1. A verseny két eltérő néven futott

Hiszitek, vagy sem, a Forma-1-es világbajnokság első versenye két néven futott. Hivatalosan Grand Prix d’Europe – azaz Európai Nagydíj – néven futott, ám mivel a futamot brit földön tartották, Brit Nagydíj néven jegyezték be.

Manapság a szezonnyitó versenyeket márciusban rendezik, az első futamot azonban május 13-án tartották. Mindössze 6 olyan verseny volt az F1-es idénynyitók tekintetében, melyek az év későbbi szakaszában rendeztek meg.

1951.: Május 27.
1952.: Május 18.
1961.: Május 14.
1962.: Május 20.
1963.: Május 26. 
1966.: Május 22.

2. A Woodcote volt a pálya első kanyarja

1952 és 2011 között a Woodcote volt a silverstone-i pálya utolsó kanyarja, az első világbajnoki futamon azonban a gyors jobbos a 4,6 km hosszú aszfaltcsík első kanyarjaként szolgált. Ez volt tehát az első kanyar, melyet bevett a mezőny a Forma-1-es világbajnokság történetében.

Ezután 6 kanyar várt még a mezőnyre – a Copse, a Maggots, a Becketts, a Chapel, a Stowe és a Club –, mielőtt megérkeztek az utolsó, Abbey nevű fordulóhoz. A bokszutca és a rajtrács az Abbey és a Woodcote között helyezkedett el, az autók 4-3-4 formációban álltak fel a starthoz.

3. Még a király is ott volt!

A verseny napján a becslések szerint mintegy 120 ezren kísérték figyelemmel a helyszínről a versenyt, és ott volt VI. György király is Erzsébet királynővel, illetve Margit hercegnővel.

4. Egy thai herceg és egy svájci báró is rajthoz állt

A 21 versenyzőt számláló mezőnyben ott volt Birabongse Bhanudej Bhanubandh (ismertebb nevén Prince Bira), a thai királyi család tagja, valamint Emmanuel ’Toulo’ de Graffenried báró, egyben svájci autóversenyző, aki 1949-ben – még a virágbajnokság előtti érában – megnyerte a Brit Nagydíjat.

Bira volt az első – és Alexander Albon érkezéséig – az egyetlen thai versenyző a Forma-1 történetében. Maseratijával az 5. helyre kvalifikálta magát Silverstone-ban, a versenyen viszont kiesett, miután kifogyott az üzemanyag az autójából. De Graffenfried sem jutott el a célig motorprobléma miatt.

5. A „Három F” volt a verseny favoritja

Bár az Alfa Romeo 158-as versenyautója ekkor már 13 éves volt, az 1,5 literes kompresszoros modell kétségkívül favoritnak számított. Mindez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az olasz gyártó le tudta szerződtetni a három nagy nevet: Giuseppe ’Nino’ Farinát, Luigi Fagiolit és Juan Manuel Fangiót, azaz a „három F” néven ismert triót.

Az időmérőn annak rendje és módja szerint meg is szerezték az első három helyet, a brit Reg Parnell 1 másodperces lemaradással lett 4. – szintén Alfa Romeóval. A versenyen Farina, Fagioli és Fangio szépen maguk mögött hagyták a mezőnyt, melyet egyébként Maseratik, ERA-k, Talbotok és Alták alkottak.

70 kör és közel 2 és háromnegyed órányi versenyzés után Farina győzött, 2,6 másodperccel megelőzve Fagiolit. A 3. helyen viszont nem Fangio, hanem Parnell ért célba, az argentin ugyanis egy sérült olajcső miatt kiesett. Az Alfa Romeo viszont kibérelte a dobogót az F1 történetének első versenyén.

6. A helyi vadvilág túl közel került az akcióhoz

Habár nyilvánvaló előnyben volt az Alfa Romeo a mezőny többi tagjához képest, az olasz gyártó szerencsésnek mondhatja magát, hogy négyből három autója célba ért. Parnelli ugyanis a verseny során elütötte a silverstone-i vadnyúl-populáció egy szerencsétlen tagját. Korabeli jelentések szerint az állat jelentős horpadást okozott az olasz versenyautóján.

7. A mezőny átlagéletkora 39 év volt

A Forma-1 történetének első versenyén a 21 fős mezőny átlagéletkora 39 év volt. A versenyzők közül hárman már az ötvenes éveikben jártak: Luigi Fagioli (51), Louis Chiron (50) és Philippe Etancelin (53) már a háború előtt is javában versenyeztek. További öt versenyző a negyvenes éveiben járt, köztük a győztes, Giuseppe Farina (43) is.

A mezőny legifjabb tagja Geoffrey Crossley volt 29 évesen.

8. Egy jazz-zenész a 11. helyen zárta a verseny

Egy ismert jazz-zénekes is részt vett az 1950-es Brit Nagydíjon, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Johnny Claes sokkal nagyobb sikereket ért el ’Johnny Claes és az agyaggalambok’ nevű együttesével, mint Forma-1-es szereplésével.

A belga – egyébként londoni születésű – versenyző Talbotjával az utolsó helyen kvalifikált, 18 másodperccel lemaradva Farina Alfájától. De a versenyen legalább célba ért: 6 körös hátránnyal 11. lett.

9. Nem sikerült a BRM debütálása

A feltörekvő brit konstruktőr, a BRM abban bízott, hogy V16-os Type 15-ösével Silverstone-ban debütálhat majd, ám miután számos technikai problémával találták szemben magukat, a zöld autó csak néhány demonstrációs körig jutott Raymond Mays tulajdonossal a volánnál. Az autó végül hosszú várakozás után egy évvel később, az 1951-es Brit Nagydíjon mutatkozott be.

10. Stirling Moss második lett a betétversenyen

Bár 1955-ben és 1957-ben megnyerte a Forma-1-es Brit Nagydíjat, az 1950-ben még csak 20 esztendős Stirling Moss az első F1-es versenyhétvégén csak az 500 köbcentisek versenyén indult. Nagy csatát vívott a győzelemért, de az utolsó kanyarban egy dugattyúhiba ütötte fel a fejét, így csak a 2. helyen zárt.