1994-es május elsején ragyogóan sütött a nap az olaszországi Imolában, ahol San Marino Nagydíját futotta a Forma-1-es mezőny. Ennek ellenére fagyos hangulat uralkodott a pálya környékén végig a verseny folyamán.
1994-es május elsején ragyogóan sütött a nap az olaszországi Imolában, ahol San Marino Nagydíját futotta a Forma-1-es mezőny. Ennek ellenére fagyos hangulat uralkodott a pálya környékén végig a verseny folyamán.
Ekkor még nem tudta pontosan senki, hogy itt a száguldó cirkusz elveszíti egyik legnagyobb pilótáját. De mi is történt ezen a hétvégén, immáron 20 éve?
Csütörtök, 1994. április 28.
Sheraton Hotel, Padova – Ayrton Senna egy sajtótájékoztató keretében mutatja be új mountainbike kerékpárját, amelyet az olasz Carraro céggel közösen fejlesztettek. A fogadásra nem sok Forma-1-es újságíró ment el, de aki ott volt arra lett figyelmes, hogy Senna ideges, izgatott és nyúzott volt. Eközben a Williams boksz mélyén lázas munka folyt. A szemtanuk szerint az autó kormányművén dolgoztak, de a dolognak senki nem tulajdonított nagy jelentőséget és feledésbe merült.
Péntek, 1994. április 29.
Autodromo Enzo e Dino Ferrari, Imola – Az első figyelmeztető jel: a brazil – akkor még zöldfülű – Rubens Barrichello a Variente Bassa-sikánba kicsit gyorsabban érkezett, későn fékezett és a rázókövek 200-as tempónál megdobták a Jordant, amely bombaként vágódott a gumibálák felett lévő majomfogó hálóba. Rubinho feje az esés közben nekicsapódott a kerítést tartó egyik fémoszlopnak, de szerencsére csak az orrcsontja és a karja tört el a versenyzőnek. Ayrton Senna a Medical Centerben felkereste honfitársát, majd miután folytatódott az edzés fél másodperccel javította meg saját köridejét. Az edzés utáni interjúk során megemlítette az imolai pálya állapotát, amely “biztonsági szempontból nincs rendben. Persze nem ez az egyetlen ilyen pálya.” – mondta a dél-amerikai világbajnok. A riporter megkérdezte Ayrtont, hogy a pilóták miért nem emelik fel a hangjukat, ha ez így van. “Én maradtam az egyetlen világbajnok a mezőnyben, és elég sokszor megégettem már a nyelvem az idők folyamán. Megtanultam, hogy jobb, ha az ember nem hajol ki túlságosan az ablakon.” – válaszolta Senna.
Szombat, 1994. április 30.
Az időmérő edzésen megtörtént a baj. Roland Ratzenberger nagy sebességgel csapódott a falba. A tévéfelvételek tanúsága szerint a Simtek-Ford első szárnyának levált egy darabja és az autó nagy sebességgel vágódott a betonfalba. (Az utolsó mérés szerint Ratzenberger a Villeneuve-hajlatban 314,9 km/h-val haladt.) A roncs a Tosa kanyarig sodródott az aszfalton, amelyből az osztrák pilóta feje természetes ellenes módon lógott ki. Aki látta a baleset képeit kétsége nem marad arról, hogy Ratzenbergernek nem volt esélye az életben maradásra.
Ennek ellenére, amikor Sid Watkins professzor a helyszínre ért, az orvosok lázasan sürögtek-forogtak a versenyző körül. Szívmasszást alkalmaztak, de mivel az osztrák nyakcsigolyája eltört ez már nem segíthetett rajta. Hét perc elteltével a már halott versenyzőt helikopteren vitték a bolognai Ospedale Maggiore klinikára. Az imolai pálya szóvivője a sajtószobában mondta el a baleset részleteit, majd nem felejtette el hozzátenni a jól bevált szöveget: “kisebb baleset történt, a versenyző már úton van a korházba, nincs komolyabb baj, az edzés hamarosan folytatódik”. Miért kellett hazudni, hiszen Roland Ratzenberger már halott volt, amikor elszállították? Az ok egyszerű volt: ha a helyszínen állapították volna meg a halál beálltát, az olasz törvények értelmében le kellett volna állítani a versenyt. Az időmérő folyatódott, de Senna, Damon Hill, valamint a Sauber és a Benetton pilótái már nem mentek ki a pályára.
Közben Ayrton Senna saját szakállára vizsgálódni kezdett. Először rávette az egyik pályabírót, hogy vigye ki a baleset helyszínére (ezért később az FIA vaskos bírsággal büntette), majd Bolognába ment, hogy megtudja mi van Ratzenbergerrel. A kórházba nem akarták beengedni, ezért átmászott a kerítésen. Itt találkozott Sid Watkins-szal, a Forma-1 orvosával akitől megtudta, hogy a Simtek versenyzőjén már nem lehetett segíteni. Doktor Watkins a “Triumph and Tragedy in Formula 1” című könyvében így emlékszik vissza az utolsó beszélgetésére Ayrtonnal: “Miért nem hagyod abba a versenyzést? Mit akarsz még elérni? Háromszor voltál világbajnok. Te vagy a leggyorsabb versenyző. Hagyd abba és menj el horgászni! Nem érdemes kockáztatni.” Senna ezt válaszolta: “Sid vannak dolgok, amelyre nem lehetünk befolyással. Nem tudom abbahagyni, nekem versenyeznem kell.” Nemcsak Sid Watkinsnak volt rossz előérzete, Senna maga is nyugtalan volt. Barátnőjével, Adriane Galisteu szombat esete beszélt telefonon, aki később elmondta, hogy Ayrton nagyon gondterhelt volt és bevallotta, hogy legszívesebben el sem indulna a versenyen.
Vasárnap, 1994. május 1.
Amikor reggel Senna megérkezett a pályára még mindig nem nyugodott meg teljesen, látszott rajta, hogy a fejében a pénteki és szombati baleset járt. Senna a bemelegítő tréning végén az autóból köszöntötte Alain Prostot, aki a Williams csapat vendége volt a hétvégén. “Helló barátom, hiányzol ám!” – csengtek a szavai a rádióban. Az edzés után a két nagy ellenfél, elfelejtve a sok egymás ellen elkövetett sérelmet, együtt reggelizett. A versenyen a rajtot Senna kapta el a legjobban, de alig tettek meg néhány száz métert, a hátsó sorokban elszabadult a pokol. Az ötödik helyről rajtoló JJ Lehto a rajtrácson ragadt és Pedro Lamy, aki jóval hátrébbról indult, későn vette észre. A Lotus 200-as tempóval vágódott bele Lehto álló autójába. Az alkatrészek szanaszét repültek és a lelátón kilenc nézőt megsebesítettek. A futamot nem állították le, pedig a versenybíróságnak nyomós oka lett volna rá. Inkább az egyszerűbb megoldást választották és beküldték a biztonsági autót a pályára. A safety car kiválása után – a hatodik körben – Senna pillanatok alatt 0,6 másodperces előnyre tett szert a második helyen autózó Schumacherrel szemben. A brazil világbajnok áthaladt a célvonalon és megkezdte a hetedik, mint később kiderült utolsó körét. A célegyenes utáni gyors Tamburello íven a kék-fehér Williams-Renault hirtelen letért az ideális ívről és 300 km/h-s sebességgel a pályát szegélyező betonfal felé közeledett. Sennának az utolsó pillanatban még sikerült körülbelül 200-as sebességre lelassítani az autóját, de a balesetet már nem tudta elkerülni. A Williams bombaként vágódott a falba és több pördülést követően a kavicságyban landolt. Az orvosok miután kiemelték a brazil világbajnokot a roncsokból azonnal látták, hogy Ayrton komoly fejsérüléseket szenvedett. A leszakadt jobb első kerékfelfüggesztés a sisakrostélyon keresztül a versenyző arcába fúródott. Mintegy 20 percig tartott mire elállították annyira a vérzést, hogy a versenyző szállítható állapotba került. Ayrtont öntudatlan állapotban a bolognai klinikára vitték, de már nem tudtak rajta segíteni. 18 óra 40 perckor az ügyeletes orvos Dr. Maria Teresa Fiandri hiábavalónak tartotta a további beavatkozásokat és leállítatta a Sennát életben tartó gépeket. Közben a verseny 45 perces megszakítás után folytatódott, Michael Schumachert inttették le elsőnek mögötte Nicola Larini és Mika Häkkinen ért célba. Senna autójának roncsát az olasz rendőrség azonnal lefoglalta. Amikor először átvizsgálták az autót Senna ülése mellett egy osztrák zászlót találtak. Mint később kiderült Ayrton a brazil zászló helyett ezzel akart integetni a győzelem után, Roland Ratzenberger emlékére…
A vitatott kormányrúd
A baleset okáról azonnal találgatások keltek szárnyra. Főként, amikor kiderült, hogy a Williams csapat változtatásokat végzett a kormányrúdon, mivel a brazil pilóta arra panaszkodott, hogy a keze kormányzás közben állandóan nekiütődik a cockpit oldalának. Azért, hogy a kormányrudat lejjebb engedjék egy 20 centiméteres szakaszon az egyébként 22 milliméter átmérőjű csövet egy 18 milliméteressel egészítették ki. Az egyik feltételezés szerint a kormányrúd a Tamburello kanyarban eltört és Senna emiatt nem tudott bekanyarodni. Ennek a feltételezésnek látszanak ellentmondani a Williams csapat által nyilvánosságra hozott telemetrikus adatok, amelyek tanúsága szerint az ütközés pillanatáig mérhető volt a Senna által a kormánykerékre kifejtett forgatónyomaték.
A Tamburello kanyar akkoriban nem volt túl bonyolult ív, ennek ellenére korábban Nelson Piquet (1987) és Gerhad Berger (1989) is nagyot esett itt. Az osztrák versenyző majdnem az életét is vesztette, amikor máglyává vált a Ferrarija. Senna esetében az okozhatta a problémát, hogy a rajtbaleset után öt körön keresztül versenybíróság Opel Vectrája mögött vánszorgott a mezőny. A lassú tempó miatt a gumik lehűltek, az abroncsok nyomása lecsökkent. A szakértők szerint ez utóbbi okozhatta Senna balesetét. A csökkenő nyomás miatt lejjebb került Williams alvázmagassága is és a Tamburello hepehupás aszfaltján megdobódva hirtelen megszűnt a leszorító erő. (Egy évvel korábban az aktív kerékfelfüggesztés kiküszöbölte volna a problémát, mert a kocsitest állandóan 6 centiméteres magasságban feküdt az úton és a kocsi test alatt nagy sebességgel áramló levegő az aszfaltra szívta a kocsit. 94-től viszont nem volt aktív felfüggesztés és az alvázmagasság megváltozása a leszorító erő hirtelen megszűnését okozta, ilyenkor pedig a pilóta már nem volt képes megfelelően reagálni. Az év elején ezt történt Jean Alesi és JJ Lehto baleseténél is. Mindkét esetben a csodával határos módon nem történt komolyabb baj.) Itt már Senna sem volt képes semmit csinálni, a baleset elkerülhetetlenné vált. Ayrton rálépett még a fékre, kicsit lassult az autó, de már késő volt, a kavicságyra évre nem fogott tovább a fék. Ez utóbbi teóriát erősíti meg Michael Schumacher beszámolója is, aki Senna mögött haladt. A német pilóta elmondása szerint a Williams rendkívül nyugtalanul feküdt az úton, az autó alja többször hozzáért az aszfalthoz, amely aprókat dobott rajta
Hogy pontosan mi történt máig nem tisztázódott és valószínűleg soha nem is fog. Az egyetlen, aki tudhatta, már elment az élő sorából. Legendává vált csakúgy, mint Alberto Ascari, Jochen Rindt vagy Jim Clark. Halála viszont gyökeresen megváltoztatta Forma-1-et. Az imolai balesetek után a Forma-1 jövője került veszélybe, amit csak radikális szabálymódosításokkal, a biztonsági intézkedések előtérbe helyezésével sikerült Max Mosley-nak és az FIA-nak megakadályozni.
