A Ferrari bakui sajtótájékoztatóját kisebb közjáték zavarta meg csütörtökön, a németajkú újságírók ugyanis addig szórakoztak a versenyzők számára kihelyezett székkel, mígnem az szinte működésképtelenné vált.

„Semmi gond” – érkezett Vettel, és magabiztosan helyet foglalt rajta, de a sajtótájékoztató felütését persze megadta a szituáció: Charles Leclerc érkezésével inog Vettel széke a Ferrarinál?

A Ferrari sanghaji döntése – miszerint Leclercet Vettel mögé parancsolták a verseny során – természetesen a bakui paddockban is témát szolgáltatott, a négyszeres világbajnok azonban azt mondja, véleménye szerint az olasz istálló jó döntést hozott, hiszen mindent megtett azért, hogy megszorongassa a Mercedest.

„Teljesen rendben van, hogy mindenkinek van valamilyen véleménye egy adott verseny után. Csapatként igyekeztünk nyomást gyakorolni a Mercedesre” – Vettel.

„Kínában, a verseny első felében az volt az érzésem, hogy gyorsabb vagyok, szóval szerettem volna elmenni Charles mellett, és levadászni a Mercedeseket. De végül nem jött össze. A verseny után persze könnyű kritizálni a csapatsorrendet. A futamon viszont teljesen rendben volt, hogy megpróbáltuk. Már akkor tudtam, hogy sokat fognak beszélni róla, de ez a Forma-1-nek is jó – az embereknek legalább van miről vitázniuk.”

„Tudjuk, hogy előre akarunk lépni. Ennek az egésznek sokkal inkább csak kívül van visszhangja, de ezt senki sem tudja kontrollálni. Fontos, hogy az efféle hype ne kerüljön be csapaton belülre, és eddig az az érzésem, hogy nem is történt így.”

„Számunkra az a prioritás, hogy csapatként a lehető legtöbb pontot begyűjtsük. Megértem, amikor egyesek a Ferrari döntését kritizálják. Egy verseny után a fél paddock úgy érzi, hogy jó döntést tudna hozni a bokszutca falánál. De egy versenyen azért más a helyzet.”

Vettel természetesen tudja, hozzá hasonlóan csapattársa is győzni akar, de a csapatrádión elhangzó üzeneteknek nem kell olyan komoly jelentőséget tulajdonítani.

„Charles ugyanolyan szenvedélyes, mint én. Mindenki nyerni akar, mindenki a legjobb eredmény elérésére törekszik. Bizonyos rádióüzenetek türelmetlenségről vagy forrófejűségről árulkodhatnak, de ne felejtsük el azt, hogy nem otthon üldögélünk a kényelmes fotelünkben, egy itallal a kezünkben… 300 km/h-s tempóval repesztünk egy versenyautóval. Ha teljesen higgadtan szólnánk bele a rádióba, azt kérdeznék tőlünk később, ’mi van veled, nem érdekel az egész?’.”