Friss hírek

Magazin: Bernie Ecclestone játékai

Az elmúlt évtizedekben forma-1-es pilóták jöttek-mentek, szinte csak egy arc volt állandó a cirkuszban: Mr. E-é, azaz Bernard Charles Ecclestone-é.


Az elmúlt évtizedekben forma-1-es pilóták jöttek-mentek, szinte csak egy arc volt állandó a cirkuszban: Mr. E-é, azaz Bernard Charles Ecclestone-é.

Bernard Ecclestone 1930-ban született Ipswich-ben. Édesapja halász volt és sokszor hónapokon át kint hajózott a tengeren.

Az ifjabb Ecclestone fiatalon úgy döntött, hogy ő bizony nem akarja más szekerét tolni, csak a sajátját. Zsebpénzt is úgy szerzett, hogy az iskolában ceruzákkal kereskedett. Az olcsón beszerzett írószerszámokat pár pennys haszonnal adta tovább az iskolatársaknak.

Nem fűlött a foga a tanuláshoz, ezért 16 évesen a helyi gázműveknél helyezkedett el. Asszisztens lett a laborban, és szabadidejében használtmotor alkatrészekkel és autókkal kereskedett.

A pénzcsinálás Ecclestone vérében volt. Azt mesélik, hogy besétált a Warren utcai autópiacra, az egyik bejáratnál megvett egy csotrogányt 15 fontért, a piac másik végén eladta 30-ért. Az üzlet igen jól ment, így aztán Ecclestone otthagyta asszisztensi állását és barátjával, Fred Cromptonnal közösen Compton & Ecclestone néven saját motorkerékpár kereskedést nyitottak. Bernie később kivásárolta Cromptont és Nagy-Britannia legnagyobb motorkerékpár kereskedő hálózatát építette ki.

Bernie beteszi a lábát a paddock-ba

Az üzlet mellett Ecclestone a motorversenyeken is részt vett, majd 1949-ben egy rövid időre az autóversenyzésbe is belekóstolt, de miután Brands Hatch-ben egy forma-3-as versenyen balesetet szenvedett, inkább az üzletre koncentrált.

Elsősorban autóaukciókkal, ingatlanokkal és kölcsönök közvetítésével foglalkozott. Amikor már az üzlet egészen biztos lábakon állt, valami új kihívást keresett. A brit autóversenyző Stuart Lewis-Evans menedzsere lett, majd 1958-ban megszerezte a csőd szélére került Connaught f1-es istálló két autóját és azok versenyeztetésébe fogott.

A Monacói Nagydíjon a tulaj Ecclestone is volánhoz ült, elindult a mért tréningen, de végül nem tudta kvalifikálni magát a versenyre. (A pletykák szerint az utolsó edzés előtt azzal is próbálkozott, hogy az akkori egyik nagyágyút, Stirling Mosst ültette be a versenygépbe ráadva saját sisakját, ám így sem sikerült bejutnia az indulók közé.) Lewis-Evans a szezon utolsó versenyén Casablancában komoly égési sérüléseket szenvedett és néhány nappal a verseny után a kórházban meghalt. A barát halála megérintette Ecclestone-t és éveken keresztül a Forma-1 környékére sem nézett.

Kutyából nem lesz szalonna, Bernie sem bírta örökké a benzingőz hiányát. A 60-as évek elején újra feltűnt a paddock-ban. Korábbi versenyzője, Roy Salvadori – aki akkoriban már a Cooper istálló menedzser volt – bemutatta neki a fiatal Jochen Rindtet, akivel gyorsan szoros barátság szövődött. Ecclestone elkezdte egyengetni a tehetséges osztrák pályafutását. Együtt kerültek a Lotus forma-2-es csapatához. Rindt versenyeken indult, Ecclestone pedig két évig sportigazgatóként irányította a Forma-1 előszobájában versenyző gárdát.

Rindt egyre inkább az F1-re összpontosított, és szép eredményeket ért el a Cooper, majd a Brabham színeiben. Ecclestone volt az, aki az osztrák számára összehozott egy szerződést a Lotusszal. Azt mondta Jochennek: “Tudom, hogy a Lotus rendkívüli rizikót jelent, de ott világbajnok lehetsz. Ha a Brabhamnál maradsz, kisebb a rizikó, de soha nem győzöl.” Bernie 42 ezer fontot gombolt le Colin Chapmantől, ami akkoriban óriási pénz volt.

A Lotusnak volt a legjobb autója a hatvanas évek végén, de az autók nemcsak gyorsak voltak, hanem életveszélyesek is. A boxutcában csak “száguldó koporsóknak” csúfolták a brit csapat járgányait. És Chapman gépe hű marad hírnevéhez. Rindt 1970-ben öt versenyt nyert és toronymagasan vezetett, amikor őt is a Lotus “koporsójában” érte a halál. A monzai időmérőn a híres-hírhedt Parabolica kanyarban – valószínűleg a fék hibája miatt – az autó átszakította a korlátot és az osztrák pilóta a helyszínen életét vesztette. Ecclestone-ban mély nyomot hagyott barátja elvesztése és rövid időre újra visszahúzódott a Forma-1-ből. A hőn áhított trófea azonban így is Rindté lett. Halála után…


Megszerzi és csúcsra viszi a Brabhamot

Ekkoriban került eladósorba a Brabham és Ecclestone azonnal lecsapott rá. Viszonylag olcsón, 100 ezer fontért megvásárolta Ron Tauranactól a brit istállót, amely Bernie végleges belépőjegye lett a Forma-1 világába. Lépésről-lépésre építette újjá a csapatot. A nagy lökést egy fiatal dél-afrikai mérnök, Gordon Murray alkalmazása jelentette. A tehetséges fiatal tervező gyorsan a győzelem ösvényére vezette a gárdát.

Négy éves szünetet követően 1974-ben a Brabham Carlos Reutemannal már versenyeket nyert. A csapat 1978-ban még a világbajnok Laudát is leszerződtette, de a folyamatosan rakoncátlankodó Alfa Romeo motorokkal az osztrák sem tudott mit kezdeni. Hogy a Brabham miért az olaszok motorjaival vesződött? Mert azt Ecclestone ingyen kapta a Ford Cosworth-szökért pedig fizetnie kellett volna! Végül Mr. E. is megunta a sikertelenséget és a következő évtől inkább csengetett a jóval megbízhatóbb Ford erőforrásokért. Az eredmény meg is lett, 1981-ben a brabhamos Nelson Piquet nyerte a bajnokságot…

Ecclestone mindig is ügyesen lavírozó csapattulajdonos volt, nagyon sokáig ő is a turbómotort ellenző angol “garázsmesterek” táborát erősítette, ám amikor lehetősége volt azonnal lepaktált a BMW-vel. A Brabham a bajorok turbóját használva nyerte meg az 1983-as világbajnokságot és Ecclestone istállója lett az első turbó-világbajnok. A Brabham 1973 és 1985 között összesen 22 nagydíjgyőzelmet aratott, és két egyéni világbajnoki címet szerzett. A nyolcvanas évek közepén Ecclestone már több vasat tartott a tűzbe és egyre kevesebb ideje maradt a csapatra. “A Brabham már nem volt igazán nagy üzlet számomra.” Az utolsó lökést a BMW kiválása jelentette. Amikor a csapat 1987-ben motor és főszponzor nélkül maradt, Ecclestone nem is nevezett be a világbajnokságra. A következő évben megszabadult az egész kócerájtól, 5 millió dollárért eladta a svájci Joachim Luhtinek.


A cirkusznak ára van!

A másik “vas” jóval jövedelmezőbbnek bizonyult. Ez volt az, amit Ecclestone az évek során lassan épített fel. Elkezdhette az addig igencsak szervezetlen sportág ráncba szedését. Más istállótulajdonosokkal, barátjával, Max Mosley-val, Colin Chapmannel, Teddy Mayerrel, Ken Tyrellel megalapították a Forma-1-es Konstruktőrök Szövetségét, a FOCA-t. Ekkoriban még nem volt igazán nagy üzlet az autóversenyzés, inkább kockázatos vállalkozásnak számított.

Bernie Ecclestone volt az, aki hallatlan éleslátással már a hetvenes évek elején észrevette, hogy a Forma-1-nek óriási hatalma van. Ecclestone látta, hogy a többi csapattulajdonos mérnök vagy volt versenyző, és nem nagyon érdekli őket a Forma-1 megszervezése. Ők csak örültek, amikor Ecclestone levette a vállukról a versenyek rendezőivel való egyezkedések terhét. Már a hetvenes évek elején megoldotta az egész forma-1-es világ mozgatásának logisztikai feladatát.

Rájött, hogy két adu van a kezében: a versenyautók és a tévéközvetítés. Ha a csapatok úgy döntenek, nem állnak rajthoz, ugrik a tévéközvetítés és ugranak a reklámbevételek. Bernie ezzel gyakorolt nyomást a szervezőkre. A hetvenes évek közepén a FOCA 65 ezer fontot kért a rendezőktől egy versenyért, amelyet az eredmények alapján osztott szét a csapatok között.

A rendezők hirtelen áremelkedéssel találták szemben magukat. Ecclestone évről-évre srófolta fel a tarifát, 1977-ben már 160 ezer fontot kellett a pályatulajdonosoknak kicsengeniük, ha Forma-1-gyet akartak látni a pályájukon. 1978-ban a gazdasági válság kellős közepén Ecclestone még tovább lépett: a Német Nagydíj teljes rendezési jogát megvásárolta a szervezőktől. 1979-ben újabb cselt vetett be az egykori használtmotor-kereskedő.

Nem emelte a rendezők által fizetendő díjat, de cserébe a televíziós közvetítés jogait kérte. A rendezők pedig örömmel adták, mert ebben az időben ezek értékesítése nehéz és rizikós volt. Ecclestone pedig a FOCA nevében szívesen egyezkedett a televíziókkal is. Először ingyen adta a közvetítéseket, majd amikor a tévék ráharaptak a mézes madzagra, már tartotta is a markát. Mire bárki is észbe kapott, Ecclestone kezében volt a hatalom.

FOCA-FISA háború

A Forma-1 kezdett jól tejelni és ahogy nőtt a nézettség, úgy srófolta fel az árat. 1978-ban aztán a FISA elnöke, Jean-Marie Balestre – egy hatalommániás francia – megelégelte a brit garázdálkodását és kijelentette, hogy a közvetítési jogok a legfelsőbb sporthatóságot, a FISA-t illetik. Kitört a háború. A két szervezet, a FISA és a FOCA minden lehető módon megpróbált egymásnak keresztbe tenni.

Az egyik oldalon a FISA és a turbómotorok fejlesztésében érdekelt csapatok, a Renault, a Ferrari és az Alfa Romeo álltak, a másik oldalt a FOCA és a főként brit istállótulajdonosok képezték. Fegyverek helyett nyilatkozatokkal és engedély-megvonásokkal tüzelt egymásra a két tábor. A szabályokat Balestre testülete, a FISA hozta, és ha kellett, érvénytelennek nyilvánított versenyeket. (Például az 1981-es Dél-Afrikai Nagydíjat, amelyről a három turbós csapat távol maradt.)

Felrémlett, hogy kettészakad a Forma-1, főként, amikor Ecclestone bosszúból elkezdte szervezni a FOCA saját világbajnokságát! Végül Enzo Ferrari megelégelte a civódást és tárgyalóasztal mellé ültette a két tábort.

1981-re tető alá hozták az első Concorde-szerződést az istállók (azaz a FOCA) és az FIA között, amely előbbinek adta a tévés jogdíjak megállapítását és szétosztását. A 110 oldalas titkos dokumentum alapján kapta mindenki a Forma-1 bevételeit éveken át. A tévés jogok felett egy új szervezett a FOPA (Formula One Promotions and Administration) rendelkezett. Kialakítottak egy elosztási rendszert, amely alapján a bevétel 47 százalékát a csapatok kapták, 30 százaléka az FIA-t illette, 23 százalék pedig a FOCA-é lett. A dolog működött, és aranybányának bizonyult: Bernie Ecclestone 1993-ban már évi 45 millió dollárral gazdagodott. A kilencvenes években a brit milliárdos már csak az üzletre koncentrált. Létrejött egy hallgatólagos megállapodás is. Kifelé Balestre játszotta a főnököt, de a színfalak mögött Eccletone mozgatta a szálakat és kötötte a szerződéseket.

Így ment ez 10 éven át, amikor 1991-ben Max Mosley lett az FIA elnöke, ő pedig már korábban is Ecclestone jó barátja volt. A kereskedelmi jogokat a szövetség rendre a FOPA-nak adta el, hivatalosan, de jóval a valós ár alatt. A kilencvenes években újabb tranzakciók és újabb viták következtek: az FIA bérbe adta a jogot Ecclestone cégének a Formula One Managementnek. A FOM pedig ezért 14 éven keresztül évente átalányt fizet a szövetségnek. A forma-1-es csapatok felháborodtak a döntésen, és amikor 1997-ben a Concorde egyezmény újbóli meghosszabbítására került sor, a McLaren, a Williams és a Tyrrell nem volt hajlandó aláírni a szerződést.

Persze nem sokáig volt ez így, Ecclestone “megdolgozta őket” és végül ők is beadták a derekukat. Az apró termetű angol megalapította a SLEC céget, amely a tévés jogok felett rendelkezett és Ecclestone felesége, Slavica tulajdonában van (papíron). 1999-től Ecclestone fokozatosan eladta a céget, de 25 százalékot megtartott magának. A többit három nagy bank birtokolja. Az utóbbi évek vitáját a Concorde-egyezmény 2007-es meghosszabbítása robbantotta ki. A csapatok és a motorokat biztosító autógyárak a nagyobb részesedés mellett, átláthatóbb pénzügyi tranzakciókat, kiszámíthatóbb szabályokat követeltek. Még a GPMA-t is létrehozták, amely még arra is hajlandó lett volna, hogy 2008-tól amolyan “kalóz világbajnokságot” szervezzen.

Ő azonban ügyes politikus lévén kijátszotta a csapatok egymás elleni érdekeit, és mindenkivel aláíratta az egyezményt. Ecclestone, amolyan igazi uralkodó. Ha kell pénzzel “keni meg” a csapatvezetőket, ha pedig kell, vas szigorral parancsolja a pályára a versenyzőket, ha azok bojkottálni akarják a futamot. (Lásd 1984-es USA Nagydíj, vagy 1991-es Ausztrál GP).


Ecclestone és a Hungaroring

Ecclestone nagy álma a Forma-1 Szovjetunióba vitele volt. A nyolcvanas évek elejétől dolgozott rajta, de az oroszok valahogy nem akarták beadni a derekukat. Szóba került Kína és Jugoszlávia is, végül magyar származású barátja Rohonyi Tamás – aki a brazil verseny igazgatója volt, Budapestet ajánlotta. Egy darabig persze a magyar illetékesek is betartottak a versenynek.

A hatóságok sem a Városligeti, sem a Népligeti versenyhelyszínt nem hagyták jóvá, míg végül Ecclestone egy darab papírra rajzolt egy nyomvonalat, ez lett végül a Hungaroring. 1986. augusztus 10-én végül feldübörögtek a motorok és lefutották az első forma-1-es versenyt a vasfüggöny mögött. Persze mi magyarok sírtunk-ríttunk, hogy mégsem olyan jövedelmező ez az f1-es futam, de Ecclestone mindig mentőövet dobott a versenynek. Ott segített a szervezőknek ahol tudott, néha a licenszdíjból engedett, máskor segített hasznosítani a pályát.

A Hungaroringre kicsit, mint saját gyermekére tekint, így lehet az, hogy a Magyar Nagydíj kihagyhatatlan a versenynaptárból. Tulajdonképpen Mr. E. közbenjárásának volt az is köszönhető, hogy 2003-ban Baumgartner Zsolt hirtelen rajtengedélyt kapott és a Jordan istálló autójával elindulhatott a Magyar Nagydíjon. (A futamra abban az évben 20 százalékkal kevesebb jegyet adtak el, mint korábban. A magyar versenyző hírére viszont az utolsó pillanatban hirtelen megugrottak a jegyeladások.)

Mr. E. baklövései

Persze nem minden jött össze, amit Mr. E. eltervezett. 1997-ben a Formula One Holdingon keresztül a tőzsdére akarta vinni a Forma-1-gyet. A számítások szerint az üzlet Bernie-nek 2,5 milliárd fontot hozott volna a konyhára. Csakhogy a Sunday Times idő előtt megszellőztette az információt és a csapatok azonnal elkezdtek háborogni, mondván a Forma-1 nem Ecclestone kizárólagos tulajdona, és hallani sem akarnak a tőzsdéről.

A másik nagy baklövése a fizetős televíziós közvetítések, a digitális Pay-TV bevezetése volt. Font milliók mentek rá. A 300 fős stábot és a felszerelést három Jumbo-jet szállította versenyről versenyre, és az egész pereputty egy focipályányi helyet foglalt el.

A nézők fizetős televízió csatornán keresztül szinte bárhova betekinthettek a Forma-1-es verseny során, sőt a távirányítóval maguk választhatták ki, melyik kamera képét szeretnék nézni. Ecclestone négy éven át küszködött az újfajta közvetítési móddal, de igazából a kutyának sem kellett.

Választási botrányt is robbantott ki Bernie. Tony Blair Munkáspártjának egymillió font összegű adományt adott, amelyet később visszaadott neki, amikor kiderült, hogy Mr. E. a pénzért cserébe azt kérte, hogy engedélyezzék a dohányreklámokat a silverstone-i versenypályán.


Milyen is Bernie Ecclestone?

Ecclestone mindig keresztül viszi az akaratát, de számára nem a pénz a fontos. “A pénz csak egy eszköz, amely megmutatja, hogy melyik üzletem sikeres és melyik nem” – mondja. Rendkívüli memóriája van, soha nem ír fel semmit, de mindig fillére pontosan tudja, kivel mit alkudott ki.

Mindenkivel csak angolul beszél és tárgyalópartnereitől is elvárja, hogy vele angolul kommunikáljanak. Általában halkan beszél, de ha kell ordítani is tud úgy, hogy az ablakok is beleremegnek. A forma-1-es futamok nem érdeklik. 1982-ben, amikor a Brabham a BMW turbóját nyüstölte és Piquet éppen a csapat első turbó-győzeleme felé száguldott Kanadában, Bernie szép komótosan fogta az aktatáskáját és kisétált a boxból, mire Dieter Stappert, a BMW sportigazgatója megkérdezte. “Pont most mész el, amikor a győzelem küszöbén állunk?” Mire Ecclestone csak legyintett: “Láttam én már elég versenyt életemben!” és ezzel tovább sétált. Amikor Piquet elsőként haladt át a célvonalon, Ecclestone már réges-régen útban volt a reptérre.

Mr. E. könyörtelen is tud lenni. Amikor csapata, a Brabham a BMW-vel állt házasságban, és a bajorok egy új mérnököt vettek fel, Ecclestone nem volt hajlandó az új embernek egy plusz box-belépőt adni. A BMW-sek egy autó csomagtartójában voltak kénytelenek a kollegát a pályára becsempészni. Nigel Mansell sem járt sikerrel, amikor a sógorának próbált paddock-belépőt szerezni, a “cirkuszigazgató” rövidúton ebrudalta ki. Viszont ha pénzről van szó, minden tréfában benne van. A hetvenes években éppen tárgyalásra indult egy hotelból. A forma-1-es mezőny színe-java a szálloda medencénél sütkérezett. A Lotus-főnök Colin Chapman 1000 dollárt ajánlott versenyzőjének, Mario Andrettinek, ha ruhástól bedobja Ecclestone-t a medencébe. Az amerikai pilóta odament Mr. E.-hez és mielőtt munkához látott volna, elmondta, hogy mibe fogadtak. Mire Bernie: “Rendben, de 500 dollár az enyém.”

Mr. E. üzleti érdekeltségei – szóban kötött szerződéseknek köszönhetően – nem teljesen átláthatóak, vagyona alapján így is Anglia leggazdagabb emberei között tartják számon. A tekintélyes napilap, a Times szerint Ecclestone vagyona több mint 2 milliárd fontra rúg, ám az angol közszolgálati csatorna, a BBC ennél többre becsüli azt.

Eccletone-nak London környékén komoly ingatlanbirodalma van, de van háza Svájcban is, sőt övé a Le Castellet-i forma-1-es pálya és a kenti Biggin Hill repülőtér is. A jachtokat, autókat és magánrepülőgépeket nem is számolva. “Nem költünk hülyeségekre. A családban senki nem szórja a pénzt. Üzletember lévén a munkám mércéje az, hogy mennyit hozok ki a boltból. De a pénz sohasem a fő cél” – mondja Ecclestone.

Apró termete (162 cm) és nagy hatalma miatt gyakran hasonlítják Napóleonhoz, de mértéktartásáról és józan életviteléről is ismert. A média csak egyszer hozta ki a sodrából, amikor a Forma-1 Zampanóját hírbe hozták a nagy angliai vonatrablással. – “Gondolják, hogy kiraboltam volna egy vonatot rongyos két és fél millió fontért?” Ennek ellenére Ecclestone beperelte azt az újságírót, aki először megírta a sztorit.

Bernie Ecclestone magánélete csendes, 1985-ben vette feleségül az egykori horvát modellt Slavicát (44), (a tanú Max Mosley volt). Második házasságából két lánya született, Tamara és Petra. Legidősebb lánya, Deborah első házasságából származik.

Első felségével, a Szingapúrból származó Tehuanával 20 évig élt együtt Ecclestone. 2008 őszén felröppent a hír, hogy Slavica válni akar Bernie-től, és bár a hírek szerint együtt töltötték a karácsonyt és a család a békülés jeleit mutatta, a feleség beadta a válókeresetet.

Slavica asszony állítása szerint Bernie mellett igencsak unalmas az élet. A Forma-1-gyen kívül semmi nem érdekli. A nap 24 órájában az üzlet körül forognak a gondolatai. Annak ellenére, hogy 1999-ben egy szívkoszorúér műtéten esett át, Ecclestone most is teljes elánnal dolgozik. “Lehet, hogy egyszer ráunok az egészre, de valószínűbb, hogy koporsóban visznek ki a paddock-ból.”

Görgess tovább, a reklám után folytatjuk!

További cikkek

Kövess minket a Facebookon is!

Kövess minket a Facebookon is!