Kétségtelen, hogy a Mercedesnek állt a zászló a 2018-as Forma-1-es szezon első versenyén, Ausztráliában, a győzelmi pezsgőből azonban végül Sebastian Vettel kortyolt. Szerencse, vagy sem, a Ferrarinál mindent jól csináltak, miközben a Mercedesnél nem ment a matek. Elmagyarázzuk, miért nem Lewis Hamilton győzött Melbourne-ben!

Az már a pénteki szabadedzéseken látszott, a Ferrari versenytempója elmarad a Mercedesétől, habár a pénteki tréningen látott köridőkből azért bombabiztos következtetéseket nem lehet levonni. Ráadásul a Ferrarinak az elmúlt évben főleg a versenytempó volt az erőssége – miközben a Mercedes inkább egy körön brillírozott.

Utóbbi Melbourne-ben is bejött: Lewis Hamilton 6 tizedmásodperces előnnyel szerezte meg a rajtelsőséget, miközben a Ferrarinál bíztak abban, a versenyen tartani tudják majd a Mercedes tempóját.

A rajtot követően, a futam első etapjában ez nagyjából ment is – habár Hamilton folyamatosan építette fel előnyét, és látszólag mindent kontroll alatt tartott: ha akart, tudott volna gyorsabb is lenni, de mivel a mai Forma-1 sokkal összetettebb annál, minthogy az ember padlóig nyomja, menedzselte a saját versenyét a mérnökei utasításának megfelelően.

A Ferrarinak pedig lépnie kellett, ha a győzelemért akart harcba szállni – és lépett is. Az olasz istálló a 18. körben a bokszba rendelte Kimi Räikkönent, aki ekkor, a 2. pozícióban már nagyjából 3,4 másodperces hátrányban volt Hamiltonnal szemben.

Mivel a top 3 után következő Haas-versenyzők jócskán le voltak már maradva, Räikkönen kényelmesen visszatért a 3. helyre, a Mercedesnél viszont reagálni kellett, hiszen tartottak attól, hogy a Ferrari esetleg elévágással próbálkozik: a következő körben tehát kihívták Hamiltont.

„Próbáltuk fenntartani a megfelelő különbséget, és igyekeztünk elegendő előnyt kiautózni Räikkönenhez képest, hogy elkerüljük az esetleges elévágást, illetve, hogy elegendő előnyünk legyen a Haas autóihoz képest egy biztonsági autós fázis esetén” – magyarázta a verseny után Toto Wolff, a Mercedes motorsport-igazgatója.

„Ezen a ponton minden abszolút kontroll alatt volt. Egy kis kockázatot vállaltunk azzal, hogy Lewisnak a lágy gumikat raktuk fel a végéig, de ez volt az egyetlen esély arra, hogy elkerüljük, hogy Kimi átugorjon minket.”

Hamilton bokszban eltöltött ideje egészen pontosan 21,821 másodpercig tartott – a Mercedes 4 tizeddel gyorsabb volt a Ferrarinál, így a brit kényelmes előnnyel tért vissza Räikkönen elé, a 20. körben már 4,745 másodperc volt az előnye a finnel szemben.

Eközben Sebastian Vettel – ahogyan arra számítani lehetett – igyekezett elnyújtani első etapját az élen. A német autóján a használt ultralágy gumik voltak még fent, miközben Hamiltonék az új lágy keverékű abroncsokkal rótták a köröket – méghozzá gyorsabban, mint Vettel, így a ferraris előnye a 25. körben 11,3 másodpercre csökkent.

A Haas csapatánál ekkor pokoli időket éltek meg: a verseny első felében Kevin Magnussen és Romain Grosjean a 4. és 5. helyeken haladtak, ám mindkettejük kerékcseréjénél hibáztak a szerelők. Nem sikerült megfelelően rögzíteni egy-egy kereket, ami miatt mindketten megálltak a pályán és feladták a futamot.

Mivel Grosjean nagyon rossz helyen parkolta le versenygépét, a versenyirányítás a virtuális biztonsági autós protokollt léptette érvénybe. Ez a rendszer minden egyes versenyautót azonos módon lassít le a versenypályán, így az egyes autók közti időbeli különbségek nem változnak jelentős mértékben, mint mondjuk akkor, ha beküldik a biztonsági autót, ami értelemszerűen összegyűjti az F1-es mezőnyt.

Van azonban itt is egy szerencsefaktor, ami most bizony Sebastian Vettel és a Ferrari kezére játszott. Sok múlik ugyanis azon, hogy egy adott versenyző a pályának éppen melyik részén jár, amikor a versenyirányítás dönt a VSC érvénybe léptetéséről. Ha például egy versenyző a pálya tempós részén tart, értelemszerűen többet veszít, mint mondjuk egy hajtűkanyarban.

Ráadásul, ha egy versenyző áthalad az első biztonsági autós vonalon, amikor a bokszba hajt, lehetősége van arra, hogy a sebességkorlátozást jelző tábláig keményen felgyorsítson – ezáltal pedig időt nyerjen. Ugyanezt megteheti a bokszkiállást követően, a sebességkorlátozás végét jelölő táblától a második biztonsági autós vonalig. Mindez értékes métereket – és persze időt – jelent. Mint ahogy azzal is időt nyer, hogy éppen a bokszutcában halad, miközben a riválisok, akik lassú tempónál köröznek a pályán, sokkal több időt veszítenek, mintha zöld zászlónál padlóig nyomnák a gázt.

„Egy nagyon balszerencsés szituáció alakulhatott ki, miszerint Sebastian épp jött a bokszba, és gyorsított a két biztonsági autós vonal között. Nem tudom, ez igazából csak hipotézis jelenleg” – fogalmazott Toto Wolff.

„Ebben az esetben sokkal kevesebbet veszített volna a virtuális biztonsági autó alatt, mint Lewis, akinek nagyon keményen kellett fékeznie egy rendkívül tempós részen.”

Sebastian Vettel tehát jókor volt jó helyen – bár tény, hogy még ez sem lett volna elegendő ahhoz, hogy Lewis Hamilton elé térjen vissza a pályára, hiszen a Mercedes mérnökei elméletileg mindent kontroll alatt tartottak, ráadásul egy speciális szoftver is segíti az istállót.

A technika azonban ezúttal kibabrált a világbajnok csapattal, így esett meg az, hogy Vettel az élre tudott ugrani – később pedig megnyerte a versenyt.

A Mercedesnél ugyanis azt hitték, ha maximum 15 másodperccel követik Vettelt, egy VSC-fázis esetén is könnyedén megelőzik. És persze igyekeztek bőven ezen „ablakon” belül maradni.

„A tempó jó volt, és aztán kiszámoltuk a virtuális biztonsági autós különbséget, amire szükségünk volt. A számítógépünk azt mondta, hogy 15 másodperc – ennyi kellett ahhoz, hogy Vettel átugorjon bennünket” – folytatta a Mercedes főnöke.

„Közöltük Lewisszal, hogy megvan a VSC-távolság, tartsa lehetőleg ezt, van három másodpercnyi előnyünk.”

A Mercedes és Hamilton tehát kerékcseréjüket követően végig abban a hitben volt, hogyha esetleg beiktatják a VSC-fázist, és Vettel kihajt a bokszba, akkor is kényelmesen visszatérnek az élre. Mivel a brit pilóta autóján friss abroncsok voltak, kérhettek volna tőle jobb köridőket is – ám mivel rossz alapszámításra támaszkodtak, tulajdonképpen hátradőlhettek. Ám mint kiderült, tévedtek.

„A szoftver, vagy a rendszer, amit 5 éve használunk, egyszerűen rossz számot mondott nekünk.”

„Folyamatosan ezen belül voltunk 3-4 másodperccel. És aztán hirtelen a kamera mutatta, ahogy Sebastian jön ki a bokszból, éppen elénk. Még nincs magyarázatunk rá.”

Hiába a szuperszámítógépek, egy ilyen versenyhelyzet bizony komoly bonyodalmakat okozhat a technikának is: egy olyan szoftverre van szükség, ami jól kezeli azt, ha a virtuális biztonsági autós szisztéma lényegében semlegesíti a versenyt a pályán. Mindez komoly kihívás, és egy újabb változó kerül az egyenletbe, nem is beszélve arról, hogy időközben a sorrend, illetve a különbségek is változnak.

Amikor a virtuális biztonsági autós protokoll életbe lépett, Vettel előnye 11,614 másodperc volt Hamiltonnal szemben – ez kényelmesen belefért a Mercedes által kalkulált 15 másodpercbe.

Hogy pontosan hol csúszott hiba a Mercedes számításaiba, azt még nem tudni: „Vagy programhiba, vagy hibás paramétereket tápláltunk be” – nyilatkozta Wolff.

Bármi is okozta a Mercedes bukását Melbourne-ben, a német istállónak megoldást kell találnia a soron következő versenyig, hiszen hiába van meg a tempóelőny, ha van olyan terület, melyen sebezhető a világbajnok istálló…