A nürbugringi időjárás igencsak megtréfálta a Forma-1 mezőnyét, megkeveredtek a lapok, mi pedig próbáljuk kimondani a konklúziót.

A nürbugringi időjárás igencsak megtréfálta a Forma-1 mezőnyét, megkeveredtek a lapok, mi pedig próbáljuk kimondani a konklúziót.

Úgy tűnik helyre került a csapaton belüli erősorrend a Mclarennél, Raikkonen pedig hozta a szokásos Nürburgringi formáját.

Noha Hamilton balesete és a kiszámíthatatlan időjárás miatt nem kaphattunk egyértelműen tiszta képet az élen csatázó négyes pillanatnyi formájáról, azért látható a tendencia, miszerint a papíron elsőszámú pilóták kezdenek kilépni csapattársuk árnyékából, és próbálják elfoglalni azt a helyet a mezőnyben, amit elvártak tőlük még az idény elején. Kimi Räikkönen egy nagyon erős szérián volt túl, de az utóbbi néhány év tapasztalataiból okulva kijelenthetjük, akár felesleges is elutaznia a jövő évi Európa Nagydíjra, a sikertelenség predesztinálva van. Alonsónál azt érzem, a kezdeti botladozások után erőre kapott , és idén most láthattuk igazán céltudatosnak,élete egyik legjobb versenyét futotta a hétvégén. Talán mostanra lépett túl azon, hogy újonc csapattársával szemben igencsak alulmaradt az idény első felében. Massa sajnos nem lehet túl elégedett az utóbbi néhány versenyével, Montrealban kizárták, Magny-Cours-ban rejtélyes módon elévarázsolták a csapattársát, Silverstone-ban meg a technika makacsolta meg magát, és a nürburgringi futamon sem sikerült megvalósítani céljait, gyakorlatilag az eső leesése utáni néhány körben el is vesztette a versenyt Alonsóval szemben a hajrában. Hiába, a Francia Nagydíj óta lépéselőnyben van a Ferrari, de azt ki is kell tudni használni.

A Baumgartner-sztori folytatódik, csak ezúttal német versenyzővel, Németországban…

Még a hét közepén kiderült, hogy a kiebrudalt Alberst az Európa GP-n a német Winkelhock fogja helyettesíteni, egy olyan tesztpilóta, aki a vezetőség elmondása szerint mindössze néhány órát vezette a Spykert az idei évben. Az újonc azonban megkapta a lehetőséget, hogy németként saját közönsége előtt debütáljon, még akkor is, ha ez nem kevés kockázattal jár a csapat részéről.
Kísértetiesen hasonlít a sztori Baumgartner Zsoltéra, nem?
Mindenesetre a gyanú beigazolódott, ennyire kevés gyakorlással nem lehet csodát művelni, sajnos Winkelhock még Albersnél is nagyságrendekkel lassabb, nemhogy Sutilnál.
A versenye azonban mindenképpen emlékezetes marad leginkább a csapat taktikai húzása miatt. Az eső azonban elállt, és a csoda is csak pár körig tartott. A Spyker gyengeségei nagyon hamar megmutatkoztak száraz körülmények között, de mindenképpen szép debütálás még a kiesés ellenére is.
Ezzel ideiglenesen ötre bővült a német versenyzők száma a mezőnyben, és hát az sem mostanában volt, hogy egy náció ennyire túlnyomóan többségben legyen a többi nemzethez képest. A 90-es évek elején például tizenöt olasz volt a mezőnyben , az 1975-ös évben pedig tizenhárom brit! Igaz, akkor nem is huszonketten neveztek egy idényre…

Az F1 vándormadarai – a kulisszák mögött.

Geoff Willis, a Honda csapat egykori technikai igazgatója akit 2006-ban menesztettek állásából, a RedBull színeiben tér vissza. Hatalmas a körforgás, akárcsak a pilótapiacon, szakemberek jönnek-mennek; azzal az Adrian Newey-val fog együtt dolgozni Willis, akivel már a kilencvenes években nem kis sikereket értek el a Williamsnél, így nem túlzás azt állítani, hogy egy igazi szuperpáros állhat össze a csapatnál még akkor is, ha a két tervező már egy ideje túl van a pályafutása csúcsán.
A RedBull ezek szerint beláthatta, az nem megoldás hogy két csapat fejlesztési terheit egyedül Newey vállára fekteti immár másfél éve, meg valahogy nem is jönnek igazán a sikerek, csak a hétvégihez hasonló kaotikus versenyen, de az első igazi Newey által alkotott autó egyelőre még messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, talán majd Willisszel..

Ralf Schumacher, Alex Wurz : Vegetálás után feltámadás?

Amikor egy versenyző talpa alatt égni kezd a talaj, akkor döbben rá igazán, hogy bármikor kikerülhet a száguldó cirkuszból, és magasabb fokozatba kell kapcsolnia magát, ha maradni szeretne. Így van ezzel Wurz és Ralf Schumacher is, akik az utóbbi időben mintha megtalálták volna egykori önmagukat. Noha önmagában az még nem nagy dolog, hogy közel kerül egy versenyző a csapattársához, jelen esetben viszont kifejezetten figyelemreméltó ez az évközi fejlődés. A brit verseny óta a két páros nagyon hasonlóan teljesít, sőt Ralfot talán egy kicsivel gyorsabbnak is érzem Trullinál. Wurz először villantott igazán Monaco óta, emellett leszögezhetjük, a nürbugringi negyedik helye klasszisokkal többet ér, mint a kanadai harmadik. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a renoméján egyébiránt nem változtat az eddigi halvány teljesítménye, elvégre ő már jó ideje úgy van jelen a köztudatban, mint tesztpilóta, és az érdemeit mind a Williams, mind a Mclaren elismerte. Ő ezen a területen jó igazán, és akárhogy is nézzük, az idei év egy ajándék számára. Ha netán távozna is év közben, szerintem senki nem fog rá szólni egy rossz szót sem.
Ralfnál már más a helyzet, ő a Schumacher nevet viseli magán, és ameddig ez így van, figyelnie kell arra, hogy ne járassa le a nevét.

Ezúttal nem Heidfelddel volt az erő, az idei remeklése után eljátszotta a faltörő kos szerepét.

Hogy Nick Heidfeldet nem dicsérték meg a BMW-nél a verseny után, abban biztosak lehetünk, ugyanis a rajtot követő nagy helyezkedésben sikerült az egyik balos kanyarban kipörgetnie csapattársát, Kubicát. Kár volt, mert a csapat elmondása szerint ezzel a dobogós helyezés esélyét szalasztották el. Heidfeld Ralf Schumacher kiesésében is vastagon benne volt érzésem szerint, pedig Ralf futhatott volna végre egy épkézláb versenyt hazai pályán, de nem jött össze. Noha a bírák szokványos versenybalesetnek minősítették az esetet, ettől még erkölcsileg nem volt egy szép megmozdulás. Előbbi szituáció egyébként kísértetiesen emlékeztet Massa és Villeneuve Sauberes “balesetére” Monacoban még 2005-ből, illetve beugrott Klien és Webber manővere 2004-es Brazil Nagydíjról, amivel igazán emlékezetessé tették a Jaguar utolsó versenyét az F1-ben.

Kovalainen lassacskán kezd Fisichella fölé nőni, a dolog szépséghibája az, hogy a Renault elszabta a stratégiát és huszonegyre lapot kért, de egy ilyen versenyen ez túlságosan kockázatos.

Amennyire az évad első versenyein vitte a hátán Fisichella a csapatot, most ugyanez a hálátlan feladat Kovalainenre hárul már egy ideje. Kezd felnőni a rábízott feladatra a finn versenyző a rendkívül hosszú tanulóidőszak után, és hát valljuk be, ahhoz képest ez igazán időszerű, hogy sokan Fernando Alonso legnagyobb ellenfelét látták benne. A csapaton belüli vezető szerepe lassan kézzel fogható; ha a gárda a nürburgringi versenyen az utolsó etapban marad a konzervatív stratégián, akkor Kovalainen minden bizonnyal befut a hatodik helyen, és bezsebel néhány pontot. Ezzel szemben a Renault kockáztatott, és elbukott. Fisichella boxstratégiája szintén csapnivalóra sikeredett, de mikor hirtelen kell kereket cserélni az időjárás változás miatt, nyilvánvaló hogy az egyik versenyző pórul jár. A Renault tempója egyébként bíztató a jövőre nézve, hiszen nagyon hasonló időket futottak, mint a BMW két versenyzője.
Valami azonban nagyon hiányzik a franciáknál. Hogy a Michelin vagy Alonso volt a siker titka, nem tudhatjuk.

Toro Rosso : Betelt a pohár?

Nagyon elmérgesedhetett a helyzet a kisebbik vörös bikák háza táján, ha az STR amerikai versenyzője szerint a csapatvezetés ki akarja őt csinálni Liuzzival együt. Valószínűleg elfogyhatott a csapat türelme velük szemben, amit nem is csodálok, lévén hogy messze a legtöbb kiesést hozta össze ez a pilótapáros ebben az évben, és ezt sehol nem tolerálják.
Hogy egy teljesen mindennapos példát mondjak, a bolti hiányt is az eladók nyakába szokták varrni, nem máséba. A bolti hiány a hétvégén egy dupla kieséssel volt egyenértékű.
Bourdais munkáját ezzel egy időben nem győzik dicsérni Bergerék, és adott esetben Vettel szolgálataira is számít a csapat. Csak nem vihar egy kanál vízben?