Helyszíni beszámoló a januári dél-portugáliai F1 teszt eseményeiről…
Helyszíni beszámoló a januári dél-portugáliai F1 teszt eseményeiről…
Szombaton ragyogó napos idő fogadott, amikor a repülőgépem leszállt Faro repterén.
Az úton a szállás felé gyönyörű volt a táj, mindenhol narancsfák, zöld fű és vagy 16 fok. A portimaói szálloda a tenger partján volt, tengerre néző szobával, erkéllyel, mindezt bagóért, hiszen messze még a szezon.
A sziklás tengerparton sétálgattam, és felhívtam egy mclarenes ismerősömet, aki mesélte, hogy a Ferrari, miután épp elkezdett kipakolni, már össze is pakolt és visszament Mugelloba, mondván, hogy rossz időt jósoltak a hétre. Nem fogadtam kitörő örömmel a hírt, hiszen így 6 helyett, csak 5 csapat 1-1 autóját láthatjuk majd a pályán körözni (McLaren, Renault, Toyota, Toro Rosso, Williams), ráadásul ha ennyire rossz lesz az időjárás, akkor ez sok tesztelésre nem ad lehetőséget.
Sajnos a Ferrari időjósai nem tévedtek, mert hétfőn reggel borús időre virradt. Reggelinél összefutottam pár bridgestone-ossal, akik felajánlották, hogy kivisznek a pályára. Ott is voltam a megbeszélt időpontban, és láttam is őket a szálloda előtt álltak. Valamit kérdeztem a recepcióstól, és mire visszafordultam, már sehol se voltak, így végül taxival kellett mennem a szállótól mintegy 20 km-re található szentélybe. A taxisofőr is F1 rajongó volt, másnap ki is ment megnézni a tesztet, már ha az idő nem tartotta vissza. Amint haladtunk a hegyek felé, egyre felhősebb lett az ég, és amikor odaértünk, el is kezdett szemerkélni az eső. A pálya környezetének speciális mikroklímája lehet, mert minden reggel hasonló “élményben” volt részünk, mindig sokkal rosszabb idő fogadott érkezéskor, mint amilyen volt, induláskor.
Az első dolog, amit belépve láthattam, hogy a paddock hatalmas területen fekszik, és maga a pálya dimbes-dombos, a pilóták hullámvasútként jellemezték már a decemberi teszt után is. Amúgy decemberben volt a pálya első F1-es bevetése, és lehet, hogy ez az utolsó?! Egyik csapat sem volt elragadtatva az időjárástól. Szomorú maga az a tény, hogy a tesztkorlátozások miatt az adott évben csupán január és március vége között van lehetősége a csapatoknak tesztelni. Így miden teszt létfontosságú. A mostani portugáliai, pedig mintha nem is lett volna. Egyedül a szerdai nap volt alkalmas komolyabb tesztelésre, a többi napon a jégeső, kis napsütés és trópusi vihar kombinációja nem éppen a legideálisabb.
Reggel 8:00 és 8:30 között a Williams és a Renault csapat mutatta be az új autóját. Ezt nem tudtam a helyszínen megnézni, de nem is bántam, mivel csak pár perces fotózás volt. A sajtótájékoztatók délután voltak, ahol a Renault mindkét versenyzőjével, tesztpilótájával és Flavio Briatore-vel képviseltette magát. A Williamsnél Nico Hülkenberg és Sam Michael volt jelen, állítólag azért, mert lesz egy hivatalosabb bemutató is, majd később és máshol.
Reggel 10 órakor még nem sok kört tettek meg az autók. A szabályok értelmében a téli teszteken is csapatonként csak egy autóval körözhetnek (ez eddig 2 volt), így a boxokban összesen 5 új autó várta, hogy megtegye első köreit; pontosabban négy, mert az STR a tavalyi autójával körözött. Csak Sebastien Buemi jött el a tesztre, az ő ülése biztos egyedül a csapatnál. A legtöbb kört ő tette meg összességében, és persze jobb köridőket ment a többieknél, köszönhetően a tavalyi autónak (és a nagyobb leszorító erőnek). Megpróbáltam minél alaposabban megnézni az új csodákat, a változásokat. Fura volt csupaszon látni az autókat, mintha egy hatalmas borotvával végigmentek volna rajtuk. A cápauszonyok néhol megmaradtak, de látványra hiányoztak az apró szárnyacskák. Nekem összességében az új Toyota tetszett a legjobban. A McLaren még tavalyi hátsó szárnnyal kezdte a tesztet, de szerdára elküldték a gyárból az új hátsó szárnyat is, hogy Lewis már azzal is mehessen pár kört.
Az év eleji titkolózás hatalmas méreteket öltött, a garázsok nem csak a szokásos pár paravánnal voltak eltakarva, hanem be is zárták őket mihelyst az autó visszatért a pályáról. Az első és hátsó szárnyakat rögtön takarták, a lehető legkevesebb lehetőséget adták meg arra, hogy részleteiben láthassuk a 2009-es autókat. Leglátványosabban a Toyota rejtegette a szárnyait. Bár nagy valószínűséggel ezek az autók távol sem ugyanazok, mint amelyeket az Ausztrál Nagydíjon láthatunk majd, de azért nem árt az óvatosság és a színjáték.
Nem voltak sokan a lelátókon, már ha egy átlagos barcelonai tesztnapot veszünk alapul, de a két bemutató miatt talán ezen a napon voltak mégis a legtöbben. Mivel kiegészítő paddock belépőt is lehetett venni, így voltak nézők a paddockban is, de messze nem annyian, mint amire számítani lehetett. Találkoztam egy házaspárral, akik Angliából jöttek, és főleg a Ferrari miatt. Számukra még nagyobb csalódás volt, hogy ígéretük ellenére mégsem jöttek el. Vagyis pontosítanék, mert eljöttek, csak visszamentek, nyilván ez is költségtakarékossági intézkedés. Egy esős pálya helyett egy másik esős pályát választani az utolsó pillanatban, miután a kamionok és a csapat tagok egy része is már megérkezett… Amúgy ez jellemző a tesztekre, hogy csak az első napon válik teljesen biztossá, hogy melyik csapat vesz részt. Pl. az új McLarennek csütörtökön és pénteken kellett volna megtenni első köreit, hétfőn nem teszteltek, elvileg… ezzel szemben szombaton történt meg az első bevetés, hétfőn pedig Pedro rótta a köröket. No comment, úgy összességében.
Jött egy nagyobb eső, erős széllel, mely még a boxok előtti paravánokat és felborította. Találtam menedéket a Toyota és a Renault box között, és vártam, hogy csendesedjen az eső. Néhány unatkozó Bridgestone szakemberrel beszélgettem, akik már előre látták, hogy számukra is unalmas és haszontalan teszt elé néznek. Sűrűn elnézést kértek a reggeli “otthagyás” miatt, de nagyon kellett sietniük, azért nem tudtak egy percet várni. Nem haragudhattam rájuk, végülis nekem kellett volna 10 perccel korábban ott szobroznom.
Ebédidő előtt kigyulladtak a piros lámpák. Hülkenberg Willamsét hozták vissza a pályáról, trailerrel. Nagyon hosszú időt vett igénybe a dolog, látszott, hogy a pálya és a személyzet is új és gyakorlatlan ebben a témakörben. Pályabírókból feleannyi sem volt a pályán, mint pl. Barcelonában, és a mentésre alkalmas járművek is a paddock mellett parkoltak. Ez is minden egyes alkalommal meghosszabbította az autók összeszedésének idejét. Ismét értékes percek vesztek el.
Bár itt nem volt hivatalos ebédszünet, azért beültem kicsit a McLarenhez beszélgetni, és megenni a kedvenc tonhalas majonézes szendvicsemet, melyet a konyhán a fiúk már kérdezés nélkül készítenek minden nap. Közben hatalmas eső jött megint, majd elcsendesedett, de nagyrészt ez a két variáció volt jellemző aznapra. Napsütést sokat nem láttunk. A délután egy részét a médiaszobában töltöttem, amely szinte teljesen megtelt, hiszen sok értelme nem volt a pályán várni, és eláztatni a drága fényképezőgépeket. Pláne mivel a pálya szervizútjára nem lehetett autóval menni, csak robogóval, így nincs hová menekülni egy zuhé elől. Amúgy is összesen csupán 25 robogó állt rendelkezésre, pedig ennek a többszörösére lett volna szükség.
A pitlane újra csendes volt (szó szerint vihar előtti csend), minden garázs majdhogynem kulcsra zárva, kivéve az STR, akik a tavalyi autót érthető módon nem dugdosták a kíváncsi (vagy nem kíváncsi) szemek elől. Érdeklődtem a Hondáról, de csak annyit tudtam meg, hogy a csapattagoknak ki van adva, hogy még az ismerősöknek is csak pozitívan és reményteljesnek tűnő információkat adhatnak, vagyis bármi, amit hall(hat)unk, cukormázzal bevont kamu.
A másik paddock téma a tesztcsapatok jövője volt, ami nincs… tehát a tesztcsapatok tagjai március végétől vagy más beosztásba kerülnek, vagy elküldik őket, vagy maguktól elmennek. A Williamsnél már több emberkét is láttam a versenycsapatból, mint a tavalyi tesztcsapatból. Ez máris rányomta bélyegét a hangulatra, nem volt annyi nevetgélés, egymás ugratása.
Az utolsó 15 percre kicsit kisütött a nap, ezért lementem az egyik kanyarhoz fényképezni. A napsütés és a felverődő víz kombinációja remek fotózási lehetőséget adott. Ez a rövid idő azonban nem volt elég arra, hogy felszárítsa a pályát, így a slickek bevetésére még mindig nem kerülhetett sor, sőt, még másnap sem.
Késő délután tartották a Renault és a Williams sajtókonferenciát. Alonso, Piquet és Briatore is 4-5 nyelven nyilatkozott egymás után, valamint TV interjúkat is adtak egy külön részen. Mondanom sem kell, hogy világbajnoki reményekkel vágnak neki az évnek, mindhármuk nyilatkozata szerint. A szoba másik sarkában Bob Bell és Rob White technikai információkkal látta el az érdeklődőket. Mivel azonban ez egy időben volt a többiek interjúival, nem tudtam meghallgatni. A tesztpilótára (akire idén sok szükség nem lesz) nem sokan voltak kíváncsiak. Amint a Renault befejezte, a Williams két, korábban említett “képviselője” adott rövid tájékoztatást.
A kedd reggeli bíztató napsütésből a pályára érve semmi sem maradt. A szél erőteljes munkája következtében a McLaren “köridő bemutatós táblájáról” leesett “PEDRO”, ráadásul a pályára. Kis zavart okozott, hogy miként lehetne azt gyorsan visszaszerezni, aztán csak sikerült kihalászni valahogy. A pitlane csendes volt, majdnem minden garázs zárva volt, csak bent dolgoztak lázasan. Mivel a napsütés és az eső félóránként váltotta egymást, nem nagyon lehetett előre tervezni. Ebéd előtt a Toyota tartott sajtótájékoztatót, ahol a két pilóta meglepően kevés kérdést kapott. Kiderült, hogy sokat szeretnének a dobogón állni, de ezen nem lepődött meg senki. Aznap Jarno Trulli tesztelt, másnap Timo Glock.
A Williams motorhome-jában próbáltam közelebb kerülni Nico Rosberghez, akit annyira körülvettek a TVsek, hogy már látni se nagyon lehetett. Ő is több nyelven nyilatkozott- legalábbis azok szerint, akik még hallótávolságon belül voltak. Megérkezett az első adag jégeső is, az emberek futottak amerre láttak. Amikor elállt, visszasétáltunk a központba. Útközben megdöbbenve láttuk, hogy a McLaren motorhome-ot olyannyira tönkretette a jégeső és a vihar (a fémvázat meghajlította), hogy le is kellett bontani azt. Végül az üresen álló két boxot rendezték be ideiglenesen, a motorhome és a konyha kamiont pedig beparkolták elé, egymás mellé.
Az RB-STR motorhome is megsínylette a zuhét, ugyanis több helyen beázott. Éppen egy tócsa melletti asztalnál ültem ebédkor, és mondtam is a többieknek, hogy “nem én voltam”. Olyan finomságokból lehet válogatni, hogy a McLaren szendvicset szégyenszemre vacsorára halasztottam. Buemi is ott ebédelt az első asztalnál, mely a versenyzőknek van fenntartva. Szerettem volna megkeresni a magyar lányt, aki itt dolgozik már 3,5 éve, de kiderült, hogy hétfőn volt az utolsó munkanapja a csapatnál, így éppen lecsúsztam arról, hogy megismerjem.
Ki akartam menni a pályára, de az időjárás változékonysága miatt nem volt egy életbiztosítás. Láttam pár bőrigázott fotóst. Mindenesetre a célegyenes végéig elsétáltam, innen még egy erős sprinttel másfél perc alatt fedett területre lehetett érni. A pálya változatossága itt is jól látszott. Egy meredek lejtő vezet a boxutca végétől az első kanyarig.
Amikor a napsütéses égboltot ismét felváltották a szigorú fekete felhők, fedezékbe vonultam – vagyis a pitlane-be. A Renaultnál kaptam menedékjogot, legalábbis annyira, hogy a boksz előtt állhattam, és persze benéztem, hogy min szorgoskodnak. A fényképezőt látványosan a hátam mögé rejtettem, tudván, hogy nem szívlelik. Nelson Piquet gyakorolta épp az autóból kiugrást, valaki pedig stopperrel mérte az idejét (ha már a köridőt nem tudták mérni). Minden alkalommal, kiugrás előtt egy szerelő kezébe nyomta a kormányt. Mondtam is valamelyiküknek, hogy éles helyzetben majd ki áll ott, hogy átvegye a kormányt? A kétszeres világbajnok Fernando Alonso is megérkezett civilben, benézett, hogy mit csinál Nelson, aztán elment.
Este a Renault motorhome-ba ültünk melegedni, pár ismerősömön kívül “csak” Piquet és Alonso volt még bent. Nelson tőlem jobbra ült, lábait egy másik székre tette, úgy adott interjút. Fernando a mögöttem lévő asztalon, ő még a lábait is az asztalra tette, szóval mondhatom mindkét pilóta olyan laza volt, hogy épp szét nem estek. Piquet később felment a kamion felső részébe, de amint felgyújtotta a villanyt, remekül be lehetett látni. A mellettem ülő lánynak egyszer csak kikerekedett a szeme. Hátranéztem és Nelson épp átöltözött és félmeztelen volt (felül). Elvigyorodtunk, de nem bámultuk tovább.
Alonso nem volt túl jókedvű, valószínűleg azért, mert még nem ülhetett autóba. Másnap jobb kedve volt, bár azt, hogy milyen az autó, nem sikerült kideríteni. Ugyanis a válaszok: Renault #1: “Alonso nem szól semmit, akkor az azt jelenti, hogy elégedett az autóval”. Renault #2: “Alonso dühöng, nem jó az autó”. Na ezen igazodjon ki a földi halandó.
Szerdán végre sütött a nap, és bár a pályára érve felhősebb volt, azért nyoma sem volt fenyegető esőfelhőnek, és ez volt a hét legjobb híre. Az aszfalt azonban még nedves volt, és mivel új, így alapból olajos is. Nem kerülhettek fel egyelőre a slick papucsok. Előkerültek “A” nagyok. Hamilton és Alonso is kipróbálhatta az új autót. Alonso hétfőn nyilatkozta, hogy megbeszélték, ő csak 3-4. napon ül autóba, mert az első két nap még sok az állítgatni való. Igaz, így sokkal kényelmesebb, szenvedjen Nelson a beállításokkal.
Lewis mielőtt elindult volna, három mclarenes poroltóval és egy zsákkal elindult a boxutca vége felé. Szerencsére nem volt rájuk szükség, de látszott, hogy minden esemény alaposan meg van tervezve a csapatok háza táján, egy jól működő gépezetbe rondít most bele az értelmetlen tesztkorlátozás.
A Williams szerelők fele rövidnadrágban tevékenykedett, még rájuk nézve is megfagytam, hiszen hiába a napsütés, ha az elmúlt két napban lehűlt a levegő. Ők csak mosolyogtak amikor megkérdeztem, hogy nem fáznak-e. Angolok… megszokták, hogy nyáron is hideg van.
Szinte minden csapat hosszú etapokat ment az új autóval, 12-17 körök voltak a táblákon. De ahogy a mondás tartja: “a csapat tervez, a Toyota végez”… nem sokkal később ugyanis Timo Glock alatt gyulladt ki a Toyota, így kénytelenek voltak a többiek is visszatérni egy kis kényszerpihenőre a boxba. Mivel jócskán hagyott maga után olajcsíkot az egyik kanyarban, így fel kellett azt szórni, ennek ellenére a teszt végéig csúszkáltak azon a területen. Elég sok ideig állt a teszt, és látszott, hogy mindenki alig várja, hogy újra autóba ülhessen és kihasználhassa a jó időt és menjen egy “jó időt”. Lehetséges, hogy ennek az időveszteségnek volt köszönhető, hogy a végén 30 perccel meghosszabbították az edzést. Talán tudták, hogy az utolsó tesztnapra (is) ítéletidő várható.
Gondoltam végre járok egyet a pálya körül, legalábbis az első és az ötödik kanyar (még nincsenek elnevezve) közötti részt végigjárom. Éppen találtam egy jó fotós helyet, amikor F1-es autó helyett egy személyautó gördült a pályára McLaren szerelőkkel, ami csak azt jelenthette, hogy Lewis valahol a pálya szélén morgolódik, mert megállt az autója vagy kicsúszott. Mint kiderült az előbbi feltevés volt a nyerő, ám ismét elment vagy 10 perc azzal, amíg az autót visszavitték a boxba, és kigyulladhattak a zöld lámpák. Egy spanyol fotóssal beszélgettem addig, amíg nem gördült pályára egy autó.
Egyedül Alonso és/vagy a Renault volt olyan bátor, hogy feltegye a slickeket, amikor a többiek még jócskán intermediate abroncsokon köröztek. Ők csak délután vállalkoztak rá, legelőször Buemi, majd Rosberg, Hamilton és legvégül Glock, de ők amúgy is csak délutánra tudták működőképes állapotba hozni a Toyotát.
Visszatérve a pitlane-be, észrevettem egy ismerős arcot. Civilben volt, de valójában – legalábbis tavaly még a Force Indiánál dolgozott. Persze a McLaren tagadta, hogy náluk “vendégeskedne” az illető tapasztalatszerzés céljából. Állítólag a Mercedes dolgozók egy része kalapál most serényen a Force India gyárban Silverstoneban. Sajnos többet nem láttam az illetőt, így nem tudtam “ráköszönni”. Még elképzelhető – hogy tovább bonyolódjon a kérdés – hogy valójában a Ferrari embere (a Ferrari motorrészlegének emberei is mindig Force India szerelésben voltak). Lehetséges, hogy lemaradt a Mugello felé induló járatról, vagy csak direkt “hagyták itt” hogy tájékozódjon a többi csapat munkájáról.
Az egyik kolléga elnézte az óráját – vagy csak nagyon éhes volt – és kicsit korábban nyitottunk be az RB-STR motorhome-ba ebédelni. Maradhattunk, de szóltak, hogy legközelebb tartsuk be az étkezési időt, mert ilyenkor a csapat eszik. Sűrű bocsánatkérések közepette belapátoltuk az ebédet, és aztán pilótavadászatra indultunk, de senki nem akart senkinek nyilatkozni semmiről, legalábbis Lewis Hamilton, Nico Rosberg és Fernando Alonso. Heikki Kovaleinen is megjelent már a McLaren ideiglenesen berendezett motorhome-garázsában.
Felmentem a pitlane tetején lévő erkélyre, ahol a legtöbben a Renault boxa felett álltak. A főtribünre is felkerültek a spanyol zászlók, és egy csapat Alonso nevét harsogta. Lassan beindult az élet, és a hangulat. Nagyot nevettem egy kékhajú Renault szerelőn. A hajszíne tökéletesen harmonizált az új egyenruhával, amit később meg is mondtam neki. Alonso sisakja viszont “Totál(isan)” piros lett, a jól megszokott kék helyett. Már a McLarennél is “kisütött a nap” és bolondoztak egy kicsit, bökdösték egymást a paravánon keresztül, nyújtogatták egymásra a nyelvüket. Egyedül Timo Glock búslakodott a Toyota box előtt, mert az autója még mindig nem volt tesztre-kész.
Néhányan a rajtot gyakorolták, de talán a legtöbbet Sebastien Buemi, akinek ez lesz az első szezonja a királykategóriában, így van mit gyakorolnia. A többiek valószínűleg nem akarták megadni a lehetőséget a lesifotósoknak. Most a Williams egyik embere járt fel s alá egy komolyabb tükörreflexes gépezettel. A McLarenre végre felkerült a várva várt új hátsó szárny, és a délután többi részében fent is maradt.
A Renault adta meg magát a teszt vége előtt nem sokkal, olyannyira, hogy be kellett tolni. Azonban összesen két ember tolta, kettő pedig mellette szaladt, és valamelyikük kiabált, hogy “ne nyúlj hozzá”. Valószínűleg a KERS-től tarthattak. A McLarennél széles vigyorral fogadták a boxuk előtt “elhaladó” Alonsót, és az őt toló csapattagokat. A McLaren amúgy marad még pár napot Portimaóban, mert a következő héten Vodafone reklámfilmet forgatnak, ahova majd meg fog érkezni a másik autó is. A nap végén minden csapat kapkodásba kezdett, tudván, hogy a csütörtöki- utolsó tesztnap – nem sok lehetőséget tartogat.
Amikor véget ért a teszt elbúcsúztam az ismerősöktől, akik még maradtak egy napot, teljesen feleslegesen, ugyanis a csütörtöki tesztet a rossz időjárási viszonyok miatt fél órával a kezdete után le is állították. Nekem még szerencsém volt, mert délelőtt indult vissza a repülőgépem, délután ugyanis a repülőteret is le kellett zárni a trópusi vihar miatt.
Mit is mondhatnék zárszóként? Talán csak annyit, hogy remélem a következő tesztek kedvezőbb időjárási körülmények között zajlanak majd, hogy végre készülni is lehessen. Március végéig még sok dolguk lesz a csapatoknak.