Norris az 5. helyről vágott neki a vasárnapi versenynek, ráadásul a rajtot követően még egy pozíciót is veszített. A tempója viszont parádés volt, egyre jobban zárkózott fel, végül pedig a lehető legjobbkor érkezett számára a biztonsági autó, aminek köszönhetően kerékcseréjét követően az élre tudott visszatérni a pályára. Norris ezután végig kontroll alatt tartotta a versenyt, folyamatosan növelte az előnyét Max Verstappennel szemben, és végül 110. F1-es versenyén megszerezte első futamgyőzelmét.

„Fantasztikus érzés volt” — mondta a versenyt követő sajtótájékoztatón a McLaren versenyzője. „Remek volt itt a közönség is. Az egész csapat ott volt. Igen, nem tudom. Nem tudom, mit kellene mondanom, őszintén szólva, rengeteg mosoly, rengeteg taps.”

„Rengeteg kemény munka van egy ilyen napban. De csak boldogság van bennem, nem győzök mosolyogni, ami nem mindig jellemző rám. De igen, álmodom néha ezekről a napokról, és soha nem tudhatod, mikor jönnek. De ma ez volt a nap. És amennyire az agyam majd’ megőrült, sok mindenre gondoltam, egyszerűen csak csendes is voltam. Néha kissé magányos volt odakint, és jó volt kicsit visszatekinteni arra, amit megtettem, hogy eljussak ide.”

Norris elismerte, a miami győzelem kétségkívül levett némi terhet a válláról.

„Annak ellenére, hogy azt akarom mondani, hogy nem, persze, hogy igen” — fogalmazott. „Az első győzelem mindig hihetetlen. És persze voltak pillanataim, amikor közel voltunk hozzá, és soha nem sikerült győzelemre váltani. De nem aggódtam. Annak ellenére, hogy sokan kétségbe vonták, hogy össze tudom-e hozni és meg tudok-e nyerni egy versenyt, nem aggódtam.”

„Idén magabiztosabb voltam, mint valaha, hogy megvan bennem az, amire szükségem van, és a csapatnak is megvan, amire szüksége van, és türelmes voltam. Csak tettem a dolgom, és teljesítettem a versenyeket, az időmérőket, és azt csináltam, amihez a legjobban értek. És tudtam, hogy eljön az én időm. Ma reggel is mondtam. Nem gyakran vagyok optimista dolgokkal kapcsolatban. De tulajdonképpen már az egész hétvégén éreztem valamit. Már az edzésen, az időmérőn is… Közel voltunk. Pénteken nagyon jók voltunk. És volt valami fény. És talán kicsit elvesztettük szombaton. De ma visszajött, és kis lánggá vált. Szóval igen, ez egy fantasztikus verseny volt.”

A McLaren versenyzője hozzátette, miután a nyitókörben visszacsúszott a 6. helyre, már nem gondolt a győzelemre, a tempót látva azonban újra elkezdett bizakodni, hiszen az élen autózó Max Verstappen végig látótávolságon belül maradt.

„Nem. Nagyon gyorsan kioltották!” — mondta nevetve. „Kicsit visszaemlékeztem a szombati sprintfutamra, amikor Sergiót [Perez] láttam belül. Csak azt gondoltam, ‘Rendben, próbáljuk meg egyszer megcsinálni az 1-es kanyart’. Szóval óvatos voltam. Tudtam, hogy jó tempónk van, és tudtam, hogy hosszú játékra játszunk. Az egész első szakaszban Checo mögött voltam, de az első etap végén a legjobb tempómat mutattam.”

„És még mindig láttam Maxot. És ha láthatod Maxot, van remény. És nem gyakran láthatod Maxot a pályán. Szóval tudtam egész idő alatt, még akkor is, amikor a hatodik helyen haladtam, hogy lehetnek lehetőségek, legyen az akár egy biztonsági autó vagy valami, ami a javamra válhat. Nagyon gyors voltam az első szakasz végén. Leszegett fejjel nyomtam. Mindenki kiállt előttem a bokszba, és ki tudtam használni azt a tempót, amit birtokoltam. És képes voltam hosszan elmenni a gumikkal, képes voltam arra a tempóra, amit diktáltam, és némi szerencsém is volt, amit boldogan elismerhetek. Néha szerencsésnek is kell lenned, kell, hogy a dolgok neked kedvezzenek, és nekem ma ez összejött. Boldogan elfogadom. És igen, a biztonsági autó után csak le tudtam szegni a fejemet és tovább tudtam nyomni, és biztos voltam benne, hogy meglesz.”