Friss hírek

Beszámoló: Tonio Liuzzi inkognitóban

Sokszor tűnődtem már azon, hogy a pilóták vajon mikor és milyen járatokkal utaznak az adott versenypályára. Múlt szerdán megtudtam…

Sokszor tűnődtem már azon, hogy a pilóták vajon mikor és milyen járatokkal utaznak az adott versenypályára. Múlt szerdán megtudtam…

Sokszor tűnődtem már azon, hogy a pilóták vajon mikor és milyen járatokkal utaznak az adott versenypályára. Múlt szerdán megtudtam, amikor London Gatwick repterének várójában ücsörögtem, lelkileg teljesen felkészülve a monzai F1-es versenyhétvégére.

A várakozás kissé unalmas volt, így nézelődtem, hátha az utasok között felfedezem valamelyik F1-es csapat tagjait (valójában nem gondoltam, hogy ez komolyan meg is történhet). Egyszer csak megakadt a szemem egy tipikusan olasz pasin, aki teljesen úgy nézett ki, mint a Scuderia Torro Rosso pilótája, Vitantonio Liuzzi. Meresztgettem a szemem, majd arra a következtetésre jutottam, hogy nem valószínű, hogy egy F1-es pilóta EasyJet fapados járattal utazna a futamra, ráadásul egymagában. Biztos voltam benne, hogy csakis valami F1es betegség támadhatott meg így Monzához közeledve és ezért látok mindenkiben csapattagot/pilótát. A srác eléggé slamposnak kinéző cuccban volt olyan távolból, és holt lazán telefonált. Nem hagyott nyugodni a dolog, és észrevétlenül (na persze…) közelebb húzódtam. Mikor lehajolt, hirtelen előbukkant a nadrágjából “Calvin Klein” feliratú alsóneműjének egy kis részlete. Egyre gyanúsabb lett, hogy a “szürke” cucc, és a jellegtelen baseball sapka csak holmi álca, és ezen feltételezésem bebizonyosodni látszott, amikor megláttam az STR-es táskát a lábánál.

Mivel közben megkezdődött a beszállítás a gépbe, vadul kutatni kezdtem az aláírós füzetkém után, nehogy elszalasszam a soha vissza nem térő lehetőséget. Nagy levegőt vettem, felálltam és odaléptem hozzá. Köszöntem majd megkérdeztem kissé zavartan, hogy aláírná-e a papírkámat. Meglepődött, hogy nem sikerült inkognitóban maradnia, de mosolyogva igent mondott, és szépen aláfirkantotta a nevét. Elég nagy sor állt a gépnél, így várakozas közben elkezdtünk beszélgetni. Kérdeztem, hogy a futamra megy-e (de értelmes kérdés), persze igennel felelt, és igencsak meglepődött mikor mondtam, hogy én is. Lassan már csak ketten maradtunk a váróban, így csatlakoztunk a társasághoz, és beálltunk a sorba – ami szerencsére nagyon lassan haladt, így volt még időnk beszélgetni. Mososlyogtam magamban, amikor az előttünk állók izgatottan sutyorogni kezdtek, amikor meghallották miről beszélgetünk, és ráadásul kivel. Nem akartam túl tolakodónak tűnni, így én is meséltem neki magamról, közben persze érdeklődtem felőle. Elmondta, hogy év végéig maradhat az STRnél, és utána mehet, amerre lát, úgyhogy most éppen állást, vagyis ülést keres. Apró mosoly jelent meg az arcán és bólogatott, mikor erre azt válaszoltam, hogy ehhez egy jó manager is kell. (talán ez sejtet valamit, de erről majd később). Mondtam, hogy sajnálom, hogy el kell mennie a csapattól, és ismerem pár rajongóját, akik emiatt nagyon mérgesek/csalódottak, sőt még egy nagy és negatív hangvitelű transzparenssel is készültek a Hungaroringre, kifejezve “csalódottságukat”. Persze hozzá tettem, hogy én is örülnék, ha találna jövőre valami jó helyet, lehetőleg egy menőbb csapatnál. Visszatértünk a Monza témához és meséltem neki, hogy járok a futamokra. Látszott rajta, hogy ez nagyon tetszett neki, és elismerően nézett rám. Szerinte nehéz olyan lányt találni, aki ennyire szereti az Forma1-et. Nevetve azt feleltem, hogy fiút se mindig könnyű, olyat meg lehetetlen, akit még egy futamra is el lehet ráncigálni.

Kedvenc pályájáról kérdeztem, erre egyértelműen Spa volt a válasz, de azt mondta a Hungaroringet is nagyon kedveli. Van egy olyan érzésem, hogy ezt csak azért mondta ilyen lelkesen, mert magyar vagyok. Silverstone-ról kérdeztem, azt válaszolta, hogy azt is szereti, de oda jó autó kell (szerintem mindenhova). Meséltem neki arról, hogy szívesen dolgoznék valamelyik Forma1-es csapatnál, de nagyon nehéz bejutni ismerettség nélkül. Kérdeztem, hogy hol lehet álláshirdetéseket találni. Azt mondta nem tudja, de látta valahol, hogy az élelmezési részlegnél keresnek éppen emberkéket az STRnél.

Habár tudtam, hogy Svájcban lakik, megkérdeztem Londonban lakik-e. Persze mondta, hogy nem, de nem sikerült információt kicsikarni belőle azzal kapcsolatban, hogy akkor mit csinált éppen Angliában.

Lassan bejutottunk a gépbe, ahol megint a beszállókártyát kérték. Persze gőzöm nem volt hova pakoltam a Liuzzival való cseverészés közben. Nekiálltam keresgélni, ő pedig jó utat kívánt, elköszönt, és leült hátul. Mivel utolsónak szálltunk be a gépbe, esélyem sem volt mellé kerülni (mert már csak a középső ülések maradtak szabadon). Amúgy is volt egy olyan érzésem, hogy inkább egyedül szeretett volna maradni. Később láttam, hogy alszik. Fárasztó napja lehetett. A gépen végig az járt a fejemben, hogy mekkora mázlista vagyok, hogy együtt utazom egy pilótával, és emlékül egy közös fotóra meg kellene kérni, ha sikerülne elcsípni.

Leszállás után a buszon mellé keveredtem, de nem nagyon volt beszédes kedvében, hangosan zenét hallgatott az MP3mas lejátszóján. Azonban mielőtt az útlevél ellenőrzőhöz értünk volna, megcibáltam a pólóját, és megkértem arra a bizonyos közös fotóra, mondván, hogy nem minden nap utazik az ember F1es pilótával. Persze mosolyogva igent mondott, így elkaptam egy utast, és megkértem, hogy fényképezzen le minket.

Ezután minden jót kívántam Tonionak a hétvégére (17. lett a futamon), és sok szerencsét egy jó csapathoz a 2008-as szezonra. Megköszönte és elbúcsúztunk.

Azon tűnődtem, hogy vajon mit keresett (ráadásul egyedül) Angliában, hiszen az STR központja Olaszországban van. Bár nem kérdeztem rá konkrétan, de lehet, hogy az a fura mosoly a managere kapcsán azt jelentette, hogy éppen egy angliai bázisú csapatnál járt állásügyben? Mi jöhet szóba, lássuk csak: McLaren (nem valószínű); Williams (Niconak van csak szerződése), Renault (Kovaleinen helye biztos); Spyker (Sutil); RedBull (elkelt mindkét hely), Honda (szintén); Super Aguri (Sato?), Provide (ki tudja?).

Kívánom Tonionak, hogy járjon sikerrel, és köszönöm Neki ezt a kellemes élményt a monzai versenyhétvége előestéjén.

Tagscherer Katalin (TCat)

Görgess tovább, a reklám után folytatjuk!

További cikkek

Ajánlott híreink
Beszámoló: Tonio Liuzzi inkognitóban
Verstappen: Egy Mercedesszel is 2 tizeddel gyorsabb lennék Hamiltonnál
Marko: Gasly nem megy az Alpine-hoz, de a Red Bullhoz se
Rosberg nem akar F1-es csapatfőnök lenni
Ajánlott híreink

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!