Megosztás:

Mayländer: Maradnék az F1-ben, még sok-sok évig!

Mayländer lassan másfél évtizede utasítja maga mögé a Forma-1 mezőnyét.
Mayländer lassan másfél évtizede utasítja maga mögé a Forma-1 mezőnyét. © Daimler AG

Először a garázsban, az autók között találkoztam Bernd Mayländerrel, a Forma-1-es biztonsági autó sofőrjével, akivel korábban időpontot egyeztettünk az interjúhoz. Számára csütörtökön megkezdődött a körözés a versenypályán: már overállban, ám még kissé fáradtan üdvözölt, majd az FIA motorhome-jába invitált.

Mayländer minden Forma-1-es hétvégén együtt utazik a mezőnnyel, és készen áll arra, hogy ha szükség van rá, pályára guruljon – habár elmondása szerint ezt a versenyeket megelőzően egyáltalán nem kívánja. Egy biztonsági autós teszt miatt ugyan félbeszakadt az interjú, ám ahogy megígérte, gyorsan körbeért a Hungaroringen a Mercedesszel és folytathattuk a beszélgetést.

Ezután csak néhány pillanatra hagyta abba a mesélést, amikor Herbie Blash, az FIA helyettes versenyigazgatója belépett a motorhome-ba: „Vigyázz, újra van festve a pálya, kerüljük a kerékvetőket, amennyire csak lehet!”

Berta Kitti: Kérlek, mesélj arról, hogyan kezdődött a versenyzői karriered. Hogyan jutottál el a Német Túraautó-bajnokságig (DTM), majd a Forma-1-ig?

Bernd Mayländer: 1984-ben gokartozással kezdtem, de csak hobbi szinten, nem versenyeztem. 1989-ben és 1990-ben az apukámmal sok versenyre eljártam, Porsche klubversenyekre. 1991-től a Formula Ford 1600-ban versenyeztem. Ekkor már sok futamon vettem részt, hosszú távú versenyeken a Porschénál is, majd kicsit otthagytam a formaautókat, hogy sportautókat vezethessek. Sok évet töltöttem a Porschéval, 1994-ben megnyertem a Carrera Kupát – még nagyon fiatal pilótaként. Ez év végén a Mercedes megkérdezte tőlem, hogy nem akarnék-e a DTM-ben versenyezni náluk. Ez egy nagyon nagy és fontos lépés volt számomra, mert hirtelen professzionális szinten kezeltek a Mercedes-Benznél. Pénzt kaptam, felépítették a tudásom, trénerekkel edzhettem, oktatást kaptam. A DTM-ben a Mercedes ITC-nél 4 szezont töltöttem 1999-ig.

1999-ben újra a Porschénál versenyeztem különböző bajnokságokban, majd a San Marinói Nagydíjon az FIA megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a Safety Cart vezetni. Igent mondtam, így 2000-től vagyok a biztonsági autó sofőrje, azóta minden versenyen részt veszek. 2004-ben a Porschéban, majd később a Mercedesszel a DTM-ben is részt vettem. 2005 óta pedig az FIA-s munkám mellett márkatanácsadó vagyok a Mercedes Benznél. Tehát tulajdonképpen még mindig kötődöm a német autógyárhoz, mivel a Safety Car is Mercedes, de az igazi munkáltatóm valójában az FIA.

BK: Az FIA hatáskörébe tartozó feladatokon kívül milyen sporttal, autókkal kapcsolatos tevékenységeket folytatsz?

BM: Dolgozom a Mercedesnél márkatanácsadóként, a DTM-ben én csinálom a RaceTaxit, amikor egy igazi DTM-es autóba beülhetnek a vendégek. A Német Motorsport Egyesületben is részt veszek, mint tanácsadó. Amit még nagyon szívesen csinálok, az az Allianznál folytatott tevékenységem az utcai biztonság területén.

BK: Hogyan lehet ennyi feladatot kézben tartani?

BM: Működik, de nagyon sokat utazom. Ezen a hétvégén ugye az FIA-val vagyok, a következő hétvégén a DTM-en leszek. Ugyan nem vagyok már versenyző, de a versenynapokon ott vagyok, interjúkat csinálok a Mercedesnek, márka -illetve autós sajtómegjelenések vannak. Szóval ezeket a dolgokat még a Mercedesnek csinálom, de leginkább az FIA-nak dolgozom.

BK: Amikor mindemellett akad egy kis szabadidőd, mivel töltöd legszívesebben?

BM: Nagyon sokat vagyok a barátaimmal, sportolunk, teniszezünk, futunk, biciklizünk, a szabadban vagyunk. Ezeket nagyon szívesen csinálom. Nagyon kötődöm a családomhoz, így szeretek velük és a barátaimmal lenni. Kétszer-háromszor tudom ezt egy hónapban megtenni, de megpróbálok olyan gyakran együtt lenni velük, amilyen gyakran csak lehet.

Berta Kitti és Maylander

BK: Térjünk vissza a munkádhoz: minden versenyhétvégére együtt utazol a mezőnnyel. Hogyan néz ki egy hétvége számodra?

BM: Az én versenyhétvégém csütörtöktől vasárnapig tart. Csütörtökön korán a pályán kell lennem, vasárnap a verseny után pedig újra szabad vagyok. Csütörtök délután van egy tesztünk, illetve interjúkat adok, mint most neked is. A teszt kettőkor kezdődik, amikor az autót tesszük próbára: a rádiót, a rendszert ellenőrizzük, hogy minden rendben működik-e. Kipróbáljuk azokat a dolgokat, amelyek a hétvégén is kellenek, a GPS-t, tévés dolgokat és az időmérő-rendszert. A versenyirányítás nézi, hogy minden rendben van-e, ők látják az adatokat az autóról. Pénteken még tudunk ezeken változtatni. Csütörtökön 17 órától 17:30-ig vannak a versenyzői megbeszélések a GP2 és GP3 pilótáival. Én ekkor nem mondok semmit, csak ott vagyok, ha valakinek kérdése van. Ezután van egy kis szabadidőm, amikor elmegyek Budapestre és eszek valamit. Pénteken reggel van egy találkozónk, valamint egy egészen rövid teszt a GPS miatt, hogy minden jól működik-e, majd este újra megbeszélés a versenyzőkkel. Szombaton ugyanez a meeting, GPS és a jelzőrendszerek tesztje, és két kör a Safety Carral. Ezután következik a GP2 és GP3 első versenye. Vasárnap pedig minden széria versenye, majd végül a Forma-1.

BK: A versenyek előtt, illetve a versenyek közben mit kívánsz magadnak? Szeretnél pályára gurulni, vagy nem?

BM: Nincs semmi baj, ha nem kell dolgozom futam közben. Ezen kívül is van munka bőven, autóban kell ülnöm, vezetnem kell. Ha a Safety Car a pályán van, az mindig azt jelenti, hogy valami történt, és jobb, ha nem történik semmi baj. Ma (csütörtök) délután is pályán leszek, szóval van elég időm, hogy vezethessek, ennek nem kell feltétlenül a versenyen történnie. De természetesen nagyon jó dolog pályán lenni, a Hungaroring pedig egy különleges helyszín, jó itt vezetni.

biztonsagi

BK: Van kedvenc versenypályád?

BM: Kedvenc nem feltétlenül, de vannak olyan pályák, ahol szívesebben vezetek, mint máshol. A magyarországi ezek közé tartozik, nagyon szép emlékeim vannak Budapestről az aktív versenyzői éveimből. Nagyon jó ide jönni, nincs is messze Stuttgarttól, ahol én lakom.

BK: 2000 óta vagy állandó sofőrje a Safety Carnak. Van olyan verseny, amely számodra a legemlékezetesebbnek mondható?

BM: Sok emlékezetes van, de ahol a legtöbbet kint voltam a pályán, az a 2011-es montreali verseny, ami a leghosszabb Forma-1-es futam volt a sport eddigi történelme során. Ez volt számomra a legintenzívebb futam, 34 kört teljesítettem, vagyis a versenytáv 47%-át. Ez az a verseny, amire mindig emlékezni fogok.

BK: Némely pilótával már hosszú évek óta együtt dolgozol. Milyen kapcsolatot ápolsz velük?

BM: Minden versenyzővel van kapcsolatom, ismerem őket, ők is ismernek engem – már egy jó pár éve munkában vagyok. Egészen normális, baráti viszony van köztünk. Odajönnek hozzám, kérdeznek, én is odamegyek hozzájuk, így jó a kapcsolatom mindenkivel, tisztelem őket. Nico Rosberget különösen régóta ismerem, a DTM-ben az édesapja ellen versenyeztem, 10 évvel később pedig a csapatában. Így Nicót egészen kicsi kora óta ismerem, szóval tényleg baráti viszony van köztünk.

Bernd

BK: A német pilótákkal szorosabb a kapcsolatod?

BM: A német versenyzőkkel természetesen több kapcsolatom van, többet látom őket, de minden versenyzővel jóban vagyok. Nem tudnék kiemelni senkit, akivel többet vagyok együtt, mert mindenkivel egy kicsit. Nem szurkolok senkinek, szeretem, ha Mercedes nyer, de ha végül más győz, annak ugyanúgy örülök. Az a legfontosabb számomra, hogy gyönyörű sportot lássunk. Ha a másik jobb, akkor ő nyer, nincs igazi kedvencem.

BK: Michael Schumacherrel milyen viszonyt sikerült kialakítanod? Tartod mostanában a kapcsolatot a családjával?

BM: Michael Schumacherrel is volt természetesen kapcsolatom a múltban, de a családjával nem szoktam beszélni. A testvérét [Ralf Schumacher – a szerk.] gyakran látom a DTM-ben, mivel csapatot vezet ott, így sokat találkozunk. Csak remélni és kívánni tudom, hogy Michael mihamarabb egészséges lesz.

BK: Vissza a Safety Carhoz: az eddigi autóid közül melyik a kedvenced?

BM: Az SLS GT a leglátványosabb autó, a legszebb. De van egy másik kedvencem is, a CL 63-as típus, ami egy csodálatos autó volt számomra, és nagyon szívesen emlékszem vissza rá.

A Safety Car belülről

BK: Sokszor különösen extrém körülmények között kell pályára gurulnod. Volt már olyan helyzet, hogy féltél az autóban?

BM: Nem, soha nem féltem sem a Safety Carban, sem másik versenyautóban. Mindig nagyon jól érzem magam, természetesen vannak pillanatok, amikor a határon autózok, de ez egészen normális. Félni tehát nem féltem sosem, de a tiszteletet mindig megadom – nem az autónak, hanem a szituációnak. Úgy gondolom, ezt a helyén kell kezelni.

BK: Elcserélted volna valaha az állásodat egy Forma-1-es ülésért?

BM: Ezt a kérdést még soha, senki nem tette fel nekem. Nagyon jó kérdés! Hmm... Ha tesztelhetnék egy Forma-1-es autót és 10 évvel fiatalabb lennék, akkor talán igen.

BK: Meddig szeretnéd folytatni a karriered?

BM: Most 43 éves vagyok, Safety Car sofőrként még jó néhány évet eltölthetek, és szeretném is még sok-sok évig csinálni! Egészséges vagyok, nagyon szeretek utazni, az FIA-nál sokrétű feladataim vannak, és igazi örömet okoz nekem az is, hogy folyamatosan fejlesztjük a Safety Cart, sőt, egy új autót hozunk létre, ami a közeljövőben megtörténik. Ez igazán érdekessé teszi a munkámat.

Készítette: Berta Kitti

Az interjú először az Új Szó weboldalán jelent meg!

MEGOSZTÁS:

Ezt olvastad már?

A Lotus folyamatosan ott lehet a pontszerző helyeken a nyári szünetet követően, állítja Pastor...

Hozzászólások

( komment)