Ahogyan arról korábban az F1Világ.hu is beszámolt, a 7 brit székhellyel rendelkező istálló Project Pitlane nevű összefogása révén kezdett el orvosi eszközöket gyártani, hogy segítse a kormány koronavírus elleni küzdelmét.

A Red Bull a Renault-val szövetkezett, a francia istálló munkatársai pedig az energiaital-gyárosok Milton Keynes-i gyárában dolgoztak azért, hogy rekordidő alatt kifejlesszenek egy életmentő megoldást.

Bár az általuk kifejlesztett lélegeztetőgépre végül nem tartott igényt a kormány, mivel az ilyen típusú megoldásra nem volt szükség, Horner büszke az általuk elért eredményre.

„Azt gondolom, ez az egész rengeteget elárul a Forma-1-ről. Amint láttuk, hogy jön begyűrűzik a krízis, azonnal megkerestük a kormányt, és elkezdtük a koordinációt a többi csapattal is” – mondta a szakember a Motorsport.com című lapnak nyilatkozva.

„Elköteleződtünk egy projekt mellett a Renault-val közösen. Megdöbbenve láttam azokat az önkénteseket, akik feltételek nélkül, a hét összes napján, a nap 24 órájában jöttek, hogy dolgozzanak ezen a projekten.”

„Olyan emberek dolgoztak rajta, mint például a főtervezőnk, Rob Marshall. Ha jól tudom, folyamatosan három napon át dolgozott rajta éjszakába nyúlóan, és hihetetlen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egy meglehetősen kezdetleges koncepcióból egy teljesen működőképes, teljesen kifejlesztett lélegeztetőgépet készítsenek.”

Bár a Red Bull és a Renault viszonya az elmúlt években igencsak megromlott, Horner elárulta, a francia istálló csapatával egy emberként dolgoztak a jó úgy érdekében.

„A versengő szellem ilyenkor elszáll, és minden arról szól, hogy megoldásokkal álljunk elő” – mondta a szakember.

„Szóval a Renault szakemberei dolgoztak a mi gyárunkban, a saját csapatruházatukban a mi versenyrészlegünkön. Normál körülmények között ez elképzelhetetlen!”

„A Renault technikai tanácsadója, Bob Bell Rob Marshall mellett dolgozott, és olyan megoldásokkal álltak elő, melyek megdöbbentették az ipart.”

„És nemcsak a megoldásról szól ez, hanem arról a sebességről is, ahogy a Forma-1 működik, mert ezeket a megoldásokat éjszaka találták ki és munkálták meg, és mire a reggeli műszak megérkezett, már a tesztpadon futottak!”

„Egy ilyen gép elkészülte normál esetben három évig tartott volna, most pedig három és fél hét alatt elkészültünk vele.”

Horner azt mondja, szomorúak voltak ugyan amiatt, hogy az eszközre végül nem tartottak igényt, ebben azonban mégis van valami örömteli.

„Természetesen volt bizonyos fokú csalódottság, amikor nem ment sorozatgyártásba az eszköz. Viszont, ha belegondolunk, valójában nagyon jó dolog az, hogy nem volt rá igény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem volt olyan komoly szükség ezekre a vészhelyzeti lélegeztetőgépekre.”

„De úgy gondolom, ez a projekt kiemelte a Forma-1 találékonyságát, problémamegoldó képességét és hozzáállását, és azt a filozófiát az F1-ben, hogy soha nem fogadjuk el a vereséget.”

„Azt gondolom, ez a projekt a sportág összes pozitívumát magában hordozta, és megmutatta, hogy az ország legjobb mérnökei közül mennyien dolgoznak ma a Forma-1-ben.”