A monacói versenyző csak a 15. helyről rajtolhat a monte-carlói versenyen, miután a szombati időmérőn már a Q1-ből sem jutott tovább.

Csapata, a Ferrari ugyanis azt gondolta, a monacói első körideje elegendő lesz ahhoz, hogy továbbjusson. A sors iróniája, hogy végül épp saját csapattársa, Sebastian Vettel fosztotta őt meg a Q2-es szerepléstől – kinek továbbjutása korábban szintén veszélyben volt.

Mattia Binotto, a Ferrari csapatfőnöke az időmérő után elárulta, rosszul kalkulálták ki a lehetséges szintidőt – ez okozta a problémákat.

„Nem volt túl jó napunk, ez kétségtelen” – mondta Binotto egy rendkívüli sajtótájékoztatón, amit ő maga hívott össze, hogy megmagyarázza az időmérőn történteket.

„Elkövettünk egy hibát – ez történt ma, semmi több.”

„A szintidőt valós időben kalkuláljuk az összes rivális, illetve a többi versenyző szektoridejei, illetve az alapján, amit a pályán látunk. Amikor a szintidőt kikalkuláljuk, általában hagyunk egy bizonyos mozgásteret. Ez a rés általában elég ahhoz, hogy legyen egyfajta tűréshatár, és megengedjen bizonyos mértékű bizonytalanságot.”

„Ami ma történt, az az, hogy ez a mozgástér nem volt elegendő, illetve nagyon kevés volt. Ennek két oka van: az egyik, hogy jelentős mértékben javult a pálya állapota, főleg a Q1 végén. A másik, hogy nem megfelelően kalkuláltuk ki, hogy a versenyzők mennyit tudnak javulni Monacóban. Kétségtelen, hogy Monacóban ezt a mozgásteret növelni kell.”

A szakember úgy fogalmazott, a Ferrari jelenleg olyan helyzetben van a bajnokságban, hogy muszáj kockázatokat vállalnia. Ezúttal viszont nem érte meg kockáztatni.

„Mondhatjuk azt, hogy az ilyen hibáknak a Ferrarinál nem kellene előfordulniuk. A Ferrarinál mi most egy olyan helyzettel nézünk szembe, amikor is fel kell zárkóznunk a pontok tekintetében a bajnokságban, fel kell zárkóznunk a riválisainkhoz. És ebben a helyzetben néhány kockázatot is be kell vállalnunk.”

„Ma azt szerettük volna elérni, hogy megspórolunk egy szett gumit a Q2-re és a Q3-ra, és a kockázatvállalás ma kulcsfontosságú volt abban, hogy a lehető legjobban szerepeljünk a Q2-ben és a Q3-ban, és valahogy megnehezítsük legfőbb riválisaink dolgát – Charles-lal és Sebbel közösen.”

„De nem kétséges, látva azt, hogy nem jutottunk be a Q2-be, hogy nem érte meg kockáztatni azért, hogy megpróbáljunk harcolni velük az időmérő utolsó szakaszában.”

Binotto leszögezte, nem igaz, hogy Leclerc kiesése azért következett be, mert túlságosan Vettelre fókuszáltak, kinek továbbjutása szintén veszélyben forgott a Q1 végén.

„Két teljes csapatunk van, minden versenyzőnek egy saját. Egyáltalán nem kötöttünk kompromisszumot. Vettel esetében muszáj volt kimenni újra. Charles a pilótafülkében ülve rákérdezett, hogy ki kell-e mennie újra, mert úgy gondolta, hogy nagyon necces, és bajba kerülhetünk.”

„Mi azt válaszoltuk, hogy „nem, látjuk az adatokat, és szerintünk ez elé”. Végül nem volt elég.”

Arra a kérdésre, hogy Leclerchez hasonlóan ő maga átgondolta-e a dolgot, és fontolóra vette-e, hogy felülírja a döntést, Binotto így felelt: „Amikor megvannak az eszközök és szimulációk, valahogy hinni kell abban, amit csinálsz.”

„Nagyon óvatosak voltunk, tudtuk, hogy szoros lehet, de a rendelkezésünkre álló eszközök azt mondták, hogy elegendő lesz.”

„Kockázatot vállaltunk – túl sokat. És nem érte meg ebben a helyzetben. Téves megítélés volt – és mint téves megítélés, hiba.”