Az amerikai újságírásban van egy szentség: a sztori. A történet. A sztori, az érdekes, a sztorit kell elmondani, a sztorit el kell mondani!
Minden és mindenki más csak ezután következik. Az újságíró is.

Az amerikai újságírásban van egy szentség: a sztori. A történet. A sztori, az érdekes, a sztorit kell elmondani, a sztorit el kell mondani!
Minden és mindenki más csak ezután következik. Az újságíró is.

Engem azzal ajándékozott (vert) meg a Sors, hogy immár tizedik éve kell elmondanom a történetet, illetve: tizedik éve mondhatom el én a történetet. És most szándékosan nem írtam azt, hogy sztorit. A magyar nyelvben és a köztudatban ugyanis az angol story – azzal együtt, hogy írott formájában is sztorivá vált – valami egészen mást jelent, mit az eredetiben. És amikor ez a könyvsorozat útjára indult, akkor ennek a magyar jelentésnek a jegyében kapta sorozatcímét, a Forma-1 sztorikat és tartalmában meg is felelt mindannak, amit címében sejtetett. Érdekes kis történeteket, “sztorikat” mesélt az akkor még nálunk kevéssé ismert Forma-1-ről, amelynek versenyei közül egyet ugyan már rendeztünk, de még messze vagyunk attól, hogy szurkolók tömegei ássák bele magukat a sportág rejtelmeibe.

Én sajnos nem vagyok az a kimondottan anekdotázgató alkat, bár szeretem a kissé ugyan gyanús, de azért még “igaz történeteket színes előadásban” (ahogy az ilyen típusú felnőtt meséket egykori vívómesterem, az élményekből kifogyhatatlan Jekkelfalusi-Piller György nevezte), de amikor végre nekiülök írni, akkor egyszerűen képtelen vagyok mást csinálni, mint amire az amerikai példa int: “sztorizgatás” helyett a történetet, a valós történetet próbálom megírni.

Mert meggyőződésem, hogy csak annak van értelme. Végül is megtehetném, hogy néhány kétes eredetű pletykát kiszínezzek, csokorba gyűjtsek és átnyújtsam a Nagyérdeműnek: ez könnyebb is lenne, meg kifizetőbb is. Mert miközben a történetet mesélem el legjobb tudásom szerint, tucatszámra “lövök el” olykor félmondatokban is olyan patronokat, amelyek külön-külön történetenként is megállnák a helyüket, csak egy kicsit cifrázgatni kellene őket. De nem teszem, és csak remélni tudom (merem), hogy a komoly Olvasó éppen ezért vevő a történeteimre.
Tíz éve.

Dávid Sándor : Forma-1 sztorik 2007
ISSN: 9771416486078
Méret: 225 x 155 mm Puhatáblás, ragasztókötött
Ár: 2.998 Ft

Forrás: Dávid Sándor : Forma-1 sztorik 2007 (előszó)