Charles Leclerc és Sebastian Vettel az 5,4 km-es bahreini pálya egyeneseiben csaknem 4 tizedmásodpercet vert a Mercedesekre – pedig a V6-os hibrid erőforrások 2014-es bevezetése óta az Ezüstnyilak domináltak a végsebességeket tekintve, bár tavaly már nem volt elmondható mindez. Idén viszont úgy tűnik, újra szintet lépett a Ferrari.
„Senki sem tudta tartani a lépést” – mondta Toto Wolff, a Mercedes motorsport-igazgatója. „Ilyen körülmények közepette nehéz lesz legyűrni őket.”
A Ferrari csapatfőnöke, Mattia Binotto meglehetősen diplomatikus volt ezzel kapcsolatban: az olasz szakember azt mondja, a Mercedes azért volt lassabb az egyenesekben, mert sokkal több leszortóerővel körözött Bahreinben. Wolff persze kétkedve fogadta a Scuderia magyarázatát.
„Kedvezőbb légellenállással maximum egy tizedet lehet nyerni, nem négyet vagy ötöt. Óriási motorteljesítmény ez.”
A Mercedes főmérnöke, Andrew Shovlin hozzátette: „Egyformán figyeljük a jelensége az egyenesekben DRS használatával, illetve anélkül. Szóval ennek nem sok köze van a leszorítóerőhöz.”
Az Auto Motor und Sport című német szaklap birtokába kerültek hat csapat GPS-adatai is a bahreini időmérőről – ebből egyértelműen kirajzolódik az, hogy a Ferrari messze a többiek előtt jár az egyenesekben. Őket a McLaren követi, ami jól jelzi, hogy a Renault-nak is sikerült előrelépéseket tennie.
A Honda-motoros Red Bull 6 tizedes lemaradásban volt az egyenesekben.
„A Ferrari motorja hirtelen képes ugyanarra a bummra, mint tavaly” – mondta Adrian Newey, a Red Bull főtervezője, akinek viszont nincs teljesen igaza, a Mercedes mérnökei ugyanis alapos elemzéseket végeztek, és arra jutottak, a Ferrari előnye a pályák teljesen eltérő szakaszain jelentkezik, mint 2018-ban.
„Tavaly a gyorsítási fázisban hagytak le minket. A végsebességeink azonosak voltak. Most viszont már az egyenesek elejétől a végéig gyorsabbak nálunk. Ami minket illet, az egyenesekben beáll a dolog egy bizonyos ponton, mert az MGU-K már nem nyújt több erőt. De a Ferrari továbbmegy. Az MGU-K egyszerűen nem áll le. Úgy tűnik, előnyük származik a belső égésű motorból és az elektromos hajtásból.”
A Ferrari akár 40 lóerős előnyben is lehet a többiekkel szemben, V6-os erőforrásukkal pedig már jó ideje képesek átlépni az 1000 lóerős határt, amit persze a maranellóiak részéről senki sem kíván elismerni.
Ami viszont érdekes, hogy a Ferrari motorjait használó többi istálló nem képes olyan teljesítményre, mint az olaszok – a Haas például 6 tizeddel lassabb az egyenesekben, mint a gyári csapat. Ami érdekes, hogy az amerikai istálló, illetve az Alfa Romeo is képes tartani a lépést az egyenesek elején, később azonban sokat veszít a Ferrarihoz képest.
Pedig a technikai szabályok kimondják, hogy a gyártóknak ugyanazt az erőforrást kell adniuk a partnercsapatoknak, mint amit a gyári istálló is használ. De vajon mennyire lehet ellenőrizni az ilyen komplikált erőforrásokat? És mit lehet nyerni az üzem- és kenőanyagokkal?
Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke ezzel kapcsolatban igazán érdekese nyilatkozott.
„A Ferrari üzemanyagjának az illata olyan, mint a grapefruitlé” – mondta a szakember.
Adrian Newey hozzátette: „Igazából azt gondoltuk, az FIA már minden létező kiskaput bezárt.”
Az energiaáramlást például sokkal szigorúbban ellenőrzik, és az olajégetésre is szigorúbb szabályok vonatkoznak.
A Ferrari parádés teljesítménye azért is aggasztó a riválisok számára, mert az nem csak az időmérő utolsó szektorában [Q3] volt megfigyelhető, hanem minden egyes tréningen, illetve a versenyen is. Márpedig ez komoly fegyvertény lehet a soron következő versenyeken, hiszen Kínában és Azerbajdzsánban is rengeteg egyenes található.
Ami igazán érdekessé teszi a dolgot, hogy a Ferrari trükkjének Melbourne-ben még nem volt jele, csupán Bahreinben, a második versenyhétvégén tettek szert ekkora előnyre. A riválisok pedig nem értik, hogy sikerült ennyit javulni alig két hét alatt. A motorokat ráadásul plombálták az idénynyitó után, és a Ferrari üzemanyag-partnerétől, a Shelltől sem lehetett hallani olyasmit, hogy új csodaszert találtak.
Ebből pedig csak egyféle következtetést lehet levonni: a Ferrari mindvégig rendelkezett erőfölényével, csak éppen nem mutatta meg. A barcelonai teszteken nem akarta, Melbourne-ben pedig nem volt lehetősége rá. Az előszezoni teszteken a Scuderia és a Mercedes motorjai látszólag azonos szinten voltak, a maranellóiak pedig kétségkívül nem kívánták felfedni lapjaikat.
A melbourne-i szezonnyitón pedig a csapatnak problémái voltak, emiatt nem akarta a határokat feszegetni V6-os erőforrásával. Leclerc és Vettel Ausztráliában mindössze két kör erejéig tekerhették fel motorjaikat a versenyen: a kerékcserék előtt és után. A futam többi részében olykor 40 lóerős lemaradásban voltak a riválisokhoz képest – ez pedig azt feltételezte, hogy az üzemanyag-fogyasztással küszködtek.
És pletykáltak arról is, hogy a Ferrari meglehetősen konzervatív volt az autó hűtésével kapcsolatban, ezért a motorok túlzottan hidegek maradtak.
A Ferrari persze hallgat, miközben a riválisok igyekeznek megfejteni a maranellóiak titkát. De vajon sikerül nekik? A hétvégi Kínai Nagydíjon ismét a vörösöknek állhat a zászló, a győzelemhez persze az is kell, hogy a versenyzők is csúcsformában legyenek, és a megbízhatóság se okozzon problémákat…
