Lewis Hamilton nemrégiben mesélt egy régi példaképéről, versenyzőtársáról, aki kulisszatitkokat árult el arról, milyen pilóta volt az ötszörös világbajnok gyermekként.

Hamilton emlékei

Hamilton a Mexikói Nagydíjon, 5. világbajnoki címének megnyerését követően mesélt el egy történetet a gokartos időkből, arról, hogy édesapja hogyan segítette őt a pálya széléről, és hogy ki volt akkor a példaképe.

„Oda állt, ahol a leggyorsabb gyerek fékezett, őt Niki Richardsonnak hívták” – mesélte Hamilton.

„8 évesként felnéztem rá. Olyan gyors volt, és arra gondoltam, hogy valahogyan gyorsabbnak kell lennem nála. Az apukám odament, és oda állt, ahol ő fékezett és mindig néhány méterrel lejjebb ment, és azt mondta, „itt kell fékezned”. Egyik apuka sem csinálta ezt.”

„Körbementem, megpróbáltam azon a ponton fékezni, de kipördültem és ütköztem. Aztán kipördültem és ütköztem. Végül meg tudtam csinálni.”

Ahogy Richardson látta

Niki Richardson exkluzíc interjút adott a RaceFans című lapnak, amelyben elárulta, Hamilton a kezdetekben egyáltalán nem tűnt ki a mezőnyből – vagyis éppen azzal tűnt ki, hogy rengetegszer járt a pálya szélén.

„Sokat csúszkált, sok törést okozott a pályán” – mesélt Hamiltonról Richardson, aki akkoriban vezette a bajnokságot.

„1994-ben én voltam a Super One brit bajnoka, Lewis a brit bajnokságokban versenyzett, de nem tudott a top 20 vagy 30 közelébe kerülni. Eléggé le volt maradva.”

„Emlékszem, hogy az egyik versenyző apukája odament Anthonyhoz [Hamilton édesapjához], mert Lewis mindig elszállt a hajtűben, ezzel minket is majdnem kiütve. Aztán végül elkezdett ugyanazon a helyen fékezni, mint mi. A többi pedig már történelem.”

1994-ben Hamilton javulási tendenciát mutatott, és habár Richardson a következő évben már kategóriát lépett, továbbra is rajta tartotta a szemét Hamiltonon.

„Nem tudom, hogy hogyan lett ilyen gyors” – mondta. „Egyszer csak a semmiből kezdett el nyerni, amikor a top 15 pilótából 10-en a junior kategóriába mentek. Ez egy kis helyet hagyott a feltörekvő versenyzőknek.”

Pályán kívül pajtások

Hamilton korábban elmesélte, akkoriban egy óriási traumán is átesett, hiszen az egyik versenyén egy 9 éves kisfiú, Daniel Spence életét vesztette egy balesetben.

„Elmentem a temetésére, karácsony előtt volt” – mesélte Richardson. „Az adventi naptárja még a falon volt. Borzasztó volt.”

Az ötszörös világbajnok ekkor is riválisával tartott, hiszen a pályán kívül barátok voltak.

„Gyakran mentünk egymáshoz, és lézerharcoltunk. Ő mutatta meg nekem a mogyoróvajat! Ez volt az első alkalom, hogy megkóstoltam, és a mai napig szívesen eszem.”

A brit elárulta, Hamiltonnak őt valójában soha nem sikerült legyőznie.

„Azt hiszem, én vagyok az egyike azon kevés versenyzőnek, akiket soha nem győzött le – habár természetesen idősebb voltam, mint ő.”

„Nem lettem F1-es, de mindent jól csináltam”

Amióta a Mercedes pilótája Mexikóban megnevezte Richardsont, a közösségi oldalai felizzottak, és néhány nappal később a következőt posztolta Facebookra:

„Szeretnék hatalmas köszönetet mondani a családomnak, hogy azokban az években támogattak engem (különösen apukámnak, a gokart paddock legjobb szerelőjének), hogy a család megállás nélkül járta az országot 6 éven keresztül, hogy tízezer fontokat elköltöttek, ami valójában az otthonunkba került.”

„Végül nagy köszönet a gokartgyártónak, aki lehetővé tette, hogy versenyezzek, a Sprint Kartsnak, a Wright Kartsnak és ’94-ben pedig a Zipkartnál nagyon emlékezetes időt töltöttem. Természetesen hatalmas köszönet John Buttonnak is, aki szó szerint rakétamotorokat adott nekem.”

„Tudom, hogy nem jutottam az F1-ig, de visszanézve úgy gondolom, mindent jól csináltam.”