Norris idén Verstappen legfőbb kihívója volt a világbajnoki küzdelemben, a két versenyző pedig több alkalommal is már-már „ölre menő” csatát vívott egymással a pályán. Tény, Norris több alkalommal is hibázott az évad során, a hajrában pedig jobbára már csak matematikai esélyei voltak a címre, amit végül Verstappen Las Vegasban biztosított be magának.
Norris ugyanakkor összességében elégedett lehet az idei évvel, hiszen négy futamgyőzelmet is szerzett, ezüstérmesként zárta a bajnokságot, jövőre pedig újult erővel térhet vissza. A McLaren ráadásul megnyerte idén a konstruktőri bajnokságot, ami kétségkívül óriási lendületet ad a csapatnak.
Az ifjú versenyző Abu Dhabiban szerzett győzelme után azt mondta, az évad elején talán kicsit kevesebb volt az önbizalma, de egyre jobban elhitte, hogy megvan benne, ami kell ahhoz, hogy bajnok legyen az F1-ben.
„A lendületben nem hiszek. Nem hiszek sok mindenben, de azt hiszem, amit idén megtanultam, az az, hogy egy kicsit jobban higgyek magamban” — mondta Norris. „Sokszor nem én kerültem ki győztesen bizonyos helyzetekből, ahogy szerettem volna, különösen a Max elleni csatáim során. Bármennyire is fáj néha, most már örülök annak, hogy úgy vághatok neki a következő szezonnak, hogy tudom, harcolni tudok.”
„Ismerem magam, és jobban tudom, mint bárki más, hogy miben kell fejlődnöm, hol nem vagyok elég erős, és hol vagyok az. Nyitott vagyok a kritikákra, ilyesmire, de én tudom a legjobban, nemde? Nem arrogánsan vagy önzően, de tisztában vagyok vele, hogy sok területen és bizonyos dolgokban fejlődnöm kell. Úgy érzem, hogy az utóbbi három, négy, öt versenyen már sokat javultam. Úgy érzem, hogy erős eredményeket szállítottam. De összességében remélem, hogy a jövő év egy olyan év lesz, amikor már az első verseny előtt eldönthetjük, hogy a bajnokságért fogunk küzdeni. Ezt soha nem gondoltuk korábban. Még csak érzésünk sem volt erről sem csapatként, sem nekem, mint versenyzőnek. Szóval remélhetőleg a jövő év ilyen lesz.”
„Nyilván sok munka vár még ránk. És a Ferrari is erősen fog nyomulni. De ez majd a jövő év kérdése. Most csak ünnepelni fogok a csapatommal, és megünnepeljük azt, amit megérdemelnek.”
Norris hozzátette, voltak mélypontjai a 2024-es szezonnak, ezekből pedig rengeteget tanulhat 2025-re. Úgy érzi ugyanakkor, számos területen fejlődni tudott, és leginkább a Max Verstappen elleni küzdelmekben kell tovább javulnia, hogy valódi esélye legyen jövőre.
„Őszintén szólva valószínűleg a nehezebb pillanatok azok, amelyekből a legtöbbet tanul az ember. Szóval van valami igazság abban, amit az emberek mondanak. De azok a nehéz idők, például a Max elleni csatáim, vagy más esetek a szezon során… Ha visszatekintek Ausztriára. Silverstone-ra… Csak néhány ilyen van, és mindegyik más okból. De egyik sem volt olyan, ami miatt jobban kételkedtem volna magamban.”
„Ez az év a legjobb szezonom volt teljesítmény szempontjából. Hogy elég jó volt-e Valószínűleg nem. De ha megnézzük az egyéni teljesítményemet, például az időmérős teljesítményeimet, azok majdnem kétszer olyan jók voltak, mint tavaly, különösen összehasonlítva a többiekkel, akik pontosan ugyanabban az autóban ülnek. Szóval határozottan előreléptem idén.”
„Nyilván voltak dolgok, amelyeket elvesztettem. És talán három rajtot veszítettem el idén, ami néha egy-két pozícióba került. De ezek gyakran csak Max pozíciói voltak. Vagy például Budapesten egy Oscar elleni, és hasonló apróságok. De visszatekintve egyik sem éreztette velem azt, hogy „nincs meg, ami kell”. Ezek a pillanatok csak akkor jöttek, amikor közvetlenül Max ellen versenyeztem. És hát, Max az Max. Ellene versenyezni bármilyen helyzetben mindig nehéz lesz. Senki sincs kellemes helyzetbeb, amikor Max ellen küzd.”
„Azt hiszem, Mexikó egy fordulópont volt, amikor bebizonyosodott, hogy nem minden tökéletes, amit ő csinál. Azt gondolom, ha visszatekintünk Austinra és a 12-es kanyarra, a rajtrácson lévők többsége — mondhatni szinte mindenki — egyetértett abban, hogy a büntetés, amit kaptam, nem volt igazságos. Vagy egyikünknek sem kellett volna, vagy mindketten kellett volna kapjunk. Szóval… Úgy gondolom, ezek apró esetek voltak, de tempó szempontjából idén nem kételkedtem magamban. És úgy érzem, sokkal nagyobb hitet adtam magamnak. Például, ha visszatekintek az időmérőkre, emlékszem, 12 hónappal ezelőtt itt elrontottam a Q3-as körömet, egy kört, amelyet a 2. helyen kellett volna befejeznem, de nagyon megcsúsztam a 12-es és 13-as kanyarban. Nagyon bosszús voltam magamra az időmérő után. És erről beszélt mindenki akkoriban. De idén ez nem igazán történt meg. Befejeztem az időmérős köreimet. Javítottam ezeken a területeken.”
„Inkább a szemtől-szembeni harcról volt szó az egyik legjobb ellen a világon. És a lényeg az, hogy kívülről nem látni azokat a pillanatokat, amikor ha bizonyos dolgokat teszek, összeütközünk. Az emberek kívülről nem tudják, hogy ezekben a pillanatokban elfogadod, hogy elvesztesz egy csatát. És ez volt a helyzet az év első hat-hét versenyénél. Túl sok pontot veszítettünk. És egyszerűen abban a helyzetben voltam, ahol nem tudtam annyit nyerni, amennyit kellett volna vagy akartam. De ezeket nem használom kifogásként. Azt mondom, idén nem volt meg bennem az, ami kellett volna, hogy Max ellen harcoljak és azt nyújtsam, amit kellett volna. De határozottan megadta azt az érzést, hogy „oké, ha itt-ott javítok egy kicsit”, akkor először érzem azt, hogy határozottan megvan bennem, ami kell.”
