A McLaren ifjú titánja a pole pozícióból rajtolva vághatott neki a versenynek, ám a rajtnál pozíciót veszített Max Verstappennel szemben. Nem először fordult elő, hogy Norris rajtja nem sikerült jól, korábban ugyancsak pozíciókat bukott már a piros lámpák kialvását követően. Végül vissza tudta előzni Verstappent és megnyerte a versenyt, ám mindenképpen utána kell járniuk annak, miért nem sikerült olyan jól az elrugaszkodás, mint kellett volna.

A zandvoorti verseny leintése után a McLaren versenyzője rámutatott, ezúttal sem olyan problémával szembesültek, mint korábban, sőt, valójában úgy érzi, sikerült jobban dolgoznia a rajtnál, mint a korábbi alkalmakkor.

„Nem pörögtek ki a kerekeim” — mondta a brit versenyző, majd arra a felvetésre, hogy könnyű-e megoldást találni a rajtokkal kapcsolatos problémákra, hozzátette: „Nyilvánvalóan nem, mert különben jobban teljesítettem volna. De tudjuk, mit kell tennünk. Tudjuk, mi szükséges egy tökéletes rajthoz.”

„De itt nagyon apró különbségekről beszélünk. Mivel egyikünk sem találta el tökéletesen, úgy tűnik, talán valami mélyebb probléma volt, vagy valami nem úgy működött, ahogy kellett volna, vagy egyértelműen félreértettünk valamit, amit mások nem. De Oscar az egyik legjobb rajtoló a mezőnyben. Én nem vagyok olyan jó, mint ő, de megközelítem. Nem vagyok rossz rajtoló, de nyilvánvalóan nem vagyok olyan jó, mint amilyenre szükség lenne.”

„Ez ismét egy olyan verseny volt, amely szinte kicsúszott a kezemből a rajtnál, de ma megint más volt a helyzet ahhoz képest, mint ami eddig történt. Ahogy a hétvége előtt mondtam, egy kicsit több következetességet kell találnunk, de dolgoztunk rajta, és úgy érzem, a procedúrát tekintve jobban teljesítettem, de nyilvánvalóan nem hozta meg a várt eredményt.”

Norris hozzátette, bár elszúrta a startot, nyugodt tudott maradni, és az előtte álló feladatra fókuszált.

„Miután az 1-es kanyarban, illetve a rajtnál visszaestem, meglepően nyugodt voltam, talán azért, mert kicsit hozzászoktam, hogy a rajtnál visszaesek. Nagyon felkészültem az ilyen helyzetekre. Nyugodt voltam, és csak arra gondoltam, ‘oké, most mit tehetek?’ Szóval elkezdtem előre gondolkodni, kímélni a gumikat, megnéztem, milyen tempóm van. De már a 10., 11., 12., 13. körben kezdtem utolérni Maxot, és kezdtem elég optimista lenni, hogy megelőzhetem őt a pályán. Két lehetőségem volt. Az elsőnél nem voltam elég közel. A következő körben megcsináltam, és onnantól kezdve csak koncentráltam.”