Már nem ritka, hogy a Forma-1-es paddockban magyarokkal találkozunk a csapatoknál, de most ismét büszke lehet a hazai szurkolóközösség: dr. Hetzman László a 2023-as szezontól az FIA egyik állandó orvosa. Korábban Cambridge-ben dolgozott és oktatott a légimentőknél, 18 évig volt a Honvédkórházban, jelenleg pedig a légimentőknél és a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaságnál tevékenykedik.

Valószínűleg enyhe kifejezés, hogy László sok mindent látott már a külföldi és hazai légimentőknél töltött évek során, önéletrajza sok-sok oldalból áll, a Magyar Nagydíjon mégis óriási alázattal, lelkesedéssel és szemében csillogással mesélt az F1Világ.hu-nak új munkahelyéről és munkaköréről, ahol óriási a tanulási vágya, és alig várja a következő versenyhelyszínt. 

A rajtnál a mezőny végéről várja a piros lámpák kialvását, majd a bokszutca elején tölti a szabadedzéseket, az időmérőt és a versenyt is: a Forma-1-es orvosi autó személyzetének igazán exkluzív a munkakörnyzete a Mercedes és az Aston Martin autóiban, azonban valójában ez a feladata legkisebb részét teszi ki. 

Mesélj egy kicsit arról, hogyan kaptad meg az FIA orvosi delegált pozícióját, hogyan történt a kiválasztás? 

Tavaly nyugdíjba ment az egyik orvosi delegált, Alain Chantegret, és a helyére kerestek új embert. Emellett a versenynaptár bővítése miatt kitalálták, hogy felosztják a versenyirányításon és az autóban lévő orvosi delegált szerepeket, így az FIA kiírt egy pályázatot a pozícióra, én pedig jelentkeztem. Részletes önéletrajzot kértek, motivációs levelet, majd a biztonsági igazgató hívott fel februárban, vele volt két videóinterjú, az egyik egy félórás tájékoztató, a másik pedig egy hosszabb, ahol megbeszéltük, hogy mit gondolnak ők és én is. Megkérdezték, hogy érdekel-e a dolog, és nyilván azt mondtam, hogy persze.

Dr. Ian Robertsszel, az FIA másik állandó orvosával évek óta együtt dolgoztok a Hungaroringen, korábban ugyanis te voltál a Magyar Nagydíj nemzeti orvosa. Ő ajánlott téged az FIA-nak? 

Igen, Ian is úgy gondolta, hogy a 24 verseny sok lesz, ezért szeretett volna valakit még az autóba, aki váltásban dolgozik vele. Amikor jelentkeztem, beszéltünk Iannel, és mondta, hogy nagyon szívesen látna engem itt a fedélzeten. Mi 9 éve itt együtt csináltuk már a Hungaroringet. Orvosként 2006-ban voltam itt először és azóta minden évben valamilyen formában itt voltam, Iannel pedig 9 éve dolgozunk együtt.

Mesélj egy kicsit arról, milyen volt az indulás, a szezonkezdet! 

Nagyon gyors start volt, elmentem Szaúd-Arábiába és Melbourne-be, ott betanultam, aztán Miamiban már élesben csináltam. Mentem volna Imolába, voltam Barcelonában és Kanadában is, majd a Hungaroringen. Abban egyeztünk meg, hogy nagyjából a szezon felét csinálom én. 

Milyen a munkakörnyezet, hogyan fogadtak a kollégák? 

Kiderült, hogy csomó magyar van a környezetünkben, az FIA-n belül is vannak páran, de itt-ott felbukkannak olyan cégek, ahol magyarok vannak. Egyébként mindenki szuper kedves, vannak franciák, németek, angolok, olaszok, nagyon jó a csapat! 

Hogyan történt a „betanulás“, milyen jótanácsokkal látott el Ian? 

Rengeteg jótanácsa volt. A szaúdi és melbourne-i verseny arról szólt, hogy elmondta, mit szeretne, mit hogy csináljak, minden percét átvettük a hétvégének. Én nagy híve vagyok a csekklistáknak, és a 20 oldal irományból — amit a szaúdi versenyről csináltam magamnak jegyzetként — csináltam jó pár csekklistát. Itt nagyon fontos, hogy minden nagyon precíz legyen, mindig minden ott legyen, ahol kell. Ez is nagyon tetszik benne, hogy minden másodpercre ki van számolva. Az orvosi dolgok adottak, 15 év légimentés és 18 év kórházi sürgősségi trauma gyakorlattal nem kellett arról beszélgetnünk, hogy hogy kell ellátni a combcsonttörést vagy a súlyos traumát. Viszont arról igen, hogy ebben a rendszerben hogyan kell mozogni, kik azok, akikkel kapcsolatot tartunk, az időzítések, hogy mikor, hol kell lennie a Medical Carnak, hogy hogyan működik az egész rendszer — ez tette ki a 20 oldalas jegyzetet. Ott volt bőségesen jótanács. 

És azóta hogyan zajlik a közös munka Iannel? 

Ian felügyeli az orvosi delegáltak munkáját. A háttérben ott van akkor is, amikor nincs jelen a helyszíneken. Otthonról lát és hall minket, Iannel folyamatosan kommunikálunk, jól megy a közös munka. Egyébként csak a legjobbakat tudom mondani róla: mindig nagyon kedveltem őt, nagyon jó orvos és ember. Ha a határozó szótárban az angol gentleman szót keresném, akkor róla lehetne olvasni.  Ian nagyon precíz, nagyon kedves, a megfelelő szintig rugalmas ember, és nagyon jó orvosi tudással rendelkezik. Úgyhogy soha rosszabb főnököm ne legyen! Nagyon hálás vagyok neki és Gorove Lacinak is, aki szintén nagyon sokat segített [dr. Gorove László nyugdíjba vonulásáig 42 évet dolgozott a légimentőknél, illetve korábban a Magyar Nagydíj versenyorvosaként dolgozott — a szerk.].

Kicsit avass be minket, pontosan mi a feladatod és miből áll egy versenyhétvége számodra? 

A mi feladatunk az FIA oldaláról először is az, hogy olajozzuk a rendszereket. Nyilván a pálya mellett ott van 15-20 mentőegység, a pályakórház, a háttérkórház, ők alapvetően tudják a dolgukat. A mi dolgunk az, hogy erről megbizonyosodjunk, és ha baj van, egy picit összehangoljuk azt a munkát, amit nekik jó minőségben kell elvégezni. Ezért van az, hogy a versenyhétvégék előtt is sok a munka: megnézzük, hogy papíron rendben van-e a rendszer, és amikor ideérünk, ellenőrizzük, hogy valójában úgy van-e minden. Megnézzük a helikoptereket, gyorsbeavatkozó kocsikat, a kimentő csapatokat ellenőrizzük. Az ő munkájukat komolyan górcső alá is vesszük, csütörtökön minden versenyosztálynak csinálunk kimentési gyakorlatot. Ellenőrizzük a pályakórházat, és ha új háttérkórházak vannak, azokat is leellenőrzi az FIA, vagyis megnézzük, hogy megfelelnek-e azoknak a szabványoknak, amiket az FIA elvár. Van egy hosszú lista, hogy melyik autóban milyen felszerelésnek kell lenni, milyen erőforrásoknak kell rendelkezésre állni, és ezt minden pályára rászabjuk. Amikor elkezdődnek az események a hétvégén, akkor az autóban az a feladat, hogy a nemzeti orvossal az esetleges mentést és ellátást koordináljuk, és elősegítsük az egész rendszer jó minőségű munkavégzését. 

Úgy tűnik ez alapján, hogy az a munka, amit az események alatt az autóban végzel, csak elenyésző része a feladataidnak. 

Maga az autóban lévő készenlét csak cseresznye a torta tetején. Nagyon sok előkészítő munka van, amit eddig én sem láttam. Két hónappal a verseny előtt megküldik a dokumentációt, azt át kell nézni, előtte felvesszük a kapcsolatot a helyi erőkkel. Nagyon sok dokumentáció van, amit le kell okézni, és a helyszínen van egy kis sportdiplomácia is: harmonizálni kell az FIA elvárásait és a helyi erők képességeit, utána mindent szigorúan leellenőrizni, a rengeteg mentőegységet, a háttérkórházat, a pályakórházat. Ezt ketten csináljuk a helyszínen, de ez elég intenzív. Korábban azt gondoltam, hogy beülünk az autóba és felügyeljük az eseményeket, de azért a háttérben itt nagyon sok egyéb feladat is van.

Mennyiben térnek el számodra a Magyar Nagydíj eseményei a többi versenyhétvégéhez képest? 

Annyiban, hogy nem utaztam el és például nem egy hotelben vagyok, így a versenyhétvége fókuszt kicsit rá kellett erőltetni magamra, mivel általában szerdán utazunk, akkor kicsit akklimatizálódom, ha messze kell utazni, akkor ez fontos is. Itt pedig belecsöppentem csütörtökön, megérkeztem, és akkor meg kellett csinálni, amiket mindig szoktunk. Ennyiben más, mert saját ágyban kel az ember reggel. Viszont az nagyon jó, hogy mindenki ismerős, mindenkit ismerek. 

Az egyes országokban mennyire nehéz az együttműködés, amikor a különböző kultúrák találkoznak? 

Mindenki nagyon nyitott, nem kritikaként veszik azt, ha esetleg próbálunk finoman csiszolni a folyamatokon vagy jobb irányba terelni őket. Nem sértődik meg senki, nyitottak, és azt látjuk, hogy igyekeznek mindenhol a legjobb embereket összeválogatni. A helikopteres szolgáltatók mindenhol nagyon jók, csakúgy azok, akik a medical centereket üzemeltetik és a pálya melletti személyzet is kiváló. 

Milyen különbségek vannak a munkavégzésben teljesítményminőség szempontjából? 

Ahol azt gondolnám, hogy ők lesznek a legjobbak, ott kicsit csalódtam, ahol pedig nem feltétlenül gondoltam volna, ott meg volt, hogy kiváló eredményeket láttunk. Csak, hogy érthető legyen, van egy standard, ami eleve magas és ehhez viszonyítunk. Ezt a különböző helyszíni szimulációs gyakorlatokon keresztül látjuk: ez a legközelebbi, amit tudunk csinálni az igazi balesethez képest. Vannak olyan helyszínek, ahol szuperjól teljesítenek, és vannak olyan helyek, ahol pedig szimplán az elvárt szint fölött vannak.

Melyik versenyhelyszínt élvezted eddig a legjobban? 

Mivel nekem ez a poszt új, ezért minden nagyon nagy élményt adott, mindegyik versenynek, helyszínnek megvolt a maga varázsa. Miamiban az igazi amerikai előkészületek nyűgöztek le, hogy minden nagyon nagy, minden nagyon csillogós, minden meg van tervezve. Szaúd-Arábiában a Közel-Kelet varázsa volt érezhető, Melbourne-ben a szurkolók végtelen motorsport iránti rajongása. Mindnek megvolt a maga szépsége, mindet nagyon élveztem, és most előttem van még néhány másik helyszín is, azokat is nagyon várom. Nyilván mindig összehasonlítja az ember a hazai viszonyokkal, de azt szívesen elmondom, látom is, hogy a magyar pályának van egy nagyon kellemes bája, amit az FIA-nál is mindenki elmond, nagyon szeretnek idejönni. Szeretik Budapestet, szeretik az itteni hangulatot. 

És melyik helyszínt várod a legjobban? 

Nehéz megmondani, melyiket várom a legjobban, mert mindegyiket. Japán lesz egy olyan hely, ahol még nem jártam civilként sem, így most talán az van a lista tetején.

Mesélsz egy kicsit arról, hogy a hétköznapi életben van-e még időd bármi másra? 

Jelenleg a légimentőknél tudományos főtanácsadóként vagyok jelen, illetve a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság főtitkára vagyok. Ez a poszt a légimentőknél azt jelenti, hogy egy ilyen szolgáltató először arra figyel, hogy jól működjön, legyenek helikopterek és személyzet, majd arra, hogy ők egyre képzettebbek legyenek. Ezt az elmúlt 12 évben nagyon jól sikerült felfuttatni. A magyar légimentésben dolgozók abszolút Európa-szintűek. Ezt számos alkalommal bizonyítottuk, pl. három mentési világversenyen is: amikor csak indultunk, mindig elsők lettünk. És amikor már minden jól megy, akkor a piramis teteje az, hogy amiket bevezettünk és csinálunk, azt tudományos publikációk formájába öntjük és kitesszük a világ elé. Most ez zajlik – tudományos tanácsadóként ezt igyekszem katalizálni. 

Készen állsz arra, hogy az FIA biztonsági projektjeiben is részt vegyél? 

Minden évben van egy orvosi találkozó, ott Gorove főorvos úrral tartottunk egy közös előadást a nyaki gerinc rögzítések kérdéseiről, mert ez elég forró téma mostanában. Ha ilyesmiben lehet majd részt venni, akkor abba mindenképp belevágok. A kedvenc témám a súlyos sérülés, az egyetem óta ezzel foglalkozom, és sok dolgot is írtam ezzel kapcsolatban, szóval, ha bármi ilyesmibe bele lehet majd folyni, akkor nagyon szívesen!