Bár nem ő lett az idei év világbajnoka, kétségkívül Lewis Hamilton volt a 2007-es szezon sztárja. Azonban lássuk, miként is teljesítettek a nagy bajnokok első évükben a Forma-1-ben.

Bár nem ő lett az idei év világbajnoka, kétségkívül Lewis Hamilton volt a 2007-es szezon sztárja. Azonban lássuk, miként is teljesítettek a nagy bajnokok első évükben a Forma-1-ben.

Lewis Hamilton szinte egy pillanat alatt berobbant a Forma-1-be. Eredményei önmagukért beszélnek, és pályafutása még csak ebben az évben kezdődött el. Négy futamgyőzelemmel, és hat pole-pozicióval zárta a 2007-es világbajnokságot.

A szakemberek már az első futamot követően nagy jövőt jósoltak neki, mikor pedig átvette a vezetést a világbajnoki pontversenyben, nyilvánvalóvá vált, hogy egy igaz bajnokkal állunk szemben.

Az egész 2007-es szezon alatt higgadtnak tűnt, és úgy vezette McLarenjét, mint aki már évek óta a Forma-1-ben rója köreit. A második helyezése a világbajnoki tabellán is a profizmusát tükrözi.

Most pedig lássuk, hogyan teljesítettek a nagy bajnokok pályafutásuk debütáló évében a Forma-1-ben.

Kimi Raikkönen
(világbajnok: 2007)

2001 Sauber
10. bajnoki hely, 8 pont
Futamok: 17
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 4. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 7. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 0

Alonsóval egy időben debütált Kimi Raikkönen, aki a Forma-1-be kerülése előtt összesen 23 együléses autóversenyen vett részt, a királykategóriához képest meglehetősen alacsony Forma Renault bajnokságban.

Sokan kritizálták is Peter Saubert amiatt, hogy ennyire tapasztalatlan versenyzőt szerződtetett csapatához a német Nick Heidfeld mellé. Raikkönen a szezon elején csak ideiglenes szuperlicencet kapott, ám a szezonnyitón Melbourne-ben nyújtott teljesítményével egy csapásra elnémította a szkeptikusokat. A finn pilóta ugyanis mindössze két pozícióval lemaradva márkatársa mögött, az egy pontot érő hatodik helyre hozta be a Sauber Petronast. Az elkövetkező versenyeken pedig egyre jobban azt bizonyította, hogy méltó örököse a Forma-1-től visszavunult kétszeres világbajnok, Mika Hakkinennek. A bajnokságot végül mindössze három ponttal lemaradva Heidfeld mögött a tizedik helyen fejezte be

Fernando Alonso
(világbajnok: 2005-06)

2001 Minardi
23. bajnoki hely, 0 pont
Futamok: 17
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 10. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 17. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 0

A kétszeres világbajnok, Fernando Alonso pályafutása 2001-ben – az akkoriban legkisebb csapatnál – a Minardinál kezdődött. A spanyol pilóta élete első versenyét a 12. helyen zárta, és mindezt úgy vitte véghez, hogy a tizenkilencedik helyről kellett megkezdenie a futamot, miközben csapattársa, Tarso Marquez még kvalifikálni sem tudta magát a versenyre, mert 107%-on kívüli időt ment az időmérőn.

A következő versenyen, Malajziában ötször kényszerült a boxba, ám ennek ellenére csapattársát, Marquest ismét sikerült megelőznie. Mikor a száguldó cirkusz megérkezett Spanyolországba, a nézőtéren még csak egy-két asztúriai zászló volt fellelhető. Alonso hazája ekkor még nem égett Forma-1-es lázban. A spanyol pilóta otthoni versenyén a 13. helyen végzett úgy, hogy megelőzte mindkét Benetton-Renault-t.

A 2001-es világbajnokság Suzukában ért véget, ahol a spanyol versenyző a tizennyolcadikról a tizenegyedik helyre hozta be autóját. Ezzel együtt a 23. pozícióban fejezte be a 2001-es világbajnokságot.

Michael Schumacher
(világbajnok: 1994-95, 2000-01-02-03-04)

1991 Jordan, benetton
13. bajnoki hely, 4 pont
Futamok: 6
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 5. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 5. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 0

Michael Schumacher, aki ma már hétszeres világbajnok, 1991-ben – alig 22 évesen – hat futammal a szezon vége előtt a Jordan istálló színeiben csöppent a Forma-1-be. A német versenyzőt akkoriban szinte senki nem ismerte, még a boxutcában sem tudtak róla semmit, csupán azok, akik figyelemmel kísérték a C csoportos sportautó világbajnokság küzdelmeit.

Első versenye után – amire Spában került sor – azonban mindenki róla beszélt. Már az időmérő edzésen villantott, és elverve csapattársát, de Cesarist, a hetedik helyre kvalifikálta magát. A rajtnál azonnal feljött az ötödik helyre, de néhány száz méter megtétele után kuplunghiba miatt kiesett. Az első versenyhétvégén nyújtott teljesítménye azonban éppen elég volt ahhoz, hogy a Forma-1-es csapatvezetők felfigyeljenek rá. Schumacher bemutatkozására Spában került sor, ami azért is említésre méltó, mert ez a pálya az újoncok számára nem egy egyszerű falat. Ráadásul a német pilóta élete első versenye előtt mindösszesen huszonegynéhány kört teljesített Forma – 1-es autóval. (Akkoriban a szuperlicencért nem volt kötelező 300km-t vezetni.)

Flavio Briatorénak sikerült elsőként lecsapnia a német tehetségre. Michael Schumacher így első versenyét követően már a Benetton istállót erősítette. Az Olasz Nagydíjon megelőzte csapattársát, az akkor már háromszoros világbajnok Nelson Piquet-t, és a hetedik helyre kvalifikálta magát. A német pilóta a versenyt ötödikként fejezte be, egy pozícióval csapattársa előtt.

Pályafutása ettől kezdve egyre csak feljebb és feljebb ívelt.

Jacques Villeneuve
(világbajnok: 1997)

1996 Williams
2. bajnoki hely, 78 pont
Futamok: 16
Győzelmek: 4
Pole pozíciók: 3
Leggyorsabb körök: 6
Futam, ahol vezetett: 9

Jacques Villeneuve az amerikai Indy Car világbajnokaként érkezett a Forma-1-be, és hatalmas meglepetésre első versenyét, az 1996-os Ausztrál Nagydíjat a pole pozícióból kezdhette meg. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az akkori mezőny kimagaslóan legjobb autóját, a Williams-Renault-t vezethette. A versenyen ugyan végig vezetett, ám a futam végére lecsökkent az olajnyomás az autójában, így kénytelen volt lemondani a győzelemről, amit csapattársa, a későbbi világbajnok, Damon Hill szerzett meg. A kanadai pilóta összesen négy győzelmet aratott első évében, és mikor befejezte a versenyt, mindig a dobogón végzett. A világbajnoki tabellán végül a második helyen végzett, márkatársa Damon Hill mögött.

Alain Prost
(világbajnok: 1985-86, 1989, 1993)

1980 McLaren
16. bajnoki hely, 5 pont
Futamok: 13
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 5. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 7. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 0

Alain Prost 1980-ban, a szezonnyitó Argentin Nagydíjon debütált Forma-1-es versenyzőként a McLaren csapat színeiben. A brit gárda akkoriban leszálló ágban lévő csapat volt, utoljára 1976-ban nyert világbajnokságot. Prost a hatodik sorból vághatott neki első versenyének, és rögtön első időmérő edzésén egy másodpercet adott csapattársának, John Watsonnak. A francia versenyző végül pontszerzőként, a hatodik helyen ért célba, miközben márkatársa kiesett.

Prost a következő futamon már az ötödik lett, és ezzel ismét értékes pontokkal távozhatott. A francia versenyzőnek ebben az évben egy balesetet is el kellett szenvednie, ami miatt két versenyt ki is hagyott. Visszatérése azonban nem volt felhőtlen, hiszen autója sokszor meghibásodott, ám ennek ellenére Prost nem adta fel a küzdelmet, és mindig a maximumot hozta ki versenygépéből. Alain debütáló évében összesen öt pontot szerzett, és mindössze egy egységgel lemeradva márkatrsa mögött, a tizenötödik helyen végzett az összetettben.

Ayrton Senna
(világbajnok: 1988, 1990-1991)

1984 Toleman
9. bajnoki hely, 13 pont
Futamok: 15
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 2. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 3. hely)
Leggyorsabb körök: 1
Futam, ahol vezetett: 0

A háromszoros világbajnok, Ayrton Senna Forma-1-es karrierje a Toleman csapatnál kezdődött 1984-ben. Első futamán majd’ két másodpercet adott az időmérő edzésen csapattársának, Johnny Cecottónak. Már a második futamán Kyalamiban (Dél-Afrikában) megszerezte első Forma-1-es pontját egy hatodik helyezéssel. És mindezt sérült orkúppal érte el! A pontszerzés a soron következő belga futamon sem maradt el, Zolderben. Ám nem ezek a helyezések, hanem többek között a monacói verseny volt az egyik legemlékezetesebb versenye. Az időmérő edzésen a tizenharmadik helyre kvalifikálta magát. A 19. körben megelőzte a második helyen álló Niki Laudát, majd a vezető Alain Prosttal szemben lévő hátrányát is csökkentette. A versenyt azonban a zuhogó eső miatt a 31. körben leintették, így be kellett érnie a második hellyel. Senna az első évében még két dobogós helyezést tudhatott magáénak. Az egyiket Silverstone-ban, a másikat Estorilban, a szezonzáró Portugál Nagydíjon szerezte meg. Ayrton a világbajnokságot végül a kilencedik helyen zárta.

Emerson Fittipaldi
(világbajnok: 1972, 1974)

1970 Lotus
13. bajnoki hely, 4 pont
Futamok: 6
Győzelmek: 1 Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 3. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 1

Emerson Fittipaldi a Lotus istálló színeiben kezdte meg pályafutását a Forma-1-ben még 1970-ben. Első futamát Nagy Britanniában teljesítette, ahol a nyolcadik helyen végzett. Második futamán már a pontszerző negyedik helyet szerezte meg, ám első éve csúcspontja az Amerikai Nagydíj volt, melyet megnyert. A számára csonka bajnokságot végül tizenkét pontjával a tizedik helyen fejezte be.

Jackie Stewart
(világbajnok: 1969, 71, 73)

1965 BRM
3. bajnoki hely, 33 pont
Futamok: 10
Győzelmek: 1
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 2. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 2

Jackie Stewart 1965-ben kedzte meg pályafutását a Forma-1-ben, a BMR istálló színeiben, ahol a bajnokság későbbi második helyezettje, Graham Hill mellett versenyzett. Újoncként rögtön pontot tudott szerezni első versenyén Dél-Afrikában, ahol a hatodik helyen végzett. Monacoban harmadik lett, Belgiumban és Franciaországban második, sőt még ebben az évben megszerezte élete első világbajnoki futamgyőzelmét Monzában, ahol csapattársát taszította le a trónról. A világbajnoki tabellán végül Hill mögött, a harmadik helyet szerezte meg.

Jim Clark
(világbajnok: 1965, 1967)

1960 Lotus
10. bajnoki hely, 8 pont
Futamok: 6
Győzelmek: 0 (legjobb eredmény 3. hely)
Pole pozíciók: 0 (legjobb eredmény 5. hely)
Leggyorsabb körök: 0
Futam, ahol vezetett: 0

Jim Clark karrierje a száguldó cirkuszban meglehetősen hirtelen kezdődött. 1960-ban Collin Chapman leszerződtette a Formula Junior és az F2-es futamokra, majd ezt követően még ugyanabban az évben lehetőséget kapott a Lotus istállótól a Forma-1-ben való bemutatkozásra. A Holland Nagydíjon debütált, ahol fantasztikusan ment és egészen addig a negyedik helyen autózott, míg egy műszaki probléma miatt ki nem esett. A következő futamon, a belgiumi Spában az ötödik helyével már pontott is szerzett. Errea a versenyre azonban két halálos baleset is emlékeztet. A szabadedzésen Clark csapattársa, az angol Stirling Moss súlyosan megsérült, majd a versenyen Chris Bristow, és Clark egyik csapattársa, Alan Stacey szenvedett halálos balesetet. A francia futamról pontszerzőként távozott, majd a legemlítésre méltóbb futamán, a Portugál Nagydíjon dobogós lett Jack Braham, és Bruce McLaren mögött (mindketten a Climax Cooper pilótái voltak).
A legjobb eredménye debütáló ebben ez a harmadik hely lett, amivel a tizedik pozíciót szerezte meg a bajnokságban.