A nagy nevekről, a sokat megélt versenyzőkről, azokról, akik már életükben bekerültek a történelemkönyvekbe azt gondoljuk, hogy halhatatlanok. 

Niki Laudának soha nem telt sok időbe, hogy meggyőzze a környezetét tehetségéről, és arról, hogy bármilyen autóról vagy versenysorozatról is legyen szó, könnyedén és gyorsan tud alkalmazkodni hozzá. Családja nem támogatta versenyzői karrierjét, így Laudának magának kellett kitaposnia az F1-hez vezető utat: kölcsönt vett fel, hogy először az F2-ben, majd az F1-ben bizonyíthasson, és ehhez egyáltalán nem kellett sok idő számára. 

Ahogyan a Forma-1 legnagyobb visszatéréséhez sem. 

Mert Lauda a Forma-1 egyik leghihetetlenebb visszatérését hajtotta végre 1976-ban, miután a Német Nagydíjon életveszélyesen megsérült. Az osztrák versenyző olyan súlyos égési sérüléseket szerzett, hogy a kórházban a pap feladta neki az utolsó kenetet, amire Lauda így emlékezett vissza később: „Olyan ideges voltam, hogy a pap miatt még több erőfeszítést tettem abba, hogy ne haljak meg.” 

Luca di Montezemolo 1973-tól volt a Ferrari sportigazgatója, így kulcsszerepet játszott abban is, hogy Lauda az olasz istállóhoz kerüljön. A szakember tisztán emlékszik az 1976-os Német Nagydíj utáni időszakra. „Az 1976-os és 1977-es szezon más volt, mert a szerepem kicsit megváltozott a Ferrarinál, de még mindig közel álltam a csapathoz. Különösen a legkeményebb pillanatokban, amikor Niki balesete történt, és az azt követő időszakban.”

„Amikor 1976. augusztus 1-jén megérkeztem a mannheimi kórházba, látni lehetett az orvosok arcán a félelmet: hogy nem fogja tudni megcsinálni. De soha nem adta fel, és 40 nappal később már újra a pályán volt.”

Bernie Ecclestone, akinek végül később a csapatához szerződött Lauda, így emlékezett a nagy visszatérésre: 

„Nem volt muszáj olyan gyorsan visszajönnie. Az első monzai edzésén odamentem hozzá, levette a sisakját, és folyt le a vér az arcán. Nem sírt, nem ment haza – hanem egyenesen az időmérőre” – mondta Ecclestone az 1976-os Olasz Nagydíjról Nico Rosberg tavalyi podcastjében. „Ő egyedülálló.”

Egy baleset, amiről sokan azt hitték, nincs kiút belőle, ám Lauda hat héttel a történtek után autóba ült az Olasz Nagydíjon. Megtehette volna, hogy otthon lábadozik, hogy azt mondja, többet nem kockáztat, de az nem Niki Lauda lett volna. 

Már életében filmet forgattak róla

Az osztrák pilótáról már életében filmet forgattak, a Rush, vagyis a Hajsza a győzelemért című mozifilm a James Hunttal történt párharcát mutatja be, amely nemcsak a pályán történt küzdelmekről, de a pszichológiai csatáról is szólt. A két pilóta rivalizálása ellenére tisztelte egymást, Lauda pedig mindig örömmel emlékezett vissza ezekre az időkre, és nagyon elismerően, tisztelettel beszélt ellenfeléről.

„James azon kevés emberek közé tartozik, akik még mindig élnek, pedig már sok éve meghaltak. Ha valakiről ezt mondjuk, az nagyon kiemelkedő személyiség volt. Vannak, akiket elfelejtünk, de számomra ő még mindig él” – így nyilatkozott egykori ellenfeléről 2017-ben Lauda. 

Most pedig hasonló sorokat olvashatunk róla, a háromszoros osztrák világbajnokról, aki egyszer már legyőzte a halált, most azonban már ő is azok közé tartozik, akivel nem találkozhatunk a tv képernyőjén, a paddockban, nem hallhatjuk a mindig őszinte, szókimondó és határozott véleményét a Mercedesen belüli rivalizálásról vagy a Ferrarival történő csatáról. Személyisége, egyénisége, története és karrierje viszont örökre a Forma-1 részévé vált. Ég Veled, Niki!