Következő cikkünkben egy élménybeszámolót elevenítünk fel, amely egyben kedvcsináló is jelenleg is futó játékunkhoz, ami a következő linken értek el:
Következő cikkünkben egy élménybeszámolót elevenítünk fel, amely egyben kedvcsináló is jelenleg is futó játékunkhoz, ami a következő linken értek el:
NYEREMÉNYJÁTÉK: A játék leírása és menete.
2010. Július 30-31-Aug 1:
A verseny, amit hirdettünk lezárult, vártuk nagyban a győzteseket. Három szerencsés, aki velünk tölti a hétvégét a ringen, egy speciális box túra keretei között. Na ekkor még fogalmam nem volt, ez mit jelent, de az összekötőm James – aki egyébként Lewis és Jenson közvetlen McLaren marketing co-ordinátora – bíztatott a telefonban, hogy ez valami olyan lesz, amitől eldobom az esernyőmet.
No igen, ő nagyon kedves, ám kicsit tradicionális és angol a humora.
A Nyertesek:
A csapat végül összeállt, Soma, Imre és Csaba személyében. Minden nap más kísérte ki őket a ringre, szombaton Zoli és K. Betti, vasárnap Jana és Martin.
A szezon már nagyban futott, bevallom nem is emlékszem éppen hogy állt a pontverseny, de természetesen mint frissen fanatizált McLaren drukker, szorongattam az előző nap csaklizott McLaren mezt, és téptünk ki a ringre.
Dög meleg júliusi szombat, de végre időmérő, élőben F-1. Hatalmas élmény volt bejárni az egész ringet, hisz a jegyünkkel bárhova bemehettünk, nagy lelkesedéssel „sétáljuk körbe” megindultunk, de hamar megtörtünk, így visszahúzódtunk a fedett árnyékos SUPERGOLD tribünhöz.
Eljött a várva-várt pillanat, készen állt a csipet-csapatunk a boxtúrára, mint a japán turisták csőre töltve.
Kaptunk speckó Paddock kártyákat, ez akkor még nekem annyit sem mondott, most már érzem, hogy le kellett volna nyúlni…
Levezettek egy kapuhoz, át egy rácson, és egy új birodalom tárult elénk. Mindenhol óriás kamionok, sebtiben felhúzott üveg épületek: ugyan minden csapatnak külön-külön területe volt, egyedül az épületeikbe nem lehetett bemenni, a kamionok között ellavírozva azért megleshettünk ezt-azt.
Lotus, Force India, Ferrari, Toro-Rosso… kezdtem elveszni a csapatok között, természetesen leginkább a McLaren érdekelt, tudván itt mélyebbre hatolhatunk a Formula-1 rongyrázó világában. Hopp, ki ez az öregúr két bomba nővel az oldalán? És miért merült a fényképezőgépem?!! …
Arra azért megkértek minket, hogy embereket ne fotózzunk, csak ha megengedik – amit 90%-ban itt nem szoktak, hisz kint van a sajtó rész, ahol még lélegzéskor is pózolni kell. Egy pilóta!!! Vagy csak ellopta egynek az overalját. De utálhat most a világ, hogy fel sem ismerem ki ez, de elég alacsony ahhoz, hogy ne mezei tolvaj legyen…
Az McLaren Meki:
Kitárul számunkra végre az egyik üvegépület. Oly sok szenvedés és hánykolódás után az F1 kamionok tengerén végső kiszáradásunk előtt, mint a menny kapuját láttuk meg. A McLaren helyi kis McDonalds-a, itt étkeznek a stábtagok, szerelők, pilóták… a lazuló birodalom.
A meghívott partnerek közül sokan itt szokták nézni a versenyt, mint VIP helysége a McLarennek. Ezt nálam eddig kielégítette az otthoni 42”TV+kanapé+6-os sör+ piros Marbi (szigorúan a korábbi versenyek tiszteletére) kombó, de megértem, ha egyeseknek ez megér párezer eurót.
Azt be kell látnom, abban a 10 percben, amit bent töltöttünk, több statisztikát tudtam meg, mint az elmúlt 20 évben. Sajna a pilótáknak máskor van az ebédidejük…
Végre indul a tapi!!! Elindultunk a boxok felé, ahol máris nekiestünk a pilóták gumijának. Persze James meggyőződött előtte, hogy nem beépített Ferrari ügynökök vagyunk, nem mintha ezeket a kerekeket ki lehetne szúrni egy rajzszeggel… miközben mindenki a kerekekre figyelt, én elosontam és megpróbáltam elemelni az egyetlen tárgyat, amivel szemben magabiztos fellépést tudtam tanúsítani: a kijelző táblát … bár ez is titkon biztos speciális karbon-kriptonit ötvözet, közvetlen NASA beszállítással.
Box:
Egy kattintás jobbra, egy forduló balra, James pedig töretlenül, mint a lexikon szórta a statisztikákat, sztorikat, mint végeláthatatlan fekete lyuk, nagy rutinnal lélegzetvétel nélkül. A McRobot. Szerintem, ha komolyan nekifeszül, elmondja az elmúlt 25 év versenyeinek első 10 helyezettjét…
A pillanat, amire vártunk, képek magukért beszélnek.
Egyetlen korlátunk a piros vonal volt, mely kísértett minket és figyelt mind Mordor szeme… Bármi átnyúlik, arra lecsap!
A szerelők nagyon kedvesek, és ritkán kapnak látogatókat, volt, amelyikük nem féltette véka alá rejteni érzelmeit…
Túránk során is a McLaren csapat nagyban szerelte éppen tűzszekereit, folyamatos beállítás finomítások lehetővé tették számunkra, hogy apró darabjaiban láthassuk az autót. Az autó maga testközelből lenyűgöző: a dinamika, áramvonalasság mellé párosul robosztus erő, mellyel magabiztosan tör az élre.
A kocsi maga mályvacukorból van. Legalábbis súlyra, amint itt is látható két nem éppen Fekete Laci bá kinézetű úr az alvázzal rohangál a hónuk alatt. Betti is nekiesett a szárnyaknak, és nagy rákészülés után egy újjal kinyomta a súlyt.
Ám még mielőtt azt hinnénk „na ezért törnek darabokra” … érdemes tudni (persze, Jamestől) minden egyes elem egy többrétegű karbon szálas egymásra préselt lapokból áll, amit még Swarczi sem hajlít meg puszta kézzel.
Mi persze ahogy ezt kimondták annak rendje és módja szerint azonnal nekiestünk, de semmi nem tört. Egyébként ezt a technikát a McLaren alapítója, Bruce McLaren találta fel, mára már minden csapat ilyen technikát használ. A McLaren egyébként a Forma-1-ben a legnagyobb fejlesztő csapat; 6 divíziójából csak 1 az F1, sokkal több területen is meghatározó fejlesztéseket a gyógyszerészettől a katonaságig majd minden csoporttal dolgoznak együtt, biztosítanak elemzési, technikai megoldásokat.
Sajnos kedvenceinknek csak a boxát (csak…) tudtuk megcsodálni, velük nem találkoztunk. Ám James nem engedett el üres kézzel, azért egy kis meglepetést szerzett a pilótáktól, amíg mi gyerekként homokoztunk az F1 várban…
Az egész Forma-1 fantasztikus érzés volt, arról nem is beszélve, hogy a Supergold tribün közvetlen a box előtt van, és aki emlékszik a 2010-es versenyre, az tudja, voltak izgalmak a boxban… életre szóló élmény.
NYEREMÉNYJÁTÉK: A játék leírása és menete.