Newey korábban a Williams és a McLaren számára is tervezett világbajnok versenyautókat, sok-sok éve pedig már a Red Bull csapatát erősíti, mely istálló az ő közreműködésével eddig hat konstruktőri és hét egyéni világbajnoki címet zsebelt be.

Az elmúlt évek során sokszor hallottuk már Newey azon véleményét, hogy nem feltétlenül ért egyet azokkal a szabályrendszerekkel, melyekkel az F1-es csapatoknak boldogulniuk kell a száguldó cirkuszban, és a jelenlegi generációs versenyautók kapcsán is vita folyik arról, hogy azok megfelelőek-e a sportág számára. Olyannyira, hogy mostanáig nem született még döntés arról, hogy 2026-ra pontosan hogyan is alakítsák át a kasztnira vonatkozó regulákat. Adrian Newey most egy interjúban beszélt arról, a legfőbb problémát szerinte elsősorban az okozza, hogy a mai modern Forma-1-es autók egész egyszerűen túl nagyok és nehezek.

„Szerintem a legtöbben azt mondanák, hogy a látvány szempontjából valószínűleg az ember magas fordulatszámú, V10-es szívómotorokat szeretne. Mindannyian sóvárgunk a V10-esek, de akár a 2000-es években használt V8-asok után is” — fogalmazott a szakember a Motorsport.com című internetes lapnak.

„De természetesen ezek nem üzemanyag-hatékonyak. Szóval egyensúlyozni kell a látvány és a közösségi felelősségvállalás között, még ha az autók üzemanyag-fogyasztása a sportág okozta környezetszennyezés tekintetében valójában csekély. A legjobban ehhez azok az emberek járulnak hozzá, akik kilátogatnak a versenyekre. Ebből a szempontból nem más a helyzet, mint a futball vagy bármely más nemzetközi szintű sport esetében. De az imázs és a népszerűsítés itt a lényeg. Szóval az első rejtvény maga az erőforrás. A hatékonyságot választjuk, ami általában viszonylag halk, mert ami zajos, valójában nem hatékony?”

„És ott van maga a kasztni, aminek szerintem kicsinek és könnyűnek kellene lennie. Az autók viszont nagyon nagyok lettek. Ezek az alapok. Aztán el lehet kezdeni vitatkozni azon, hogy milyen gyorsnak kellene lenniük az autóknak a gyors kanyarokban nyújtott teljesítmény tekintetében, de amit nem szabad elfelejteni, hogy a televízió mindig olyan, mintha lassítaná az autókat. Egy közepes teljesítményű autót nézni nem túl izgalmas. Az autóknak megfelelően gyorsnak kell lenniük ahhoz, hogy a tévében is gyorsnak tűnjenek.”

Newey beszélt arról is, van egyfajta érdekellentét a Forma-1, illetve annak csapatai között, hiszen míg a promóterek izgalmas versenyeket akarnak, a résztvevő istállók természetesen arra törekednek, hogy a lehető legjobb formájukat nyújtsák, és sima kettős győzelmeket szerezzenek — az izgalmas győzelmek ugyanis nem jelentenek több pontot számukra. Newey szerint ez olyasfajta ellentét, amit egyszerűen nem lehet feloldani.

„Hacsak nem csinálod mesterségessé, ami aztán kezd olyan lenni, mint a pankráció, akkor nem vagyok biztos abban, hogy erre képesek vagyunk” — fogalmazott a tervezőzseni. „A helyzet az, hogy a jelenlegi szabályok vitathatatlanul a valaha volt legszigorúbbak. És minden egyes szabályrendszer szigorúbb az előzőnél, a költségplafont pedig ugyancsak azért vezették be, hogy korlátozzák a legnagyobb csapatok kiadásait a legkisebb csapatokkal szemben. Az erősorrend mégsem változott jelentősen a költségvetési plafon alatt.”

A Red Bull főtervezője szerint ráadásul az idő sokszor megszépíti a dolgokat, a néhány legendásan emlékezetes küzdelem kiemelésével pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni az unalmasabb versenyekről.

„Szokásunk emlékezni az emlékezetes versenyekre, az emlékezetes párharcokra, és hajlamosak vagyunk ezeket rózsaszín szemüvegen keresztül nézni. Szóval elfelejtjük azokat, amik egy kicsit unalmasak. A valóság az, hogy elég sok unalmas versenyünk volt az évek során, beleértve minden szezont. A legdrámaibb idény talán a 2012-es volt, amikor hat különböző győztesünk volt az első hat versenyen. Azt gondolom, az F1 gyönyörűsége az, hogy emberről és gépről szól. A gépen belül pedig ott van a kasztni és a motor. Tehát gyakorlatilag három kulcsfontosságú tényező kell egy versenyképes csomaghoz.”

„Nem feltétlenül szükséges mindhárom ahhoz, hogy a legjobb legyél a mezőnyben, de ha kettő ezek közül a legjobb, egy pedig jó, akkor meglehetősen jó helyzetben vagy. Ez a túlszabályozás veszélye, hogyha az autók túl szabályozottá válnak, és gyakorlatilag egy kaptafa lesz az egész, akkor a történelem a megmondója, hogy legyen szó bármilyen szériáról is, kevésbé lesz népszerű. A legjobb és legrosszabb példa, akárhogy nézhetjük, az IndyCar volt az 1990-es évek közepén. Azt hiszem, négy-öt különböző kasztnigyártó volt, három-négy motorgyártó, és a népszerűsége elkezdett az F1-ével vetekedni akkoriban. Nem sokkal ezután aztán egy egy kaptafából álló sorozat lett, a kasztni terén mindenképp, és lett két motorgyártó. A népszerűsége pedig bezuhant.”

Van azonban valami, ami Newey szerint teljesen rendben van a Forma-1-ben, még ha általában ennek ellenkezőjéről is hallunk: a gumik szerepe.

„Azt gondolom, a gumidegradáció egy kicsit rossz hírnevet szerzett magának. De én személy szerint azt gondolom, hogy valójában ez egy jó dolog. Eltérő stratégiai lehetőségeket kínál, beleértve azt is, hogy bevállalunk valami merészet, mint ahogy tettük azt mi is Texasban tavaly. Ha azon a texasi versenyen a gumidegradáció nem lett volna jelentős, esélyünk sem lett volna segíteni Maxot abban, hogy megnyerje a versenyt. És talán az volt az év egyik legizgalmasabb versenye.”

„Szóval én azt gondolom, a gumidegradáció így jó, ahogy van. Anélkül, hogy ismételné magát, eltérő stratégiáink lehetnek, és a különböző autók másképp teljesítenek a verseny eltérő pontjain. Ez pedig variációkat kínál, egyúttal kiszámíthatatlanságot, ami máskülönben hiányozni. Tipikusan azokon a versenyeken, ahol kevésbé okoz problémát a degradáció, és egy kerékcsere van autónként, azok kicsit unalmasabbá válnak.”

Adrian Newey úgy látja, a jövőbeli törekvések kapcsán alapvetően az lenne a lényeg, hogy a Forma-1 más utat válasszon, és a kisebb, illetve könnyebb versenyautók felé induljon el.

„Az aerodinamikai oldalát tekintve a dolgoknak, 2022-ben az autók nagyon közelről tudták követni egymást, és még most is ez a helyzet. De az autók talán túl nagyok lettek. Gyorsak és nehezek, és azt gondolom, kár ezért. Mert az évek során azt elmondhattuk, hogy bármit is képviseltek az F1-es autók, az általában népszerűvé vált. A kormányváltó is megérkezett az F1-be, és nagyon népszerűvé lett most az utcai autókban is. Amikor a turbófeltöltős autókat először bevezették az F1-ben a ’80-as években, több turbós autót láttunk a közutakon is. És meg lehet nézni a karbonszárnyakat is: a legtöbb sportautón láthatjuk már az autópályákon, vannak olyan szárnyak, amik fel-le mozgathatók. Szóval popularizálja a dolgokat a Forma-1.”

„Nagyon helyesen sokat beszélnek jelenleg az ökológiáról és a bolygóra gyakorolt hatások csökkentéséről. Ami pedig ehhez megszállottan társul, az a kibocsátás csökkentése akkumulátor vagy hidrogén révén, nem fosszilis tüzelőanyagok használatával. De számomra sokkal fontosabb dolog az autó által felhasznált energia mennyisége. Mert ez a kulcs: ha rengeteg energiát használ, nem számít, az honnan származik, az energiának valahonnan jönnie kell. Még ha szélturbinából is származik, semmiképpen sem beszélhetünk karbonsemlegességről.”

„Szóval azt gondolom, az F1-nek az ellenkező utat választva kisebb, könnyebb és aerodinamikailag hatékonyabb autókra lenne szüksége, azt gondolom, ez lenne az, amit mindenképpen támogatnék. És talán ezzel eltávolodnánk ezektől a háromtonnás szörnyektől is, melyek tönkreteszik az útjainkat és kátyúkat generálnak.”