Közel hat év telt el azóta, hogy a Forma-1-ben korábban 247 versenyhétvégén szereplő David Coulthard úgy döntött, befejezi a versenyzést a száguldó cirkuszban. Sokak kedvencével a Hungaroringen beszélgettünk.

Közel hat év telt el azóta, hogy a Forma-1-ben korábban 247 versenyhétvégén szereplő David Coulthard úgy döntött, befejezi a versenyzést a száguldó cirkuszban.

A most 43 éves skót versenyző 13 győzelmet aratott a Forma-1-ben, és bár a bajnoki címet végül nem sikerült elhódítania, cseppet sem bánkódik. Sőt!

Coultharddal – aki pályafutása során a Williams, a McLaren és a Red Bull versenyzőjeként szerepelt a királykategóriában – a World Series by Renault sorozat magyarországi versenyhétvégéjén volt alkalmunk beszélgetni, ahol egy 2012-es Red Bull volánja mögött szórakoztatta az eseményre kilátogató 92 000 nézőt.

David, üdvözlünk Magyarországon! Mi a legkedvesebb emléked a Hungaroringről?

D.C.: Nyerni soha nem tudtam itt, de ettől függetlenül nincsenek rossz emlékeim. Az első magyarországi versenyemen, 1994-ben balesetet szenvedtem, ami nyilván nem egy szép dolog, de mindig nagyon élveztem a pálya által támasztott kihívásokat – nagyon nehéz vezetni rajta, a futamok mindig rettentő kemények voltak.

Magyarország is sokat változott, mióta először itt jártam. 1994-ben még sokkal nehezebb volt mozogni a pálya környékén, most sokkal nyitottabb az egész. Maga Budapest lenyűgöző, csodálatos az architektúra, szóval tényleg sokat fejlődött minden. Nagyon jól érzem itt magam.

Hiányoznak a versenyek?

D.C.: Nem, hiszen még mindig kijárok. A bácsikám, ő hiányzik, mert már nem lehet köztünk, de az autóversenyek még itt vannak. Szóval nem hiányzik az, ami még létezik számomra. Ami a versenyzést illeti: nekem már lejárt az időm, az utazás véget ért számomra.

Szóval elégedett vagy a jelenlegi életeddel?

D.C.: Igen, de elégedett voltam akkor is, amikor úgy döntöttem, hogy befejezem. Úgy gondolom, amit lehetett, azt megtettem, nem bánok semmit. Természetesen vannak olyan dolgok, amikről úgy gondolom, bárcsak másképp csináltam volna, vagy más döntést hoztam volna, de… mindannyian így éljük az életünket, én pedig nem pazarlom az időmet arra, hogy a múlton rágódom. Sokkal inkább foglalkozom a jelennel és a jövővel. 43 éves vagyok, az idő pereg, és egyszer az enyém is lejár, szóval szeretném élvezni mindazokat a lehetőségeket, amik még rám várnak.

Hihetetlenül szerencsés voltam sportolóként, nagyon szerencsés vagyok ma is: van családom, jó az egészségem, anyagilag biztonságban vagyok ahhoz, hogy meghozzak bizonyos döntéseket.

Mit gondolsz az ’új’ Forma-1-ről? Az autókról, a versenyzőkről, a hangokról – úgy általában a versenyzésről…

D.C.: Szerintem a versenyek nagyszerűek, és azt gondolom, az idei év egy újabb remek példája annak, hogy a Forma-1-es csapatok milyen fantasztikus és hihetetlen módon tudnak felülkerekedni a nehézségeken. A Red Bull, a McLaren, a Ferrari – tehát a nagy csapatok – könnyebben meg tudják oldani ezt, hiszen több minden áll rendelkezésükre, de a kevesebb pénzből gazdálkodó alakulatok – például a Caterham vagy a Marussia – is elő tudnak állni olyan mérnöki megoldásokkal, melyek meg tudják oldani a problémákat. Nyilván nem az övüké lesz a leggyorsabb autó, de még így is nagyon közel tudnak maradni – csupán néhány százaléknyi a hátrányuk.

A Forma-1-ben manapság nagyon szoros a versengés – a Mercedes-motoros autók idén nyilván nagy előnyben vannak, de a Red Bullnak is sikerült nyernie három versenyt. Szóval minden csapat rendkívül versenyképes, partnereikkel próbálnak megoldást találni a különféle problémákra, és itt vannak a meglehetősen bonyolult energia-visszanyerő rendszerek is. Szóval én úgy gondolom, hogy nagyszerű szezon az idei. A hangok nyilván nem olyan érdekesek – ezzel egyesek egyetértenek, mások kevésbé, de nekem alapvetően tetszenek. A versenyzés önmagában kiváló, a gumikra sincs annyi panasz. Az anyagiakról vitáznak egy ideje, vannak csapatok, melyek financiális szempontból nehéz helyzetben vannak, de ezt valahogy kezelnie kell a Forma-1-nek.

Mit gondolsz a Mercedesnél kialakult helyzetről? Nem könnyű kezelni a két versenyző párharcát…

D.C.: Nagyon érdekes! Csak egy győztes lehet – egyikük nyer majd, a másik pedig veszít. És nyilván nem egy jó érzés, amikor az ember veszít, a csapattársa pedig győz. A csapat viszont mindenképp jól jár, akár Lewis, akár Nico diadalmaskodik végül. Nem könnyű csapaton belül kezelni a helyzetet, de azért van a menedzsment, hogy tegye a dolgát. Amikor az ember egy csapatban versenyez, adja magát, hogy van egy csapattársa – és az egyik legfőbb kihívás az, hogy legyőzze ezt a csapattársat. Ez számunkra olykor igencsak látványos – óriási feszültség, kemény csaták…

Szerinted ki nyer?

D.C.: Ami a nyers tempót illeti, Lewis a jobb, de a profizmust, és minden mást nézve Nico előrébb jár. De nem ennyire fekete-fehér a történet. Nem gondolom azt, hogy Lewis 1 másodperccel gyorsabb Nicónál, de egy hajszállal jobb nála – hangsúlyozom, ami a sebességet illeti. Én nagyon tisztelem Nicót azért, amit elért, éppen ezért érdekes látni, hogy miképp viszonyul hozzá a publikum. Belgiumban kifütyülték – igaz, hogy ott rengeteg brit volt –, de Monzában megtörtént ugyanez, amikor a dobogón állt, márpedig ott nem voltak olyan sokan az angolok. Ez a magatartás persze egyáltalán nem sportszerű, hiszen ő nem egy rossz srác – vérprofi, komoly reputációval bír. Ugyanakkor az elmúlt időszak történései jól mutatják, hogy a népszerűséget nem lehet csak úgy kreálni. A Mercedes egy német csapat, Nico egy német versenyző, ráadásul vezeti a bajnokságot – a lelátók mégis üresek voltak Hockenheimben. Érdekes ez, mert ő és a menedzsmentje semmit nem csinált rosszul – oké, Belgiumban összeütközött a csapattársával, de ez benne van a pakliban.

Mi lenne, ha három versenyzője lenne a Mercedesnek? Nyilván hallottad a 8 csapatról, illetve 3 autóról szóló pletykákat.

D.C.: Na, az durva lenne… akkor nemcsak egy harmaddal lenne nehezebb dolga a Mercedesnek!

Van ennek a híresztelésnek realitása?

D.C.: Szerintem nem valószínű, hogy megtörténik – de persze előfordulhat. Ha így lenne, akkor a kiscsapatok nagy bajba kerülnének – hiszen hogyan is tudnának felülkerekedni három Mercedesen, három Red Bullon, vagy három Ferrarin? Ráadásul a háromautós csapatoknak jóval több szakembert kellene utaztatniuk a versenyhelyszínekre.

Szerinted milyen esélyei lesznek a Red Bullnak a szezon hátralévő részében?

D.C.: Azt hiszem, Danielnek [Ricciardo] igencsak jó esélyei lesznek arra, hogy valami kiemelkedőt nyújtson a továbbiakban is – a megbízhatóság ugyanis egyre nagyobb szerepet kap majd. A Mercedesnek is voltak már gondjai a szabadedzéseken, az pedig nyilvánvaló, hogy a Renault-motort előbb-utóbb ki kell cserélni a Red Bullnál, és be kell vállalni a büntetést. De számos csapatnak lesznek gondjai a hátralévő versenyeken. Daniel számára álomszerű volna, ha megnyerné az utolsó futamot, és mondjuk 48 pontos hátrányból fordítani tudna, így ő lenne a világbajnok.

Nyilván nagyon kemény lenne, ha valaki az utolsó versenyen veszítené el a bajnoki címet a duplapontok miatt, ugyanakkor egy pillanatig sem kételkedne abban, hogy a másik megérdemli. Egyszerűen úgy gondolná, riválisa jobb munkát végzett, mert megvan a versenyzők közti tisztelet, még ha adott esetben nem is kedvelik egymást. A győzelem az győzelem, az ember pedig nem azzal törődik, hogy hogyan szerezte meg azt, hanem azzal, hogy végre a kezében tartja a trófeát.

Készítették:
Berta Kitti
Godina Zsolt