Az eddigi hagyományokat megszakítva a Magyar GP elemzése nem kizárólag a versenyről fog szólni, hanem sajnálatos módon arról is, ami valójában történt a hétvégén.

Az eddigi hagyományokat megszakítva a Magyar GP elemzése nem kizárólag a versenyről fog szólni, hanem sajnálatos módon arról is, ami valójában történt a hétvégén.

A cím sem véletlenül lett ezúttal “Vesztesek és vesztesek”. A királykategória ezúttal igen komoly nyaklevest kapott, és nem hinném, hogy lehetne valójában verseny sztárjáról, igazi nyertesekről beszélni. A futam maga csupán egy formális, felejthető epizódja volt a McLaren csapatnál gerjesztett szappanoperának, és ami a központi témája volt a hétvégének.

A verseny legkisebb vesztese:

Lewis Hamilton (McLaren, 1. hely)

Normális esetben a “Verseny sztárja” cím egyértelmű birtokosa lenne. Lewis ismét bebizonyította a mezőnynek, hogyan kell egy Forma-1-es versenyautót vezetni. Magasan a leggyorsabb volt az időmérő etapjaiban, gyakorlatilag más dimenzióban autózott, mint a riválisok. A nem hivatalos pole pozíció mégsem az övé lett, hiszen tudjuk, Fernando Alonso, a csapattárs 10 másodpercig állt a boxban, feltartva a britet, akinek nem maradt lehetősége a végén egy újabb gyorskört futni. A versenyen a meglepően gyors Kimi Räikkönen folyamatos nyomásának profi módon állt ellent, ebben a pálya előzésre alkalmatlan karakterisztikája is segítette. Lewis Hamilton az elsőtől az utolsó körig vezette a viadalt, egyetlen hibát nem követett el. A világbajnokságban meglévő – Nürburgringen némileg megcsappant – előnyét 7 pontra növelte csapattársával szemben.

Mindez nagyon szép, mesébe illő történet, de a versenyhétvége minden volt, csak nem normális. Hamilton, habár megnyerte a futamot, a 3. időmérő edzésen mutatott, és utólag kiderült magánakciójával valószínűleg rengeteg rajongót, köztük saját mentorát, Ron Dennist is elvesztette. A 3. időmérőn megbeszélt sorrendet nem tartotta, ez az üzemanyag-fogyasztós körök megtétele, és a vasárnapi versenystratégiák miatt lett volna fontos. Ez alapvetően egy dolog. Ilyen “játékokkal” gyakran élnek a versenyzők, pláne ha két sztárpilóta van egy csapatban. Ami inkább megdöbbentő, és amit Lewis Hamiltontól nem vártunk volna, az a stílus, ahogy Ron Dennissel beszélt a csapatrádión. Sok mindent el lehet mondani a szigorú főnökről, de az általa kinevelt kölyöknek igenis illene egy minimális tiszteletet tanúsítania felé. Lewis pont ezért nem nevezhető igazi győztesnek. A hungaroringi affér mindamellett könnyen kihatással lehet a világbajnoki címért folytatott harcra is, Lewis Hamilton viselkedése nélkül mindez elkerülhető lett volna.

A verseny kisebb vesztesei:

Kimi Räikkönen (Ferrari, 2. hely)

Mindenképp figyelemreméltó teljesítmény volt a vasárnapi verseny Kimitől egy olyan pályán, ahol a Ferrari komoly hátrányba került a hosszú tengelytávja miatt. Különösen meglepő, hogy már az 5. körtől folyamatosan gyorsabb volt Hamiltonnál, és nyomás alatt tudta tartani, főleg annak tudatában, hogy ezúttal a McLaren igen komoly fölényben volt a Ferrarival és mindenki mással szemben. Ezzel együtt jó nagy adag szerencsére is szüksége volt Kiminek a 2. hely eléréséhez. Alonso büntetésével átkerült a tiszta oldalra, amelynek köszönhetően meg tudta előzni a rajtnál Heidfeldet, és szerencsének számított Massa időmérős betlije is, így nem tudtuk meg, hogy ő mire lett volna normál esetben képes.

De mit nyert ezzel Kimi? Egy újabb futam lement, és a hátránya tovább nőtt Hamiltonnal szemben. Már 20 pont a különbség, és csak 6 verseny van hátra. Szépen lassan kicsúszik az időből a február hónapok “örökös világbajnoka”, hasonlóan, mint 2 éve. Tovább nehezíti a helyzetét, hogy ezúttal nem egy, hanem három ellenfél van a világbajnokságban.

Nick Heidfeld, Robert Kubica (BMW, 3. és 5. hely)

A szokásosan erős, megbízható teljesítmény a BMW kiváló versenyzőpárosától. Lám-lám, nem törvényszerű mégsem, hogy feszültség és botrányok övezzék azt a csapatot, ahol két nagy tehetség versenyez. Pedig Heidfeld és Kubica már versenyen is kiütötték egymást 2 hete a Nürburgringen. El sem merem képzelni, mi történik, ha ugyanez Alonsoval és Hamiltonnal fordul elő egyszer.

Tudom, picit erőltetett ez a “kisebb vesztesek” kifejezés, pláne ha egy csapat az idei 2. dobogóját szerzi meg, de a hétvégi antiverseny után ragaszkodom hozzá szigorúan mindenki esetében. Ha indokokat kell keresnünk, elmondhatjuk, hogy a pohár azért félig üres, mert Heidfeld vesztett a rajtpozíciójához képest, és kimondottan rosszul járt Alonso büntetésével, hiszen a poros oldalra került, ami a Hungaroringen fokozott hátrány. Kubicának csak annyi a vesztesége, hogy nem sikerült Alonso nyomását tartania, a 4. körben a spanyol megelőzte, és ez akár egy helyezést is jelenthetett volna a futamon. A BMW ezzel együtt a világbajnokságban nem lépett előre, az első győzelemre tovább kell várni. De tudom, ezek kissé “izzadtságszagú” érvek.

Ralf Schumacher (Toyota, 6. hely)

Ralf örömmel jár vissza a Hungaroringre. 2 éve, amikor hasonlóan gyengén kezdett Trullival szemben, szintén ezen a pályán vette át a csapaton belüli dominanciát. Akkor is, akárcsak most, az év addigi legjobb eredményét érte el a magyar pályán. Más kérdés, hogy az a Toyota dobogóesélyes volt, ez meg…

De mit nyert Ralf? A hamis bizonyosságot, hogy mindez feledtetni tudja a gyenge szezonkezdetet? Ő az a pilóta, akinél a rosszra hajlamosabb mindenki inkább emlékezni, mint a jóra. A Schumacher név viselése, a magas fizetés, esetleg a nem túl szerethető természet az oka, de lehet akár mindhárom. Ralfnak azonban kevés 2-3 jó verseny egy évben mostmár, hogy biztosított legyen a helye a királykategóriában. A Silverstone óta tartó lendület minden bizonnyal már csak annyit ér, mint gróf Apponyi Albert kétórás beszéde a Trianoni konferencián. A döntés valószínűleg már itt is megszületett… Ralf, ha mást nem, egy újabb két hetet elvesztett hátralévő Forma-1-es pályafutásából.

Nico Rosberg (Williams, 7. hely)

Nico idei éve nagyon sokban hasonlít Mark Webber 2003-as és 2004-es Jaguaros éveihez. Remek időmérők, kiváló tempó, masszívan jobb a csapattársánál… mindez pontokban viszont nem akar meglátszódni. Persze szép és jó, hogy a kiváló fiatal tehetség idén harmadszorra tud pontot szerezni, de egy 7. hely a 4. rajtpozíció után nem számít olyan kiemelkedő eredménynek. Niconak egy újabb elpazarolt verseny volt ez arra, hogy egy olyan kimagasló eredményt tudjon felmutatni, mint Wurz Kanadában és a Nürburgringen. Talán lehet, hogy leckéket kellene vennie az osztráktól, hogyan legyen szerencsés (és persze ügyes) kaotikus vagy esős körülmények között.

Heikki Kovalainen (Renault, 8. hely)

Kovalainen a hétvégén nemegyszer mutatott föl meglepő tempót. Először pénteken a 2. edzésen, majd az első időmérő etapban. Mindkétszer második lett. Ámbátor, nem tudni miért, de kiesett a 2. időmérőről, és csak a 11. rajthely jutott neki, miután a csapattársát már sokadszorra megszivatta a versenybíróság. A 8. hely a rajtpozíció után nagyon szép eredmény, de nem valószínű, hogy Kova erről áhítozott volna, amikor egy világbajnok-csapat leszerződtette. A Renault minden ellenkező híreszteléssel szemben semmit nem fejlődött az év elejéhez képest, sőt, akkor még nem egyszer láttuk Fisichellát a legjobb 6-ban végezni. De Magny-Cours óta újra lejtmenetnek indult a csapat, egyedül a megbízhatóság maradt számukra, amire büszkék tudnak lenni az ínséges időkben. Talán Alonso visszatérésére készülnek?

A verseny nagyobb vesztesei:

McLaren-Mercedes

A McLaren úgy jött Magyarországra, hogy megadja a Ferrarinak a kegyelemdöfést. Monaco óta tudjuk, hogy a “go-kart” típusú pályák a Ferrari hosszú tengelytávja miatt handicappelik az olasz csapatot, ezen túl a szuperlágy gumik sem kedvezőek nekik. Ergo, a stabil 20 pontos McLaren előny újabb 7 ponttal nőhetett volna, sőt, Massa kiesése a 2. időmérő etapból tovább növelte a wokingiak esélyeit. Az eredményt láthatjuk: A Ferrari 8 ponttal redukálta a hátrányát, Kimi Räikkönen pedig a 2. lett. Mindez teljesen elkerülhető lett volna, ha három ember, időrendi sorrendben Lewis Hamilton, Fernando Alonso és Ron Dennis nem csinálja meg a bajt magának és a csapatának.

Ron Dennis nyíltan beismerte a team-ordert, amivel meg akarta Fernandot védeni a büntetéstől, ezzel gyakorlatilag lábon lőtte magát. A team-order, ha bebizonyosodik, szankcionálandó, mégha a szabály teljesen komolytalannak is nevezhető. Azon túl, hogy Alonso mindezzel együtt elvesztette az esélyét a győzelemre és a dobogóra, a McLaren pedig pont nélkül maradt, további súlyos veszteség, hogy a “szerelmi háromszög” minden oldala komolyan megsérült szombaton. Tovább mérgesedett Alonso viszonya a csapattal, és a csapatfőnökkel, egyértelműen távozni szeretne a Hamilton köré épített alakulattól. A két versenyző viszonya Monaco óta nem jó, függetlenül attól, hogy egyes reklámhirdetésekben együtt szaladnak be szaunázni. Most mindketten keresztbe tettek egymásnak, azóta pedig nincsenek beszélő viszonyban. Ami még érdekesebb, hogy Hamilton és Dennis viszonya is megromolhatott, köszönhetően annak, hogy az egész botrány kiindulópontja volt Lewis betartása a megbeszélteknek, majd a napvilágra került rádióbeszélgetése főnökével. Hogy mindez mit fog hozni a jövőben, egyelőre kérdés, az biztos, hogy jót tesz a nyári szünet, és kell a csapatnak a három hét lenyugvás, ahhoz hogy újra a munkájára tudjon koncentrálni mindenki.

Csak halkan jegyzem meg, a McLaren büntetésébe talán a kémbotrány körüli mizéria is belejátszhatott. A csapat hungaroringi pontjainak elvételével a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt, ha kicsit történetileg próbáljuk a döntést értelmezni. A Ferrarisok így el lettek hallgattatva, hiszen kaptak egy komoly lehetőséget a felzárkózásra, arra úgy is hiába várnak, hogy kizárják az idei szezonból az angol csapatot, és majd ölükbe hullik egy ajándék vb-cím. Ki tudja persze mik mennek a háttérben, de az már evidens mindenki számára, hogy a Forma-1 nem igazán sport ma már, sokkal inkább üzlet és politika, a döntésekben is könnyen felfedezhető mindennek a nyoma.

Giancarlo Fisichella (Renault, 12. hely)

Fisichella átvette Juan Pablo Montoya méltónak alig nevezhető örökségét a “legtöbbet büntetett és szivatott versenyző” titulusban. Ha valaki mindig a legrosszabb helyen és időben taknyol el, akkor az Fisico. Ráadásul igen ciki azért büntetést kapni, mert feltartotta a tökújonc befizetős versenyzőt, Sakon Yamamotot, és az ő csodaparipa Spykerét. Tény amúgy, hogy Fisichella feltartotta, nem engedte el az első adandó alkalommal, és kényszerből ugyan, de befékezett előtte. De a büntetés ezzel együtt nem volt jogos, főleg, hogy tavaly Monzában deklarálta a FIA, hogy a feltartás csak szándékos esetekben büntetendő. Ráadásul a versenybírák az eddigi gyakorlatot is szembeköpve adták a +5 rajthelyet, ami Fisico esetében kimondottan nagy hátrányt jelentett. Az olasz veterán nem tudott mit csinálni az adott gyorskörén, vagy az egyik ujjába harap, vagy a másikba. Ha nem fékez be az újonc japán előtt, nem futhat gyorskört az előtte bukdácsoló Toro Rosso miatt, és a 16-ból is kiesik. Kellemetlen. Ráadásul a 13. helyről is úgy kényszerült indulni, hogy nem tankolhatták újra, ergo egy újabb hétvégéje ment a kukába. Szerencséje a szerencsétlenségében, hogy Kovalainen megint csak 1 pontot tudott rajta hozni, köszönhetően a gyenge Renault-nak.

Felipe Massa (Ferrari, 13. hely)

Utoljára ilyen kellemetlenül talán a tavalyi magyar nagydíj után érezhette magát Felipe Massa, akinek a világbajnoki esélyei az utóbbi hetekben mutatott formáját látva egyre inkább kerülnek az “Óperenciás-tengeren” is túlra. Akkor az esőben a 2. helyről indulva rögtön az első kör végén visszaesett a 7.-re, végül a sok kiesés után a 8. helyen zárt, Kubica kizárásával pedig szerzett 2 masszív pontot. Ezúttal egy tragikomikus második időmérő etap vetett véget kvázi a versenyének: több ponton elszúrja a gyorskörét, kijön tankolni, a Ferrarinál teljes a fejetlenség, kifogyott az üzemanyag. Kicsit emlékeztet szegény Rubens Barrichellora, akivel többször is előfordult az ilyen, Massa szerencséjére(?) ez nem a versenyen történt meg. Majd egy újabb gyorskör, ami ismét nem sikerül, Massa ezúttal már a gumikkal is küszködött. Komolyan emlékeztetnek az efféle bohózatok a 96 előtti Ferrarira. Lehet Michael Schumacherről elmondani sokmindent, de a Ferrari a professzionalitását, a sebezhetetlenségét sok tekintetben neki, és Ross Brawnnak köszönhette. Nélkülük újra visszaesni látszik az olasz csapat, és az év eleji lendület is fogyóban van.

Massa versenye igazából nem érdemel komoly említést. A teljesítményéről a 13. hely, és a 11. leggyorsabb kör (1 másodperccel Kimié mögött) sokmindent elárul. A brazilnak végre meg kellene tanulnia a mezőny közepéből is jó eredményeket hozni, ha a sors úgy kívánja. Silverstone-ban már mutatta jeleit, amikoris végigelőzte a mezőnyt egy nehéz autóval, de ezt rendszeresen tudni kéne hozni egy top-versenyautóval.

Honda

A Spykernek jó hír! Egy helyet előreléptek. A Honda a vasárnapi futamon minden képzeletet alulmúlt ugyanis. Rögtön a rajtnál visszaestek az amúgyis haramtgyenge rajtpozícióikból: Button a 17., Barrichello a 19. helyen autózgatott, közöttük a lelkes Sutil élvezhette a Spyker csodaparipájának gyorsaságát. Button később kiesett, Barrichello tökutolsóként célbaért. Van ennél lejjebb? IGEN! Például az utolsó sorból rajtolni. De édes jó istenem, ez a csapat itt tavaly nyerni tudott, Button az év utolsó harmadában a legtöbb pontot szerezte. Ez még a Renault visszaeséséhez képest is ciki. Mindkét versenyző többet érdemelne ennél. Barrichellonak ugyan már kifelé áll a rúd az F1-ben, de minden idők 5. legeredményesebb pilótája azért mégiscsak többre méltó az utolsó helynél. Button pedig…. Valószínűleg karrierje legtermékenyebb éveit pazarolta el a Hondánál, akárcsak mint Villeneuve pár éve. Nem lehet csodálkozni, ha már elege lett az egészből.

Hungaroring, a pálya

2006 egy “pünkösdi királyság” volt, köszönhetően az esőnek. De ez nem tudja feledtetni velünk azt a szomorú tényt, hogy a Hungaroring (rossz nyelvek szerint HungaBoring) nem kimondottan alkalmas versenypályának. Nem éppen dicsőség, ha azt mondják, Monacora hasonlít a pálya. Ha ugyanis a hercegségből kivesszük a gyönyörű környezetet, a házakat, a tengerpartot, helyükbe pusztát teszünk, a szalagkorlát helyébe pedig kavicságyat és bukóteret, egy igencsak értékelhetetlen, versenyzésre alkalmatlan pálya jönne ki eredményül. Monaconak van két komoly előnye a magyar pályával szemben: 1. a Forma-1 kezdetéig visszamenő múltja van, ezért soha nem kerül ki a naptárból, illetve 2. a “csőben” vezetett pálya sokkal több izgalmat tud szülni, a versenyzők egyetlen komoly hibát nem követhetnek el 78 kör megtétele alatt, ami a legtöbb versenyen komoly izgalmakat tud szülni a pályán. Persze vannak kivételek, az idén a monacoi futam ugyanolyan unalmas volt, mint a magyar.

Sajnos a verseny gyenge színvonalán a mesterségesen megkavart rajtsorrend sem segített (pedig ez általában szokott!), előzés Alonso Kubica elleni manőverén kívül nem volt, csak szép lájtos körözgetés. A Hungaroringet komolyan át kéne építeni, hogy valamivel érdekesebb versenyeket szüljön, mint 2006-ot kivéve eddig minden évben. Előzési pontok kellenének, lényegesen gyorsabb szakaszok… jelenlegi formájában nem megfelelő.

A versenybírák

Jó lenne, ha végre eljutna oda a sportfelügyelőség, a versenybírák, az FIA, hogy valami rendszert és következetességet visz a döntéseibe. Engem a precedensjog sem zavar, de akkor tessék ahhoz tartani magukat. Most épp elvesszük a legjobb időt, később ugyanazért 5 helyes büntetést adunk, máskor adunk 2 másodpercet a legjobb időhöz. Kérem, így nem lehet a királykategóriában ítélkezni. Bizonyítékok hiányában sem lehet/szabad mások felett pálcát törni. Joggal panaszkodhatnak a versenyzők, hogy a felelőtlen döntések felelőtlenül befolyásolják a világbajnokságot. Lásd tavaly Monaco, Hungaroring, Monza, idén Kanada és most ismét Hungaroring. Döntsék el akkor a T. Versenybírák, hogy például egy feltartás csak szándékosság esetén büntetendő-e, milyen büntetést lehet rá kiszabni, hol vannak a határok. A “teamorderes” szabályt sem ártana következetesen alkalmazni, ha már ott van a szabálykönyvben.

A McLaren, Alonso, Fisichella joggal érezhetik magukat megfosztva a következetlen szabályalkalmazás miatt. Fisichella esete különösen szembetűnő lenne, ha a közvélemény számára nem számítana “outsidernek”. Az eddigi megszokott gyakorlat az volt ilyen esetekben, hogy elveszik a versenyző 3 legjobb idejét az utolsó etapban. Ezzel szemben most az épp aznap kialakult “Alonso-szabály” miatt 5 helyet kapott (hasonló értelme volt, mint tavaly a kétmásodpercezésnek Alonso és Schumacher esetében), amivel 3 hellyel hátrébb került, mint kellett volna normál esetben. Ilyenkor persze nem lehet újratankolni, az túlságosan logikus lenne. Ebből látszik mekkora itt a fejetlenség és a következetlenség.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a magyar nagydíjat a McLaren szappanoperája mellett a versenybírák döntötték el. A cikk ezért is lett pesszimistább hangvételű az átlagosnál.

A verseny legnagyobb vesztese:

Fernando Alonso (Mclaren, 4. hely)

A verseny legnagyobb vesztese Fernando Alonso, ez vitán felül áll. Nem csak a világbajnoki esélyei kaptak pofont, tovább zuhant az amúgy sem túl magas nimbusza, és a McLarennel való folytatás is kétségessé vált. Fölmerült a pletykák között már az is, hogy legszívesebben visszamenne a Renault-hoz. Kérdés, mennyire lenne jó neki a 6-7. helyekért harcolni.

Az, hogy 10 másodperccel tovább állt a boxban, miután a “nyalókás ember” már rég indulást engedélyezett neki, egyértelműen utalt arra, hogy a szándéka az, hogy keresztbetegyen a csapattársának, mégha ez nehezen is bizonyítható. A helyzetét tovább rontotta, hogy először elkezdett magyarázkodni azzal, hogy túl korán engedték föl a nyalókát, majd miután kiszivárgott a csapatrádió, azzal mentette ki magát, hogy a gumik állapotáról kérdezősködött. Ezt még tetézte Ron Dennis is, a Hamiltont belekeverő nyilatkozatával. Alonso egy csapásra elvesztette a pole pozíciót, a szavahihetőségét, és ezzel valószínűleg a McLaren bizalmát is.

Tavaly is elég botrányos volt a légkör Alonso körül a Hungaroringen. Emlékezzünk csak a Doornbos előtti befékezésre, amiért kapta a 2 másodpercet. Akkoriban mindenki arról beszélt, a spanyol mennyire nem bírja a nyomást, mennyire arrogáns és sportszerűtlen. De Alonsot megmentette a versenyen mutatott brilliáns teljesítménye. Sokan az első köreit Ayrton Senna 1993-as doningtoni viziparádéjához hasonlították. De ezúttal a verseny sem mentette meg a spanyol matadort. Eső nem esett, ő meg Kubica megelőzése után körökre beragadt Ralf Schumacher mögé, és végülis lemaradt a pódiumról, mialatt csapattársa 7 pontra növelte vele szemben az előnyét a világbajnokságban.

Alonsonak és a többieknek három hetük van arra, hogy a hungaroringi tragikomédiát kiheverjék, és Törökországban újra a versenyé legyen a főszerep, ne a szappanoperáké.