Vettel a kanadai versenyen a pole pozícióból rajtolva elsőként szelte át a célvonalat, a győzelem mégis Lewis Hamiltoné lett, a német ugyanis 5 másodperces időbüntetést kapott egy versenyen elkövetett kihágás miatt.

A Ferrari versenyzője a futam 48. körében egy hibát követően átszáguldott a montreali pálya 4-es kanyarjának füves bukóterén, a versenybírók szerint viszont „veszélyes módon” tért vissza a pályára úgy, hogy ezzel „elkerülő manőverre” kényszerítette az őt üldöző Hamiltont.

Mivel a büntetés ellen fellebbezésnek nem volt helye, a Ferrari élt a Nemzetközi Sportkódex 14-es cikkelye adta joggal, és az eset felülvizsgálatát kérte az FIA-tól. Amennyiben az olaszok olyan bizonyítékokkal tudnak előállni, melyek a döntés meghozatalakor még nem álltak rendelkezésre, a stewardok újra megvizsgálják az eset körülményeit.

Az egyelőre nem világos, mivel áll elő a Ferrari, ám úgy tudni, hogy „szignifikáns és releváns” bizonyítékokról van szó, köztük GPS-adatokkal, extra telemetriai adatokkal, illetve Vettel személyes beszámolójával – őt ugyanis nem volt alkalmuk megkérdezni a történtekről, amikor kiszabták rá a büntetést.

Mi áll a szabálykönyvben, és mi nem?

A versenybírók indoklásukban azzal érveltek, Vettel veszélyes módon tért vissza a pályára kicsúszását követően. A Sportszabályzat 27.3-as cikkelye kimondja: „Pályaelhagyásnak az számít, ha az autó egyetlen része sem marad érintkezésben a versenypályával, a kétségek elkerülése érdekében pedig a pályát szegélyező fehér vonalak még a versenypálya részét képezik, a kerékvetők viszont már nem. Ha egy versenyző elhagyja a versenypályát, visszacsatlakozhat, ám ezt csak biztonságosan teheti meg anélkül, hogy előnyt szerezne.”

Az FIA álláspontja szerint azzal, hogy Vettel áthúzott Hamilton előtt, nem biztonságos módon tért vissza a versenypályára. Az egyik legfőbb oka annak, hogy a stewardok erre a konklúzióra jutottak, az a második kormánymozdulat volt, melyet a német versenyző azt követően alkalmazott, hogy megfogta túlkormányzottá váló versenyautóját.

A versenybírók szerint Vettel ebben a pillanatban már ura volt autójának, és ahelyett, hogy balra húzott volna, hogy helyet adjon Hamiltonnak a jobb oldalon, a ferraris kiegyenesítette a kormányt, kvázi szándékosan tartotta fel versenytársát.

A szabályok egyébként a blokkolással, illetve a veszélyes vezetéssel kapcsolatban meglehetősen világosan fogalmaznak.

A Sportszabályzat 27.4-es cikkelye kimondja: „Soha nem lehet egy versenyautót szükségtelenül lassan, kiszámíthatatlanul, vagy oly módon vezetni, hogy az potenciálisan veszélyt jelentsen a többi versenyzőre, vagy bárki másra.”

A Nemzetközi Sportkódex L függelékében a IV. fejezet 2.a pontja azt írja: „A versenyautó a pályán egyedül tartózkodva használhatja a pálya teljes szélességét.”

A 2.b pontja hozzáteszi: „Egynél több irányváltás pozícióvédés céljából nem engedélyezett. Annak a versenyzőnek, aki visszatér az ideális ívre, miután korábban elhagyta azt, hogy védekezzen, legalább egy autónyi szélességet hagynia kell saját autója, illetve a pálya széle között a kanyart megelőzően.”

„Ugyanakkor viszont szigorúan tilos olyan manővereket alkalmazni, melyek akadályoznak más versenyzőket, tilos például szándékosan kiszorítani egy másik autót a pálya szélére, és tilos bármiféle rendellenes irányváltás.”

A Ferrarinál minden bizonnyal úgy érzik, Vettel meghallgatása a videófelvételeket, a GPS- és telemetriai adatokkal alátámasztva kellő információt szolgáltathat arról, a német miért nem „szorította le szándékosan” Hamiltont – főleg úgy, hogy a német a Mercedes előtt volt, amikor visszacsatlakozott a pályára.

GPS-adatok

Úgy tudni, a GPS-adatok alátámasztják azt, hogy Vettel a korábbi körökben nem alkalmazott drámaian eltérő ívet a 4-es kanyar kijáratán az incidens pillanatához képest. Sőt, Vettel valójában még inkább balra helyezkedett el, mint egy körrel korábban, kvázi nagyobb hely maradt a jobb oldalon.

A Vettel-incidens kapcsán sokat emlegették a szabályt, miszerint a versenyzőnek „legalább egy autónyi szélességet hagynia kell saját autója, illetve a pálya széle között”. Ez főleg akkor érdekes, ha összehasonlítjuk a Kanadában történteket azzal, amit Lewis Hamilton csinált Daniel Ricciardo ellen a 2016-os Monacói Nagydíjon.

Azt mindazonáltal meg kell jegyezni, ez a regula nem feltétlenül érvényesül ebben a helyzetben, hiszen teljes olvasatában ez a szabály az olyan helyzetekre vonatkozik, melyekben a vétkes versenyző korábban úgy védte pozícióját, hogy elhagyta az ideális ívet.

Amivel Vettelék érvelhetnek, az az lehet, hogy sem a Sportszabályzatban, sem a Nemzetközi Sportkódexben nincs leírva az, hogy kicsúszását követően a versenyzőnek távol kell maradnia az ideális ívtől.

Sőt, valójában a pilótának csak akkor kell elengednie maga mellett riválisát, ha jogosulatlan előnyhöz jut – például egy kanyarlevágással. Vettel ebben az esetben nem szerzett jogosulatlan előnyt azzal, hogy kicsúszott, hiszen Hamilton a történtek után 1,7 másodperccel közelebb került hozzá.

Hamilton szerepe

Vettel büntetésében komoly szerepet játszott az, hogy Hamiltonnak „kitérő manővert” kellett alkalmaznia azzal, hogy fékezett, és próbálta jobbra kerülni a németet, hogy elkerülje az ütközést. Hamilton rögtön panaszkodott is a rádión arra, hogy Vettel lekényszerítette őt a pályáról.

Van azonban két nagyon fontos dolog is azzal kapcsolatban, ahogy Hamilton pozícionálta versenyautóját az incidens során.

Az egyik, hogy a normál ideális ív eleve rendkívüli módon a jobb oldalon van, a versenyzők autóik jobb oldalát teljesen kiteszik a kerékvetőkre, szinte csak a bal oldali kerekek maradnak a pálya szélét jelentő fehér vonalon belül, ahogy az a lenti fotón is jól látszik.

Hamilton az incidens során gyakorlatilag ugyanolyan pozícióban helyezkedett el a pályán, mint egy normál kör során. A másik, és talán legfontosabb dolog pedig, hogy Hamilton az incidens során négy kerékkel elhagyta-e a versenypályát, vagy sem.

Az F1 szabályzata ezzel kapcsolatban is meglehetősen egyértelműen fogalmaz, a Nemzetközi Sportkódex L függelékében a IV-es fejezett 2.c pontja azt írja: „A versenyzőknek folyamatosan a pálya nyomvonalát kell használniuk. A kétségek kizárása érdekében a pálya szélét meghatározó fehér vonalak a versenypálya részét képezik, a kerékvetők azonban nem.”

Minderre ráerősít a Sportszabályzat 27.3-as cikkelye is: „„Pályaelhagyásnak az számít, ha az autó egyetlen része sem marad érintkezésben a versenypályával, a kétségek elkerülése érdekében pedig a pályát szegélyező fehér vonalak még a versenypálya részét képezik, a kerékvetők viszont már nem.”

A fehér vonal kiemelése ebben az esetben igazán fontos, hiszen a TV-felvételek és fotók alapján nem egyértelmű, hogy Hamilton mind a négy kereke a versenypályán kívül volt-e akkor, amikor Vettel visszatért az aszfaltcsíkra.

Nem kizárt, hogy a Ferrari azzal érvel majd, hogy Hamilton négy kerékkel elhagyta a pályát az eset során.

Bár a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) talán nem fogadja el a maranellóiak összes érvét, és az ügyet akár lezártnak is tekinthetik, ha az új bizonyítékokat nem találják kellően erősnek, az nem kétséges, hogy a Vettel-incidens számos kérdést felvet a jövőre vonatkozóan – például azzal kapcsolatban, hogy a túlszabályozással kiölhető-e a versenyzés a Forma-1-ből…