A Red Bull idén is megválasztotta a magyar Formula Unát, aki a szezonzáró Brazil Nagydíjon képviseli majd hazánkat. A döntőbe jutott Rétfalvi Flóra válaszolt lapunk kérdéseire.

A Red Bull idén is megválasztotta a magyar Formula Unát, aki a szezonzáró Brazil Nagydíjon képviseli majd hazánkat. A döntőbe jutott Rétfalvi Flóra válaszolt lapunk kérdéseire.

Civilként mivel foglalkozol? Mit csinálsz mostanában?

Rétfalvi Flóra: Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója vagyok. Két szakot végzek párhuzamosan, nemzetközi közgazdász és nemzetközi diplomata leszek a tanulmányaim befejeztével. Most éppen Spanyolországban tartózkodom. Függő vagyok a nyelvtanulás terén, minden egyes alkalommal, mikor meghallok egy új nyelvet, beleszeretek, és szeretném én is érteni, illetve beszélni azt.

Éppen ezért most ez a sokadik nyelv, amit igyekszem felhozni egy érthető szintre. Ezért megpályáztam és kijutottam az egyetemen keresztül, Erasmus program keretein belül Granadába egy hónapra, ahol délelőttönként nyelviskolába járok, délutánonként pedig előadásokat, konferenciákat hallgatok a kultúráról és különböző témakörökről. Ezzel töltöm jelenleg a mindennapjaimat, és persze lejárom a lábaimat, mert mindent látni szeretnék.

A jövőben mik a terveid?
R.F.: Hogy mi leszek, ha nagy leszek? 🙂 Igazság szerint nem nagyon tudom. Szeretnék kijutni Olaszországba, mert ez a kedvenc országom. Rómát különösen szeretem, szerintem annál a városnál nincs is szebb. Egyik nagy álmom, hogy ott járhassak még főiskolára vagy egyetemre, esetleg valamilyen továbbképzésre. Szívesen dolgoznék is ott. Bár ez még nagyon távoli, egyelőre még jussak ki, és had’ nézzem meg magamnak teljesen! 🙂 Ez a legközelebbi tervem, amin jelenleg dolgozom.

A futam után közvetlenül indultál Spanyolországba?
R.F.: Úgy nézett ki, hogy vasárnap este volt az F1-es After Party, vagyis a záró estéje az egész hétvégének, és igazság szerint én alvás nélkül mentem vissza a szállodába, pakoltam össze, majd mentem a reptérre, mert 11 órakor indult a gépem, ami azt jelentette, hogy 8 órakor el kellett indulnom otthonról. Ezért most délutánonként igyekszem asszimilálódni, és a szieszta fogalmát minél nagyobbra és tágabbra bővíteni és délutánonként próbálom bepótolni az elmaradást, mert azért kimerült vagyok így, a négy nap után.

Van-e valaki, akit a példaképednek tekintesz?
R.F.: Igen, az édesanyám. Nekem ő az elsődleges példaképem, és ő az, aki a legnagyobb támogatóm is. Ő mindig megmondja nekem az őszinte valóságot, és ő az, aki mindenben motivál, és mindenben a hátteremet biztosítja.

Honnan hallottál először a Red Bull Formula Una választásról? Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezned kellene?
R.F.: Ez úgy történt, hogy van nekem egy kedves iskolatársnőm, Kelemen Kitti, aki két évvel ezelőtt megnyerte ezt a “versenyt” és kijutott az utolsó futamra, majd ott megnyerte a világversenyt, így ő kapta meg 2005-ben a La Formula Una címet. Ő volt az, aki hetekig győzködött, hogy ez mennyire nagy móka, és hogy milyen óriási élmény. Minduntalan azt hajtogatta, hogy szerinte én tökéletesen odavaló lennék, ilyen lányokat keresnek, mint én, mert belevaló, vagány, angolul jól beszélő lányokra van szükség, akik mosolyognak és kreatívak, ötletesek, csapatjátékosok.
Igazság szerint nekem nem volt bátorságom jelentkezni, persze vágytam az élményre és az egésznek a megélésére, de úgy voltam vele, hogy úgyse választanak be a csapatba. Szóval Kitti volt az, aki sokszor mondta nekem, hogy: “Márpedig igen is, tessék leadni a jelentkezést!” Őszintén, nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam idáig!

A hétvége előtt volt-e valami “felvilágosító tréning”, amit a Red Bull szervezett, hogy miként kell viselkedni, mik lesznek a teendők?
R.F.: Mindent a programok előtt fél órával tudtunk meg, de ez már a kiválasztó napra is jellemző volt, mert ott se mondtak semmit, csak azt, hogy kényelmes ruhába jöjjünk. De azt, hogy mit fogunk aznap csinálni, azt nem lehetett tudni, és ugyanez volt jellemző erre a négy napra is. Igazság szerint íratlan szabályok voltak, mindenki tudta, hogy mit kell tenni. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Formula Una címet nagyon nagy méltóság kiérdemelni. Mindenki nagyon örült annak, hogy így összekerültünk tízen, és igyekeztünk a címünknek hűen viselkedni.

A Forma-1-et mennyire követed figyelemmel?
R.F.: Az utóbbi időben egyre többet néztem, és nézem a futamokat, megpróbáltam minél jobban képbe kerülni. Alapvetően túl sok háttér információt nem tudtam róla, nem tudtam, hogy hogyan működnek a dolgok, hogyan is néz ki az élet a kulisszák mögött. Persze, érdekelt, hogy mégiscsak hogyan zajlik az egész, kik a résztvevők, és hogy miként megy a hétvége. Őszintén megmondom, még van fejlesztenivaló a tudásomon. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ha végiggondolom, nem sok ember nézheti meg ilyen közelségből a Forma-1-et.

Akkor ezek szerint nem voltál még versenyen ezelőtt?
R.F.: Nem voltam. A tévéből néztem a közvetítéseket.

A hétvége folyamán a Hungaroringen hol töltöttétek a legtöbb időt?
R.F.: A Paddock-ban voltunk a legtöbbet. A Red Bull motorhome terasz részén volt egy nagyobb asztalunk, ahonnan ráláttunk az első két kanyarra. Az időmérő edzés folyamán nagyon szerencsések voltunk, mert kettesével bemehettünk a garázsba is, ahonnan mindent lehetett látni. A versenyen pedig a Formula Una (a győztes) volt az, aki részt vehetett, éppen ezért a verseny előtt dőlt el, hogy ki az, aki mehet. Végül is másodmagammal voltam ott, mivel volt egy olyan “versenyfeladatunk”, hogy mindenki kapott egy fényképezőgépet és az egyik napunkról minél több képet kellett készítenünk a saját szemszögünkből. Aki a legjobb és legviccesebb felvételt készítette, az szintén megnézhette a versenyt a boxból. Így ketten voltunk azok a szerencsések, akik megnézhették a futamot.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a számodra a hétvége folyamán?
R.F.: Huh… Ez elég nehéz kérdés. Nagyon sok mindenbe belekóstoltunk, nagyon sok programon részt vettünk. Ami nekem nagyon tetszett, az a roncsderbi volt. A másik, ami számomra felejthetetlen volt, amikor [Mark] Webberrel kellett interjút készítenünk. Annyira tetszett, hogy olyan emberi volt, ott ült közöttünk, tördelte a tenyerét, és próbált minél érhetőbb választ adni a kérdéseinkre.
Még egy dolog nagyon tetszett. Utolsó este néhány pilóta is jelen volt az F1-es záró bulin. Nagyon tetszett, ahogy [Rubens] Barrichello viselkedett. Nem érezte magát a felhők felett, beképzeltnek, hanem ugyanolyan volt a bulizók között, mint az összes többi ember. Ez nekem nagyon szimpatikus volt. Ugyan úgy elfintorodott, mikor a pálinkát ittuk, ugyan úgy bulizott és táncolt, ahogy mi.

Ezen a bulin ezek szerint nem csak a Red Bull csapat tagjai voltak jelen?
R.F.: Nem. Minden pilóta és csapata kapott a meghívókból, körülbelül 850 fő volt jelen az After Party-n.

Azt lehet tudni, hogy hol volt ez a rendezvény?
R.F.: A Symbolban. Konkrétan a hely mind a 7 termében mi voltunk.

Te fogod képviselni hazánkat Brazíliában. Várod már a kalandot?
R.F.: Megmondom őszintén, hogy még fel sem fogtam. Még nem dolgoztam fel, hogy én vagyok az, aki kijut Brazíliába. Néha eszembe jut, hogy igen… főleg, hogy itt van rajtam a karkötő, amit kaptam. Nagyon szép, nem is veszem le soha. Alapvetően még nem vagyok tudatában annak, ami történt. Nagyon meglepett.

Külföldi, döntőbe jutott lányok közül esetleg ismersz valakit? Nézegetted-e már őket?
R.F.: Még a négy napos program előtt néztem meg az Interneten, hogy kik vannak a döntőben. Nem ismerek egy lányt sem, alapvetően egy-egy képet láttam róluk a Red Bull honlapján. Nagyon mosolygósnak, életvidámnak tűnnek a lányok.
Kíváncsi vagyok rájuk, hogy ki milyen lesz. Bízom benne, hogy hasonlóan jó brigád jön össze, mint itt, mert azt vettem észre a tíz lánnyal kapcsolatban, hogy nem arról volt szó, hogy mi most versenyzünk egymással, és tétje van a dolognak, hanem mindenki jóban lett a másikkal.
Barátságok is köttettek, őszinték voltunk egymással és éppen ezért nagyon jól tudtuk érezni magunkat. Nem az lebegett folyamatosan a levegőben, hogy mi most egymással versenyzünk.
Éppen ezért volt számomra felejthetetlen ez a négy nap, mert tényleg nagyon jó volt a társaság, és örülök, hogy ezekkel a lányokkal osztozkodhattam ezeken az élményeken, amiket megéltem.

Van-e kedvenc versenyződ, ki volt a legszimpatikusabb?
R.F.: A sportteljesítmény nyilván rengeteget számít, és éppen ezért le a kalappal minden pilóta előtt, de én emberileg figyeltem, szemléltem őket, hogy ki milyen. Számomra az nagyobb érték, ha valaki a földön marad és ugyanolyan értékrenddel bír, annak ellenére, hogy a munkája sikerekkel és hírnévvel jár. Éppen ezért a két személy, akit már említettem, Barrichello és Webber, akik nagyon szimpatikusak voltak.

Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál!
R.F.: Ne viccelj! Amúgy olvasom az F1világ.hu-t, még édesanyám hívta fel figyelmemet portálotokra.

Köszönjük szépen az interjút, és találkozunk a Brazil Nagydíj után! Sok sikert kívánunk neked a továbbiakban!