Sok rendezvényen vettem már részt, ahol amúgy földi halandó számára is elérhető a “Paddock Club” feeling. Még a ’90-es években voltam Astra Kupán, tavaly Suzuki autós-motoros napon is vettem már részt, de ennyire szervezett és családias versenyhétvégén még nem jártam.

Sok rendezvényen vettem már részt, ahol amúgy földi halandó számára is elérhető a “Paddock Club” feeling. Még a ’90-es években voltam Astra Kupán, tavaly Suzuki autós-motoros napon is vettem már részt, de ennyire szervezett és családias versenyhétvégén még nem jártam.

Régi versenyzők, és az új generáció ifjú titánjai most tényleg a mi szórakoztatásunk miatt vannak itt, majdhogynem háttérbe szorítván a pályán történő kergetőzést.

Mindig is érdekelt, hogy egy olyan hétvégén, ahol több széria pilótái, versenyautói, szerelői adnak randevút egymásnak, hogyan tudnak pillanatok alatt “átvedleni” a boxok, és készülni az újabb aszfaltdöngetésre. Végre ezt is megtudtam, a nagy rejtélyt kis quadokkal oldják meg, és utánuk vannak kötve vonatszerűen az egyéb tartozékok, mint terelőszárnyak, több szettnyi gumi, és hasonló alkalmatosságok. Tisztára, mint a kínai piacon, a mozdonyvezető ordibál, sípol, és utat követel magának. Vagy például roppant cselesen 2-2 box közé egy újabb garázsba, el lehet rejteni remekül egy verseny Renault Mégane-t. Esküszöm, a nagy színes kavalkádban még a szupergold tribünökről sem lehet kiszúrni elsőre! Mindenki tudja a dolgát, tényleg nincs megállás a háttérben sem.

Olyan egykori nagy F1-es francia sztárokba futhat bele óránként az ember nemcsak a kötelező autogramosztáson, mint René Arnoux, vagy Eric Comas. Előbbi régen is nagy tréfamester volt, és semmit sem változott. Az általa vonzónak találtatott magyar hölgyeknek szívecskéket is kanyarít az autogramja mellé, – a férjek legnagyobb örömére – vagy poénból a mellette helyet foglaló kolléga szignóját írja egy ideig, így ő fel is írja magára, hogy ki Ő.

Igazán naprakész rajongók mosolyognak csak olyan apróságokon, hogy a történelmi autók versenyén nagy a kavar: René, Alain Prost egykori turbómotoros sárga-fekete csodáját vezeti, a kocsin a nem rég lezajlott angliai Goodwood fesztiválos azonosító matrica, fején GP Masters-es fehér sisakban, míg Eric Comas, Jean-Pierre egykori szörnyetegével rója a köröket becsülettel.

A nagy attrakcióra aztán dél előtt pár perccel került sor, mikor hazánk eddig egyetlen Forma-1-es pontszerzője is beröffentette a tavalyi világbajnok járgányt, és az idei szponzoroknak megfelelő szerelésben megkezdte a bemutatóját az autó és ideiglenes sofőrje.

Nagyokat mosolyogtam, hogy a nap elől kolumbiai színezésű esernyő alá bújt Baumgartner Zsolt, és szép emlékeim támadtak hirtelen. Kisebb felhördülést váltott ki ugyan azon produkciója, hogy három megtett kör végén a rajt-cél egyenesében leállt, de mint utóbb kiderült ez tervezett dolog volt, bár a tribünön helyet foglaló közönség ezt először nem akarta elhinni. Mindenesetre a paddockban mindenkivel közvetlen, leáll 1-1 mondat erejéig a rajongókkal, ez engem viszont nem érdekelt, úgyhogy elpályáztam a pit irányába.

Egyik legmegdöbbentőbb élményem az volt, hogy Sebastien Vettel élőben közel sem olyan ronda, mint ahogy azt az őt felvevő kamera és fényképezőgép optikákból eddig megismerhettük, de szexuális identitástudatom megőrzése mellett is állítom: továbbra sem jóképű. Annál üdítőbb látvány viszont a 20-as rajtszámmal közlekedő angol hölgyike, Pippa Mann, ki fotózkodott, aláirogatott, és ezúttal a feleségek lehettek pipák férjeikre. Mon dieu!

A magyar ember kreatív. Ahogy kell, amint elérkezett a nap fő versenyszáma, a 3.5 literes formula autók versenye, úgy szállingóztak fel egyesével az egyébként elzárt tetőrészekre, de ez szerencsére most senkit nem zavart különösebben. Vettel is épp időben felébredt a motorhomejában, (Tanult Kimitől?) és kezdődhetett a móka.

A Forma-1-gyel ellentétben egész érdekesen alakult ez a 25 kör, a Spyker tesztpilótája sokáig a harmadik helyen kolbászolt, Vettel is felkűzdötte magát a 13-adik helyről negyedikre, ám végül az utolsó körben megelőzték. Voltak, akik megismerkedtek a gumipalánkkal, hogy helyesen vannak-e rögzítve, és két Safety Car fázis is volt a futamon.

Aranyos jelenet volt az is, hogy a Boutsen Racing (Igen, az 1990-es Magyar Nagydíj győzteséé az istálló) már nagy kapkodással készült a 2 literes erőforrással szerelt Formula Renault-k viadalára, ám nem volt épp a közelben a szerelőlegény, akinek feladata a rajtrácsra tolás lett volna. A magyar fotóriporter viszont jó média-munkásember, ott segít, ahol tud, úgyhogy gyors instrukciók végighallgatása után, segítségével ez is megoldódott. Ráadásul a 2.0-ás szériában versenyzők már annyira barátságosak, hogy mindenkinek névre szólóan dedikálnak…

Holnap még Te is részese lehetsz ennek!