Júliusi balesete óta először adott interjút a Marussia Forma-1-es alakulatának tesztpilótája, Maria de Villota. A spanyol hölgy nehezen birkózott meg a történtek következményeivel.
Júliusi balesete óta először adott interjút a Marussia Forma-1-es alakulatának tesztpilótája, Maria de Villota. A spanyol hölgy nehezen birkózott meg a történtek következményeivel.
A 32 esztendős autóversenyző az orosz kiscsapat duxfordi aerodinamikai tesztjén szenvedett súlyos balesetet, amikor autójával egy platós teherautónak ütközött.
A történtek következtében de Villota elveszítette jobb szemét, a minap pedig elárulta azt is, nem érzi az ízeket és az illatokat sem, és továbbra is fejfájás gyötri. A baleset körülményeire viszont tökéletesen emlékszik.
„Mindenre emlékszem, még az ütközés pillanatára is” – mondta a spanyol pilótanő a Hola magazinnak nyilatkozva.
„Amikor felébredtem, mindenki körülöttem volt. Még ők sem tudták, hogy fogok-e majd beszélni, és, ha igen, akkor hogyan. Angolul kezdtem el, mert azt hittem, az FIA kivizsgálásán vagyok. Aztán édesapám azt mondta, hogy „Maria, beszélj kérlek spanyolul, mert édesanyád a felét sem érti!” Aztán hirtelen beugrott minden: az, hogy mi történt, és, hogy miért vagyok ott, ahol.”
De Villota elárulta, az elmúlt hónapokban rengeteg dolgot megtanult: például azt, hogy mennyire is fontosak az élet apró örömei – a versenyzésen kívüli dolgok.
„A baleset új perspektívát adott nekem az életről, a valóban fontos dolgokról. Megtanította nekem azt, hogy ahhoz, hogy elérjem, amit akarok, folyamatosan képeznem kell önmagam. Ma, fél szemmel talán több mindent észreveszek, mint korábban. Eddig az óra ellen versenyeztem – erről szólt az életem. Most már látom, hogy olykor meg kell állni, és másképp kell értékelni dolgokat.”
A spanyol versenyző elmondta, amikor először szembesült balesete következményeivel, nagyon megijedt.
„Az elején még le volt takarva, szóval nem láthattam. Aztán amikor először megláttam magam a tükörben… Volt 140 öltés az arcomon, és elveszítettem a jobb szemem. Nagyon megijedtem.”
„Majd újabb műtét következett. De már túl vagyok a nehezén. A fejem még fáj, és nem is tudják, meddig fog ez tartani. Lehet, hogy évekig. Oda kell figyelnem az erőkifejtésekre is a koponyán belüli nyomás miatt. Nem érzem az ízeket és az illatokat sem. Szóval most azokat a dolgokat szeretem, amiknek nagyon erős ízük van.”