Előzetes: Monza halálos kanyarjai

Monza kultikus hely a Forma-1 számára. 1950 óta egyetlen esztendő kivételével (1980) a Milánó mellett található Királyi Vadasparkban futották az Olasz Nagydíjat. A pálya története azonban még messzebbre nyúlik vissza.


Monza kultikus hely a Forma-1 számára. 1950 óta egyetlen esztendő kivételével (1980) a Milánó mellett található Királyi Vadasparkban futották az Olasz Nagydíjat. A pálya története azonban még messzebbre nyúlik vissza.

Monza egyébként csendes hely Milánó árnyékában, kivéve azt az egy hetet amikor megszállják a Forma-1-es csaptok és persze az elmaradhatatlan olasz szurkolók, a tifosik. Ilyenkor a versenypálya környéke teljesen felbolydul és bolondokházára hasonlít. A pálya egyébként 1922-ben épült, rekordidő alatt: az építőknek 8 hónap kellett ahhoz, hogy egy csodálatos aszfaltcsíkot varázsoljanak a fallal és faóriásokkal körülvett parkban. Bár a szakemberek az utóbbi években számtalanszor kritizálták a pálya biztonságát, ennek ellenére Monza „beton biztos” programja a Forma-1-es világbajnokságnak. Monza a Forma-1 jelenlegi leggyorsabb pályája, amit mi sem bizonyít jobban, mint az itt felállított sebességi rekordok.

A Forma–1 történetének leggyorsabb átlagsebességű köre is itt született: 2004-ben Barrichello Ferrarijával 263 km/h-s átlaggal futotta meg a leggyorsabb körét. 2003-ban itt futották a valaha volt eddig leggyorsabb versenyt is. Michael Schumacher 247.585 km/órás átlagsebességgel teljesítette az 53 körös távot. A korábbi rekordot Peter Gethin állította fel ugyancsak Monzában 1971-ben. Genthin 32 évvel korábban csupán 5 km/órával volt lassabb Schumachernél, igaz akkoriban egyetlen lassító sem volt a pályán. A pálya különböző okok miatt többször is át lett építve, de az alapvető tulajdonságai megmaradtak. Az eredetihez 1955-ben építettek hozzá két, félelmetes döntött kanyart, amit viszont csak néhány évig használtak, mert a versenyzők a veszélyességére hivatkozva bojkottálni kezdték.

1957-ben a monzai versenypálya tulajdonosai egy érdekes kezdeményezéssel álltak a nyilvánosság elé: olyan versenyt rendeztek a döntött kanyarokkal színesített ovál részen, ahol az F1-es versenyzők mellett az Indy 500 legjobbjai is rajthoz álltak. „A két világ versenye” elnevezésű viadalon végül csak kilenc tengerentúli pilóta valamint az európai csapatok közül a Jaguar képviseltette magát. (A brit márka a néhány nappal korábban a Le Mans-i 24 óráson diadalt aratott járgányát állította csatasorba.) A viadal az amerikai pilóták teljes diadalát hozta, ahol Jimmy Bryant intették le elsőnek. A verseny a következő évben is megrendezték, és ekkor két autóval a Ferrari is megjelent. Rajthoz állt az Indy 500-on 1952-ben indított 375-ös Harry Schellel a volánjánál és építettek egy Indy autókhoz hasonló monstrumot is, amelyet egy 4,2 literes V12-es hajtott. Ezen kívül készült két speciális kasznival ellátott masina, amelybe egy-egy a sportkocsikban használt 2,8 literes V6-ast építettek. A nagy felhajtást nem koronázta siker. A babérokat a jenkik aratták le, végül összesítésben a Hawthorn/Moss/Phil Hill trio (cserélgették egymás között az autókat) a harmadik helyen végzett kilenc körös hátránnyal (!) a győztes Jim Rathmann mögött.

Simon Weber: Ezüstnyilak – Mercedes-Benz Motorsport

Ez a könyv az Ezüstnyilak történetébe vezeti be az olvasókat, amelynek főszereplői olyan nevek, mint Caracciola, Fangio, Häkkinen, napjainkban pedig Lewis Hamilton, Jenson Button vagy éppen Michael Schumacher.

Most akciós áron megrendelhető.

A hetvenes években a gyors vonalvezetésű pályába sikánokat építettek, hogy véget vessenek az eszement száguldásnak. Ezek megépítésig itt évről-évre óriási szélárnyék csatákat láthattak a nézők, amikor négy-öt versenyző vonatozott szorosan egymás mögött. Egy ilyen vonatozás után született meg a Forma-1 legszorosabb befutója is 1971-ben. A célvonal előtt Peter Gethin ugrott ki Ronnie Peterson szélárnyékából és mindössze egyetlen századmásodperccel előzte meg a svédet a 241 km/h átlagsebességű verseny végén. Peterson később kiköszörülte a csorbát és a szőke svéd háromszor is nyert itt (1973, 74, 1976). Ez a pálya lett azonban a veszte is. 1978-ban halálra égett egy Lotusban, amikor a rajt után összeütközött James Hunttal. 1988-ban néhány héttel Enzo Ferrari halála után Gerhard Berger nyert Ferrarijával, miután Ayrton Senna McLaren-Hondája egy rosszul sikerült lekörözés után fennakadt a rázóköveken. A Berger sikere egyben azt is jelentette, hogy sikerült megállítani a McLaren-hengert ebben az évben és legalább volt egy verseny, amely nem a wokingi istálló sikerét hozta.

Az évek során számos versenyző és sajnos néző életét követelte monzai pálya. Már az első Olasz Grand Prix-n, 1922 eljött a kaszás Monzába. Az edzések során a német Fregor „Fritz” Kuhn vesztette életet, amikor egyik kerekének kitörtek a küllői. Hat évvel később itt történt az autósport második legnagyobb tragédiája. Emilio Materassi 1928-ban a boxutcával szemben törte össze Talbot-ját, megölve saját magát és 27 nézőt. (Az 1955-ös több mint nyolcvan áldozatott követelő Le Mans-i katasztrófáig ez volt a legsúlyosabb baleset.) 1955-ben a sportág kiválósága, Alberto Ascari egy Ferrari sportautó kormánya mögött vesztette életét tesztelés közben, abban a kanyarban, amely most a nevét viseli. Soha nem derül ki, hogy a kétszeres F1-es bajnok miért esett el. Ascari összesen három kört teljesített, a negyediket nem tudta befejezni. Froilan Gonzalez szerint az olasz defektet kapott, azért repült ki a pályáról, ám a gumiszállító kérésére a Ferrari eltusolta az ügyet.

Korábban az átépítések előtt a Parabolica vívott ki magának rossz hírnevet. A gyors kanyar az évek során több nagy versenyző életét is elvette. Itt halt meg Wolfgang von Trips és Jochen Rindt is, aki halála után lehetett csak világbajnok. Von Trips balesetekor a nézők közé vágódó autó 14 ember életét követelte. Mára már ebből a kanyarból szinte csak romok maradtak és az idő vasfoga évről-évre jobban látszik rajta. Legutóbb 2000-ben történt halálos kimenetelű baleset Monzában. Ekkor a Roggia sikánban történt baleset során egy leszakadó kerék sebzett halálra egy tűzoltót. A gyorsasági motorosok között is szedte áldozatait Monza. 1954-ben az osztrák Ruppert Hollaust ragadta el a halál, 1973-ban pedig Renzo Pasolini és a legenda Jaro Saarinen is életet vesztette a gyorsasági motoros világbajnokság olasz futamán.

Görgess tovább, ez is érdekelhet!

HIRDETÉS

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzájárulok, hogy az F1VILAG.HU hírlevel(ek)et küldjön számomra, és közvetlen üzletszerzési céllal megkeressen az általam megadott elérhetőségeimen saját vagy üzleti partnerei ajánlatával:*
Hozzájárulok (Az adatkezelés részletei »)

Ezeket is ajánljuk!

HIRDETÉS

További hírek

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az F1-es Osztrák Nagydíj TV-közvetítései!