Leclerc-rel először fordult elő az F1-ben, hogy elöntötték az érzelmek vezetés közben - F1VILÁG.HU

Leclerc-rel először fordult elő az F1-ben, hogy elöntötték az érzelmek vezetés közben

HIRDETÉS
A múlt vasárnapi monacói verseny volt az első olyan alkalom a Forma-1-ben, hogy Charles Leclerc-t vezetés közben elöntötték az érzelmek — erről ő maga beszélt azt követően, hogy győzni tudott hazai közönsége előtt.
Charles Leclerc, Ferrari

A Ferrari versenyzője idei első győzelmét szerezte Monte-Carlóban — ez volt az első alkalom, hogy hazai pályán tudott F1-es versenyt nyerni, a leintést követően pedig elárulta, a futam során a legnehezebb talán az volt, amikor azon kapta magát a hajrában, hogy egész egyszerűen könnybe lábadt szemekkel vezet.

Leclerc elárulta, a verseny során nagyon sokat gondolt 2017-ben elhunyt édesapjára is, aki elmondása szerint rengeteg áldozatot hozott azért, hogy ő Forma-1-es versenyző lehessen.

„Ez nagyon is az eszemben volt. Ahogy mondtam, szerintem az eddigi versenyeim közül nem volt egyetlen futam sem, ahol ilyen személyes dolgokra gondoltam volna az autóban, mert mindig koncentráltnak kell maradni” — magyarázta a Ferrari versenyzője.

„Talán csak 2017-ben, Bakuban. Nyilvánvalóan akkor még minden nagyon friss volt számomra [a halála], így mentálisan nehéz volt kezelni. De talán ez volt az első alkalom a karrierem során, hogy ismét megtörtént vezetés közben, hogy ezek az emlékképek felvillantak az összes pillanatról, amit együtt töltöttünk, az összes áldozatról, amit ő hozott azért, hogy én eljuthassak ide. És ahogy korábban mondtam, ez nem csak az én álmom volt, hanem mindkettőnk álma, hogy ide eljussunk. És nyilvánvalóan az egész családom támogatott és álmodott erről a pillanatról, ami még különlegesebbé teszi. De igen, ahogy korábban is mondtam, valószínűleg ez volt a legnehezebb pillanat, amit ma kezelni kellett.”

Leclerc beszélt arról is, megható volt, ahogy II. Albert herceg is könnybe lábadt szemekkel állta végig a dobogós ceremóniát.

„Igen, a herceg nagyon érzelmes volt. Nagyon régóta ismerjük egymást. Emlékszem, amikor 12 vagy 13 éves voltam, először mentünk el a palotába az apámmal, hogy megpróbáljunk támogatást szerezni a karrieremhez, ami akkor kezdett komolyabbá válni. Azóta mindig figyelemmel kísérte a karrieremet, mindig támogatott, mindig kedves szavakkal illetett a nagyon jó pillanatokban, de a sokkal nehezebb pillanatokban is”

„És azt gondolom, azért, mert látta, ahogy felnőttem, illetve az évek során nyújtott támogatása miatt volt érzelmes számomra és számára is.”

Görgess tovább, a reklám után folytatjuk!

A legfrissebbek

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!