni a programból, de nem veszik. Az eredmény viszont szép, mert itt bármelyik versenyző hibátlanabbul vezet, mint egy F1-es pilóta. Például, időmérőn Lewis Hamilton hibázik két tizedet, mi lesz vele? Harmadik helyről negyedikre esik vissza? Elsőről harmadikra? Úristen… Ha mi hibázunk két tizedet, az legalább 10 pozíció, de általában több. Ezért van sportérték, mert ennyire közel van a mezőny, nem is az egeret meg a billentyűzetet nyomkodjuk, hanem a féket. A kormány is jelentős erőket visszacsatol a kezünkre. Ordibál a kommentátor, azt is hallod, de mégis a legjobbak képesek hibátlanul végigmenni egy szezont. Szerintem ez a legnagyobb szépsége, és minden negatívum ellenére, amikor felkelek a székből egy jó verseny után, akkor erre gondolok, hogy szerintem ez nem kis teljesítmény. 

Nagy a vita arról, hogy az esport sport, vagy nem. Akkor szerinted ez egyértelmű? 

Sok sportnál fizikailag megterhelőbb. Vannak olyan sportok, pl. céllövészet, darts, bowling… Mi a megterhelés fizikailag? A hivatalos neve egyébként competitive gaming, csak erre senki nem emlékezne, az esport egy jó brand név. Engem nem érdekel, hogy ki mit gondol erről, mert aki beleköt, annak semmilyen név nem lenne jó. Ők nem a mi célközönségünk. 

Egyébként a legtöbb esportoló, aki csak lövöldözik, vagy a kontrollert nyomkodja, azok is járnak heti szinten sportolni, jó fizikai állapotban vannak, mert ezt a szintet csak úgy lehet hozni, ha olyan fizikai-mentális állapotban vannak, hogy nem fáradnak el órák után. Egy héten 40-60 óra játékról beszélünk, esetünkben sokszor ugyanazon a pályán. Mindig előre tudjuk a 3 versenyt, ez azt jelenti, hogy sokszor üres pályán körözök 60 órát, kb. 2000 kört teszek meg. Folyamatosan ott kell lenni, nem szabad motivációt és energiát veszteni, mert különben jönnek a 15-16 évesek, akik legyőznek.

Az interjú 2. része hamarosan!

Görgess tovább az újdonságokért!

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek

HIRDETÉS
HIRDETÉS

További hírek

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Exkluzív F1-es videók!

Imádod a Forma-1-et? Megnézel mindent, ami kedvenc sportágadról szól? Akkor ne maradj le YouTube-csatornánk újdonságairól sem!