A 83 F1-es futamgyőzelemmel rendelkező brit versenyző így 2008, 2014, 2015, 2017 és 2018 után idén is a száguldó cirkusz legjobbja lett, ezzel az eredménnyel pedig Michael Schumacher mögött ő a Forma-1 történetének második legeredményesebb pilótája.

Az Amerikai Nagydíj után Lewis Hamilton egy külön sajtótájékoztatón beszélt az idei év nehézségeiről, démonairól, a család és a csapat fontosságáról.

Hogyan értékelnéd ezt a világbajnoki címet az előző öthöz képest? Ez volt a legkönnyebb, vagy talán a legnehezebb?

Lewis Hamilton: „Az biztos, hogy nem a legkönnyebb! Csapatként ez volt a legkeményebb év számunkra. Elveszítettük Nikit idén. Egy rendkívül fontos, oszlopos tagját a csapatunknak. Hullámvasút volt az idei év: elveszítettük Nikit, volt olyan futam, ahol nem volt ott mellettem Bono [Peter Bonnington – a versenymérnök], voltak dolgok a versenyautón kívül is. Egyszerűen csak próbáltam fókuszált maradni egész évben.”

„Ez volt a legkeményebb, folyamatosan csúcsformában lenni, hétről hétre nem elejteni a labdát… Mint ahogy tettem azt a szombati időmérőn például. És aztán visszavágni a nehéz pillanatok után. Az idei autóval sem volt könnyű boldogulni. Egyáltalán nem volt könnyű dolgunk. Úgy vágtunk neki a szezonnak Melbourne-ben, hogy azt gondoltuk, hátul leszünk. A szezon felénél pedig hátra is csúsztunk, és igazi kihívással álltunk szemben az év második felében. Azt gondolom, csapatként ez volt a legnehezebb, ha a szezon második felét nézzük. Küzdeni a Ferrari és a Red Bull ellen – ami persze nagyszerű, és üdvözöljük.”

„De nem is tudom… Minden utazás más és más. Minden évben másféle hullámvasútra ülsz fel. Azt gondolom, mindenki küszködik valamivel az életben. Legyen az apró, vagy nagyobb dolog. Próbáltam megmutatni az embereknek, hogy kívülről a dolgok mindig nagyszerűnek tűnnek, pedig nem mindig ez a helyzet. Én is sok mindennel küzdök, harcolok bizonyos démonokkal, és próbálok megbizonyosodni arról, hogy fejlődök, mint ember. Azt gondolom, szombaton küldtek nekem valamit, hogy teszteljenek, és most képes voltam megfutni az egyik legjobb versenyemet. Nagyon elégedett vagyok vele.”

A Mercedessel elért sikerek után az egyik dolog, amit megkérdőjeleznek, hogy ez mennyire a csapat, az autó sikere. De ha megnézzük a Ferrarit, mostanában ez volt a legerősebb idényük, a Mercedes pedig kvázi feltörölte velük a padlót. Mennyire kielégítő az, hogy sikerült így magad köré építened a csapatot?

L.H.: „Soha nem volt még olyan versenyző a Forma-1-ben, aki úgy nyert volna, hogy nem volt mögötte egy nagyszerű csapat. Ez is része a játéknak, fontos, hogy jól szervezd magad köré a szükséges eszközöket, és a megfelelő embereket. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy ennél a csapatnál dolgozhatok, és nagyon örülök annak, hogy sikerült hozzájárulnom a sikereikhez. Hogy sikerült jó irányba terelnem őket a fejlesztésekkel, hogy az autó gyorsabb legyen. És a legtöbbször sikerült jól teljesítenünk, akkor is, amikor a mi autónk volt a leggyorsabb, és akkor is, amikor az autónk nem volt olyan gyors, mint a többi csapaté.”

Lewis, sokat beszéltél idén az időmérőkről, amikkel nem voltál túlzottan megelégedve. De összességében egy nagyon következetes szintet tartottál, talán a legkövetkezetesebbet, amit láttunk tőled. Mondhatjuk azt, hogy ez volt a legjobb idényed úgy összességében versenyzőként?

L.H.: „Azt gondolom, igen. Határozottan így gondolom. A tavalyi év a folyamatos fejlődésről szól, mint ahogy szerintem az idei is. De próbáltam megbizonyosodni arról, hogy úgy vágok neki az idénynek, ahogy a tavalyit befejeztem. És azt hiszem, ezt a formát sikerült is fenntartani év közben. Az időmérőkön elég következetes voltam. Nem voltak különösebben látványos pole-jaim, amik talán tavaly igen, de az esetek többségében ott voltam az első, vagy a második sorban – kivéve ezt a hétvégét, és talán a hockenheimit. De elnézem magamnak azt a hétvégét, mert nem voltam 100 százalékos állapotban.”

„De összességében idén teljesítettem a legjobban, és próbálok is a legjobb formában lenni, mert még nem értem a végére, szóval próbálom megérteni jobban a dolgokat… Még mindig van miben fejlődni. Vannak még olyan darabok, amiket bele kell helyezni a kirakósba. Lesznek még hullámhegyek és hullámvölgyek, de úgy érzem, a legjobb eszközök állnak rendelkezésemre, szóval képes leszek megbirkózni ezekkel.”

Mindig azt mondod, hogy csak az adott versenyre koncentrálsz. Várod már a következő versenyt? Mennyire vagy motivált, hogy megnyerd? A bajnoki cím már megvan. Azon gondolkodom, hogy a szombati időmérőn történtek megestek-e volna akkor, ha nem vagy ennyire közel a bajnoki címhez? Amikor felébredtél vasárnap, az járt a fejedben, hogy „szerezzük meg a győzelmet”, vagy az, hogy „tudjuk le most a bajnokságot”? Esetleg mindkettő? Egyik sem?

L.H.: „Amikor felébredtem, nem igazán gondoltam a bajnokságra. Alapvetően mindig próbálom kizárni ezt a fejemből az év során, és nem nagyon gondolok rá, mindig csak a versenyre koncentrálok. Ez bevált a múltban, és ami jól működik, azon ne változtass! Minden hétvége felvezetése más és más. Az egy vagy kéthetes szünetekben különféle emberekkel találkozol, különféle helyekre látogatsz el, és mindenhova pozitív energiával, megfelelő fizikai felkészültséggel és mentális attitűddel kell megérkezni. A szombati időmérő pedig… Imádom az időmérőket, kerestem a különleges köröket, de átlagon alul teljesítettem. Gyakoroltam, gyakoroltam és gyakoroltam, és belegondolva abba, hogy már az év vége felé járunk, még mindig vannak ezek az élmények… De rendben van ez így, mert ha minden jó és tökéletes lenne, nem lenne mi miatt izgulni.”

„Megnéztem az összes itteni rajtunkat az elmúlt évekből, próbáltam kitalálni, hova fogom pozícionálni az autómat a futam elején – és csak az első helyet tudtam elképzelni. Hogy hogyan tudnék odakerülni ahhoz a sráchoz, akik elöl van. Amikor a 3. helyen voltam, még akkor sem a kék autót figyeltem magam előtt, hanem Valtterit… Úgy voltam vele, hogy ne az előttem lévő köridejeit mondják, hanem azét, amelyik elöl van, mert azt akarom legyőzni. Így vagyok összerakva, és bíztam benne, hogy összejön.”

„De Valtteri nagyszerű munkát végzett, le a kalappal előtte, és tényleg őszintén örülök a győzelmének – egész évben fantasztikus munkát végzett. Nagy előrelépést tett a teljesítményt tekintve idén, és elárulom, mi az, ami igazán nehéz: amikor egy csapatban vagy, segíted a másikat… szóval, amikor együtt dolgozom egy mérnökkel… Biztos vagyok benne, hogy Bono mindig is nagyszerű mérnök volt, de szeretném azt hinni, hogy az együttműködésünk alatt vált a legjobbá, és ugyanez igazán rám is. És amikor együtt dolgozol ezekkel az emberekkel, és a kettes számú mérnököd odamegy a másik autó mérnökéhez, és elkezdik átbeszélni azt, hogy mik a tapasztalatok az elmúlt évekből, hogy előnyt adjunk a másik versenyzőnek… Ez nagyon megnehezíti a dolgot. Ezért is mondom azt, hogy idén még nagyobb kihívás volt. Főleg, hogy a csapaton belül érkezett egy új srác, Marcus [Dudley], aki fantasztikus munkát végzett, de az elején azért nem volt könnyű. És aztán az összes kártyámat felfedjük a garázs másik oldalán, hogy új stratégiákat, új folyamatokat kreáljunk, és próbáljunk innovatívak lenni, ami a vezetési stílust illeti.

Lewis, megütötte a fülemet valami az egyik előző válaszodban, amikor sötétségről és démonokról beszéltél. Démonokat említettél, azt, hogy démonokkal harcolsz. Kifejtenéd ezt egy kicsit? Egy kicsit furcsa nekem, hogy épp most említed meg, az idei év sikerei után…

L.H.: Nos, különösebben nem. Mindannyian, amikor tükörbe nézünk, kihívásokkal szembesülünk, van, hogy jól érezzük magunkat, van, hogy rosszul – bármiféle okból. Mindig ott van a sötétebb oldal, ami próbál lehúzni, és neked folyamatosan résen kell lenned… Nem tudom, ti hogyan ébredtek fel reggelente, de én belenézek a tükörbe, próbálom kihúzni magam és azt mondom, ’igen, képes vagy rá, igen, nagyszerű vagy, fitt leszel és megfutod azt a köridőt! Igen, meg tudod nyerni ezt a versenyt, ha jó lépéseket teszel, és továbbra is hiszel magadban, ezt senki nem fogja megtenni helyetted!’. Szóval biztatom magam mindig, és próbálok megmutatni egy olyan oldalt, amiről nem gondolom azt, hogy mindannyian ugyanolyan vagyunk benne.”

„Nem gondoltam azt sem, hogy Niki elvesztése ennyire megüt majd idén. Nagyon felzaklatott, és rettentően hiányzik ma nekem, és nem ismertem fel azt, hogy mennyire szeretem ezt a fickót – attól a pillanattól kezdve, hogy felhívott, amikor otthon voltam, és megkért, hogy jöjjek a csapathoz. Vagy amikor együtt ültünk a szingapúri hotelben, azon a hétvégén, amikor a váltóm tönkrement a McLarenben… Nagyszerű beszélgetéseink voltak a repülőiről, és hatalmas fordulópont volt nekünk, amikor elveszítettük őt. Ráadásul Spában elveszítettünk egy fiatal srácot is… Láttam a közvetítést, láttam, ahogy megtörténik… És amikor ilyesmi megesik, az rengeteg kétséget szül a fejedben, ezeket pedig próbálod leküzdeni, és arra gondolsz, hogy meg kellene-e állni, vagy folytatni kellene-e, hiszen hosszú még az élet.”

„Szeretnék még időt eltölteni a családommal, szeretnék egy nap saját családot. De annyira akarom ezt csinálni… Imádom az egészet, és nem hiszem, hogy sok dolog van, ami megállíthat engem ebben.”

Lewis, ez a hatodik világbajnoki címed. Nem a legnagyobb Forma-1-es versenyzők közé kerültél be ezzel, hanem valójában te lettél a legsikeresebb brit. Mit gondolsz erről, fel tudod egyáltalán fogni?

L.H.: „Még nem. És nem tudom, miért. Hogyan kellene éreznem magam most? Emlékszem, hogy figyeltem ezt a sportot, amikor kicsi voltam. Felébredtem, lementem a lépcsőn, a nevelőanyám, Linda pedig baconös szendvicset csinált nekem és édesapámnak, és leültünk közösen megnézni a versenyt. Furcsa nézni, és látni valakit a TV-ben, most pedig én vagyok ott, és olyasvalamit csinálok, amit olyan nagyszerű versenyzők, mint Ayrton [Senna] és Michael [Schumacher]. Teljesen szürreális belegondolni ebbe az utazásba, abba, ami elhozott idáig, a hatodik világbajnoki címig.”

„De azt nem igazán tudom, hogyan kellene éreznem most magam… Nem hiszek ebben a „kilences felhő” dologban [A Cloud 9 (azaz “kilences felhő”) egy főleg Amerikában használatos kifejezés a lelkesedésre, és az euforikus, boldog állapotra – a szerk.], de a holdon érzem most magam, és itt van velem a családom is, ami… Nem is emlékszem, mikor volt együtt utoljára a mostohaapám és a mostohaanyám, illetve édesapám és édesanyám egy versenyen. Nem hiszem, hogy a korábbi vb-címeim megnyerésekor mindannyian ott voltak. Szóval látni őket, és megosztani ezt velük, azokkal, akiknek köszönheted azt, aki vagy, és akik mindent feláldoztak azért, hogy olyan életem legyen, amilyen most van… Nagyon büszke vagyok arra, hogy mosolyogni látom őket, és ezt az élményt megoszthatom velük.”

Lewis, sokat beszéltél arról, mit is jelent ez az egész számodra. De még egy szabad pillanatod sem volt magadra. Eljön ennek is az ideje, például ma este, holnap, vagy a jövő héten? Amikor leülsz egy kicsit és reflektálsz a történtekre?

L.H.: „Általában az év végén érkezik el a visszatekintés ideje, amikor vége a munkának, lekerül a teher, és hátradőlök egy sörrel a kezemben. Ott lesznek velem a kutyáim, felteszem a lábam, és elgondolkodhatok azon, mennyire nagyszerű volt az idei év. Most még az jár a fejemben, hogy van két versenyünk, és hogyan végezhetnék jobb munkát ezeken, hogyan fejlődhetnék az időmérőn. Még két időmérőnk van idén, ahol meg lehet szerezni a pole-t. És arra törekszem majd, hogy összehozzak egy olyan kört, mint tavaly, Szingapúrban. Mindig keresem a fejlődés lehetőségét, és imádok ebben a sportban lenni. Nagy hálás vagyok a Forma-1-nek azért, hogy ilyen életed adott nekem.”

Már csak egy világbajnoki cím választ el Michael [Schumacher] rekordjától. Mennyire motivál téged az, hogy úgy fejezd be a pályafutásodat, hogy a statisztikákat tekintve te legyél minden idők legjobb Forma-1-es versenyzője?

L.H.: „Azt gondolom, ez nagyon… Ez az egész arról szól, hogyan alakítod ki a gondolkodásmódodat. Mindig is azt mondtam, hogy Michael eredményeinek elérése soha nem volt a célom. Nem vagyok az a fajta, akit úgy különösebben érdekelnek a rekordok, meg ilyenek. Határozottan úgy gondoltam, hogy Michael közelébe kerülni is valószínűtlen, és sokáig egy világbajnoki címem volt, majd összejött a második is. De még akkor is nagyon távolinak tűnt. És miközben most olyan közelinek tűnik, mégis olyan távoli, hogy nem is igazán tudom felfogni. Nagyon komoly kihívások várnak ránk a következő hónapokban, a következő idényben. Elnézve a többi csapatot, akik lenyűgöző teljesítményt nyújtottak az idény második felében… Hihetetlen teljesítményre és munkára lesz szükség a részemről, és mindenki mástól a csapatban. És nem is akarok még erre gondolni.”

„És nem akarom azt a képzetet sem felépíteni, hogy utol akarom érni Michaelt… hogy meglegyen a 7. vb-címem. Mert jelenleg ki kell élveznem a mostanit. Fogalmam sincs, mit hoz a következő pár nap, vagy hónapok, de meg kell bizonyosodnunk arról, hogy kiélvezünk minden egyes napot, mert egyik nap itt vagy, a következő pedig már lehet, hogy sehol. Szóval nem igazán gondolkodom azon, mi történik majd a következő év végén, vagy 2021-ben. Hiszem, hogy megvan a képességem a fejlődésre, és többre is képes lehetek ezzel a csapattal a Forma-1-ben, és ez lehet a cél. De az idő majd elárulja. Jelenleg arra fókuszálok, hogy annyira fitt és egészséges legyek, amennyire csak tudok, és annyit mosolyogjak, amennyit csak lehet, hogy kiélvezzem ezt a csodálatos utazást, amit úgy hívunk, hogy élet.”