Vettel már a csütörtöki napra is szervezett egy megemlékezést: az esti órákban az imolai pálya célegyenesében gyűltek össze a versenyzők, akik aztán együtt vonultak le Ayrton Senna emlékművéhez a Tamburello-kanyarba. A német versenyző itt egy beszédet is mondott. Vettel aztán a hétvége során vezethette is a legendás versenyző 1993-as McLarenjét, az MP4/8-ast — ami egyébként az ő tulajdonában is van.

A bemutatókörök során vasárnap Vettel a brazil és az osztrák zászlót is lengette Senna és Ratzenberger tiszteletére, később pedig azt mondta, ez egy remek alkalom volt arra, hogy ‘elvégezze a dolgot’, amit Senna szeretett volna.

A legendás brazil összetört versenyautójában ugyani azonban a bizonyos 1994. május 1-jei napon egy osztrák zászlót is találtak, mellyel Senna a verseny leintése után szeretett volna megemlékezni Ratzenbergerről — amire sajnos már nem volt lehetősége.

„A brazil zászló egyértelmű volt, hiszen azt mindig szokta lengetni a versenyek után. De én ugyanezt a sztorit ismerem az osztrák zászlóval kapcsolatban is. Az járt a fejemben, remek dolog lenne befejezni a feladatot” — mondta Vettel. „Kétlem persze, hogy valaha is be lehet fejezni — ez nem is a befejezésről szól, de szeretném, ha az emberek emlékeznének.”

„Nagyon különleges volt, amikor kivettem a zászlót, és különleges volt, amikor mindkettőt meglengettem. Sokat jelentett számomra ez a hétvége.”

Arra a kérdésre, hogy könnybe lábadtak-e a szemei a különleges körök során, így felelt: „Igen, határozottan. Nehéz szavakba önteni. Azt gondolom, ez volt az egyik legerősebb érzelem, amit a kormány mögött éreztem — noha egyedül voltam a pályán, és még csak nem is versenyeztem.”

„Hihetetlen volt. Amikor kivettem a zászlókat, az emberek… Nagyon erőteljes volt! Örülök, hogy volt bátorságom ahhoz, hogy megvalósítsam az ötletemet és meghívjam a Senna családot. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam.”

„Az együttérzése és a bátorsága, hogy kimondja, amit gondol. Az oktatás előmozdítása és a szegénység elleni harc hazájában. Senna sok tekintetben megelőzte korát, nemcsak emberként, hanem különösen versenyzőként. Ezért nagyon fontos és inspiráló az ő története, amit meg kell osztani, különösen a feltörekvő fiatal versenyzőkkel.”