Kubica 2011 februárjában szenvedett ralibalesetet, melynek során karja súlyosan megsérült. A lengyel mindazonáltal nem mondott le az autóversenyzésről, 2019-ben pedig a Williams színeiben visszatérhetett a Forma-1-be.

A rutinos versenyzőnek viszont nincs könnyű dolga, a Williams autója ugyanis egyértelműen a leggyengébb a mezőnyben, ráadásul Kubica egy feltörekvő fiatal tehetséget, George Russellt kapta csapattársnak. Bár a pontszerzés még nem jött össze számára, a 34 esztendős versenyző nem bánta meg, hogy visszatért az F1-be.

„Nem bánom a döntésem” – mondta a lengyel a Motorsport.com című lapnak.

„A frusztráció nem megfelelő szó, hiszen még mindig jobb itt lenni, mint otthon ücsörögni a kanapén, és a TV-ben nézni a Forma-1-et. De kétségkívül boldogabb lennék, ha előrébb harcolhatnék, és kevesebb problémánk lenne.”

„Összességében az elmúlt pár hónapban a nehéz helyzet árnyékot vetett arra, amit elértem, illetve arra, hogy mekkora dolog volt számomra a visszatérés. Olyasvalami ez, amit még én is hajlamos vagyok elfelejteni, mert a Forma-1 egy gyors sportág, minden rendkívül gyorsan történik, és az ember valahogy napról napra éli meg az eseményeket.”

„És én magam is elfelejtem azt, hogy elértem valamit, amiért éveken át dolgoztam.”

Kubica azt mondja, ő egyáltalán nem becsülte alá a rá váró kihívásokat, bár kétségkívül nem sikerült olyan eredményeket elérnie eddig, mint amikre számított.

„Abu Dhabiban [a bejelentés után] voltak, akik odajöttek és azt mondták, ’gratulálok, nagy dolgot vittél véghez’. De én erre azt válaszoltam, ’nos, a neheze még csak most jön’. Persze az elmúlt évek sem voltak könnyűek különféle okokból, de a Forma-1 a legmagasabb szintű sport, nagyon versenyképes és nagyon-nagyon kemény környezet.”

„Nagyon rövid idő alatt kerültünk nagyon magasról nagyon mélyre a tapasztalatokat tekintve [a BMW-Saubernél annak idején] ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal az eszközökkel.”

Kubica azt mondja, a „legnehezebb dolog” számukra idén az, hogy képtelenek más csapatokkal harcolni.

„Régebben voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de az ember tudta, hogy megold néhány problémát, akkor versenyképes lesz. De most annyira le vagyunk maradva, hogy még ha a többieknek vannak is hullámvölgyeik vagy nehézségeik, akkora az előnyük velünk szemben, hogy közel sem tudunk kerülni hozzájuk. És ez talán a legdühítőbb.”