A brit tehetség a 6. helyen zárta az egyéni pontversenyt a tavalyi szezonban, miután hét alkalommal is felállhatott a dobogóra. Norris viszont több emlékezetes hibát is elkövetett az évad során, elmondása szerint két rajtelsőségért, illetve két futamgyőzelemért is harcban lehetett volna ezek nélkül.
A hibákat pedig természetesen ő maga is mindig bevallotta, a Katari Nagydíjon mérnökével nemes egyszerűséggel azt közölte a rádión, „annyira sz*r vagyok néha…”. A fiatal pilóta viszont azt mondja, ő mindig is az önkritika híve volt, elmondása szerint pedig a legtöbbször remekül vissza tud vágni a hibákat követően.
„Szombatonként olykor dühös vagyok magamra, egyesek pedig úgy vannak vele, ‘nem kellene ostoroznod magad’, meg ilyenek, de valójában sokszor ilyenkor nyújtom a legjobb teljesítményt másnap” — mondta a fiatal versenyző a Motorsport.com című internetes lapnak. „De ez nincs hatással rám, amikor vezetek a következő napon, mivel úgy vagyok vele, ‘ó, ettől még elcsesztem szombaton’.”
„Sokan eltérően vélekednek ezzel kapcsolatban, de én mindig ilyen voltam. Már a gokartos időktől kezdve. Így nőttem fel, és így lettem az a versenyző, aki ma vagyok. Olykor talán nem ez a legjobb dolog, és egyszerűen nagyon frusztrálttá válok, sokat rágódok rajta, de csak azért, mert érdekel, hogy jó munkát végezzek, és igyekszem teljesíteni a csapat számára. Szóval csinálom, de nem azért, hogy szándékosan megpróbáljam így csinálni, hanem egyszerűen így működöm a legjobban. És így tudok visszavágni a legjobban.”
„Ezért mindig nagyon őszinte voltam akkor, amikor szerintem jó, vagy éppen rossz munkát végeztem.”
Tavalyi teljesítményével kapcsolatban az ifjú versenyző hozzátette: „Világos volt, hogy bizonyos dolgokon dolgoznom kell, volt, hogy nem mindig végeztem olyan jó munkát, mint kellett volna. De sok olyan eset is van, hogy amikor ez megtörtént, hogyan vágtam vissza, és hogyan kerekedtem felül rajta másnap. Az esetek 95 százalékában, amikor elkövettem ezeket a hibákat — amit mindig örömmel elismerek —, mindig tiszta elmével tudtam rajthoz állni másnap, mondván, ‘oké, ebből, a pozícióból indulok, hogyan tudnám a legjobb munkát végezni innen?’. És azt gondolom, hogy őszintén szólva ezek a versenyek pályafutásom legjobb versenyei közé tartoztak.”