A hungaroringi versenyen a McLaren ifjú ausztrálja, Oscar Piastri győzedelmeskedett, a csapat örömét pedig Lando Norris tette teljessé 2. helyével — pontosabban tette volna, a hétvégi siker helyett azonban inkább a csapaton belül kialakult helyzet szolgáltatott beszédtémát, miután Norris vonakodva tett csak eleget az istálló kérésének, és adta vissza az első helyet csapattársának.

A Belga Nagydíj előtt ugyanakkor a fiatal pilóta elismerte, sajnálja, hogy így alakult, és úgy érzi, a McLaren és a saját maga részéről is csinálhatták volna jobban a dolgokat a Hungaroringen.

„Hogy lehetett-e volna egy kicsit másképp kezelni a dolgokat a csapat és magam részéről? Igen, abszolút” — mondta Norris. „Azt gondolom, most nem lenne ez a fajta diskurzus.”

„Nem zavar, ha egyes kívülállók gondolnak valamit a történtekről és saját történeteket találnak ki arról, hogy mi is történt, mit tettem vagy nem tettem, meg ilyenek. De azok a dolgok, amiket tehettem volna, azok zavarnak: arra a tény, hogy valamennyire beárnyékoltam Oscar első F1-es futamgyőzelmét, nem vagyok túl büszke rá.”

„Tény, hogy egy kettős győzelmet értünk el, és ez alig került be a hírekbe a verseny után. Kettős győzelmet értünk el, és erről alig beszéltek. Igen, ez volt az, ami miatt rosszabbul éreztem magam. De megbeszéltük, beszéltünk róla. Mindkét fél csinálhatta volna a dolgokat egy kicsit jobban és egy kicsit másképp. Nem jó, hogy ez megtörtént, ugyanakkor egy jó pillanat is volt egyben, mert tanultunk belőle, és remélhetőleg legközelebb jobban fog sikerülni.”

Norris hozzátette, visszatekintve már azt mondja, első kérésre el kellett volna engednie Piastrit — mivel akkor lett volna esélye arra is, hogy megküzdjön az első helyért.

„Rögtön el kellett volna engednem. Akkora hülyeség, hogy nem tettem — mivel szabadon versenyezhettünk. Egyszerűen el kellett volna engednem, aztán megpróbálhattam volna még megelőzni és versenyezni vele. Most olyan egyszerűnek hangzik, de ez akkor nem jutott eszembe.”

„Megtehettem volna, de egyszerűen jó ritmusban voltam, és remekül álltak a dolgok. Szóval néhányszor megkérdőjeleztem a csapatot. Amint előbb kihívtak, mint őt, tudtam, hogy el kell majd engednem őt. Egy kicsit ostoba voltam, és nem gondoltam arra, hogy előbb elengedjem.”

Norris ugyanakkor leszögezte, egyszer sem gondolta komolyan azt, hogy figyelmen kívül hagyja a csapat utasítását.

„Végig világos volt, mindig tudtam, hogy el kell engednem. De minél tovább vártam — mivel nem számított, hogy azonnal elengedem-e őt, vagy csak a végén —, annál többen tették fel a kérdést, hogy megteszem-e, vagy sem.”

„Sokan azt gondolták, hogy nem fogom elengedni, de én tudtam, hogy el kell engednem.”

Nyitókép: Tóth Zsombor