A McLaren még a Miami Nagydíjon vitte pályára első jelentős fejlesztési csomagját, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lando Norris győzni tudott az amerikai versenyhétvégén. A brit tehetség aztán Imolában egy 2. helyet is szerzett, a McLaren pedig a múlt hétvégi Monacói Nagydíjon tovább folytatta remeklését, hiszen Oscar Piastri révén újabb 2. helyet gyűjtött.
Bár a McLarennél természetesen nagyon örülnek annak, hogy sikerült jelentős előrelépéseket tenniük, Andrea Stella csapatfőnök elárulta, egy kicsit meglepődtek, jelenleg ugyanis még fogalmuk sincs, hogy miért javultak a vártnál nagyobb mértékben. A szakember szerint válaszokat kell találniuk, hogy hatékonyan tudják folytatni az MCL38-as kódjelű versenyautó fejlesztését.
„Amit látunk, és amire számítottunk, az nagyobb leszorítóerő minden körülmény közepette. De az autó a várakozásainkhoz képest jól viselkedik alacsony sebességnél is – talán kicsit jobban, mint amit a fejlesztési eszközeink alapján vártunk, ami jó hír” — magyarázta a szakember.
„De nyilvánvalóan ezt nagyon pontosan meg kell értenünk, hogy a helyes információk birtokában tovább fejleszthessük ezt az irányt, mert úgy tűnik, hogy ez nagyon jövedelmező a köridők szempontjából, és versenyképessé tesz minket az alacsony sebességű kanyarokkal rendelkező pályákon is.”
Stella úgy véli, a váratlan fejlődés mögött az állhat, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően a versenyzők magabiztosabbá váltak az autóban, ezért jobban tudják a határokat feszegetni az autóval. Vannak azonban olyan technikai összetevők is, amiket mindenképp meg kell érteniük.
„Úgy tűnik, hogy a fejlesztések a vártnál kicsit jobban működnek, és ez minden területen megfigyelhető” – mondta. „Ez nem csak az alacsony sebességre vonatkozik. Számunkra még mindig nyitott kérdés, hogy miért tűnik az autó most elég jónak alacsony sebességnél. Nem akarunk túl korán következtetéseket levonni, mert alapvető fontosságú, hogy a lehető legpontosabb választ kapjuk erre a kérdésre.
„Ez nagy lehetőséget jelenthet a további fejlesztésekre, ezért pontosan meg kell értenünk, miért versenyképes az autó most alacsony sebességnél”.
A McLaren-főnök ugyanakkor rámutatott, amit most tapasztalnak, az nem azt jelenti, hogy korrelációs problémáik vannak azért, mert nem azt kapják a pályán, amit a gyárban, a szimulációk során.
„Azt gondolom, különbséget kell tennünk a korreláció, valamint aközött, amit a pályán mérünk a várt adatokkal. Ebből a szempontból a dolgok nagyjából a várakozások szerint alakulnak. A másik lényeges dolog pedig az, hogy ha ilyen jellegű fejlesztéseket, és különösen ezt a plusz aerodinamikai hatékonyságot hozzuk, mennyi köridőt nyerünk vele?”
„Elvégezzük a szimulációt és azt gondoljuk, hogy nyerünk X-et. De úgy tűnik, hogy X plusz egy kicsit nyertünk. Tehát ez nem a fejlesztés és a pályán mért adatok közötti korrelációról szól. Sokkal inkább arról, hogy a köridő szempontjából a nyereség egy kicsit nagyobb, mint amit szimuláltunk.”
A McLaren Forma-1-es csapata egyébként már hosszú éve küszködik azzal, hogy autója bizonytalanul teljesít a lassú kanyarokban. Lando Norris még Imolában az F1VILÁG.HU-nak nyilatkozva mondta azt, ezt a karakterisztikát még az idei modellel sem tudták levetkőzni.
„Azt gondolom, ha pusztán a lassú kanyarokra állítjuk be az autót, jobbak vagyunk” — mondta a brit pilóta. „De amikor be kell állítani a gyors kanyarokra, a közepesen gyors kanyarokra és a lassú kanyarokra egyaránt, akkor a tempós részeken jönnek ki leginkább az erősségeink, és a lassú kanyarokban kapjuk az ütést.”
„Az imolai versenyen a legrosszabb kanyar a 14-es és a 15-ös volt számomra, a pálya leglassabb része. Itt veszítettem még most is a legtöbb időt. Szóval még megvan ez a gyengeségünk. És tisztában is vagyunk vele. Dolgozunk rajta.”
Nyitókép: Tóth Zsombor
