Elmélkedés a Formula-1-re váró kihívások fényében…

A Nemzetközi Automobil Szövetség által a 2014-es évre összeállított technikai szabályzat értelmében a Formula-1 jelentős változásokon fog átesni. Ezek között szerepelnek többek között a versenyautók erőforrásait érintő módosítások is, amelyek egyrészt a költséghatékonyság, másrészt pedig a „zöld” F1 megvalósítása, illetve a környezettudatosság minél nagyobb értelemben vett érvényesítése érdekében kerültek papírra.

A Formula-1-el kapcsolatos híreket, valamint a kategória technikai oldalát figyelemmel kísérők részére mára minden bizonnyal ismert tény, hogy a jelenleg használatos 2.4 literes V8-as szívómotorok helyett 1.6 literes, hathengeres, 500 bar maximális nyomású, közvetlen üzemanyag befecskendezéses és Energia Visszanyerő Rendszerrel kiegészített turbómotorok biztosítják majd a szükséges lőerőket. Az eredeti szabálytervezettel ellentétben pedig a 2014-es évre összeállított specifikáció szerint elkészített erőforrások megengedett maximális fordulatszáma 15.000 ford/percben lett meghatározva.

Mint ahogyan az a legtöbb újítással, illetve kötelező változtatással kapcsolatban lenni szokott, általában nem mindenki örül maradéktalanul az adott bejelentéseknek. Személy szerint nem érzem nagy veszélyben az F1-et abból a szempontból, hogy az erőforrásokkal kapcsolatban meghatározott irányvonal miatt csökkenne majd a futamok látványossága, legalábbis a motorok tekintetében. Az, hogy az adott versenyek izgalmasak lesznek-e vagy sem, természetesen többféle szempont együttes teljesülésétől függ.

Visszatérve azonban a motorokat érintő változásokra … A legtöbb internetes oldalon, és nem utolsó sorban az ismerőseim körében is az elsők között ezzel kapcsolatban az hangzott el, hogy az új építésű motorok hangja nem lesz olyan markáns, mint most, és ez valahogy nem összeegyeztethető a Formula-1-el. Én úgy gondolom, hogy a maximális fordulatszám 15.000 ford/perc-es értékre történő csökkentése minden bizonnyal más motorhangokat fog majd eredményezni, mint azt már az elmúlt években megszokhattuk, de szerintem ez nem fogja negatívan befolyásolni az F1-et. Természetesen naiv dolog lenne abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy nem lesz olyan nagymértékű a változás, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy jó néhány évvel ezelőtt, amikor a hajdani turbófeltöltős motorokról át kellett állni a jelenlegi szívómotorokra, az is egy új hanghatással járt (ha már csak ennél az egy paraméternél maradunk), és mégis hozzá tudtunk szokni, szerintem egészen gyorsan. Annak ellenére pedig, hogy a turbós motorok újra visszatérnek majd az F1-be, és azok más hangtartományban fognak majd üzemelni, azt hiszem az F1-es motorok különlegessége, és a maguk értelmében vett zajosságuk meg fog maradni.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nekem nem lényeges, hogy milyen hangon szólnak hozzánk ezek a csodálatos lóerő források, mert hiszen amikor kimegyek egy versenypályára, és meghallom valamelyik autónak a hangját – miután a mobil elektromos indító-berendezéssel életre keltik azt – szinte kiráz a hideg. De azt hiszem ezt nem kell túlzottan megmagyarázni, mert Te, aki ezeket a sorokat olvasod, nyilvánvalóan hozzám hasonlóan szerelmese vagy ennek a csodálatos technikai sportnak.

De mégis egy kicsit más vonatkozásban várom kíváncsian az új motorok megjelenését. Abban szinte biztos vagyok, hogy az új előírások miatt nem lesz egyszerű dolguk a motorgyártó cégeknek, hogy a regulák minden egyes sorainak való megfelelés mellett a lehető legjobb teljesítményű (és természetesen jó hangzással rendelkező), valamint megfelelő élettartammal bíró V6-os motorokat építsenek. Aki végigolvasta a 2014-re összeállított új technikai szabályokat (és bízom benne, hogy sokan vannak ezzel így), annak is minden bizonnyal egyértelműen látszik, hogy a dupla teljesítményre képes Kinetikai Energia Visszanyerő Rendszer, valamint a villamos hajtás bevezetése mellett számos új, ismeretlen tényezővel is számolni kell. Pontosan ezért az új erőforrásoknak jóval komplexebb egységet kell majd alkotniuk, ami pedig már önmagában véve is extra kihívás elé állítja a szakembereket.

Azt tehát már láthatjuk, hogy három év múlva milyen új szabályoknak kell majd megfelelnie az F1-nek, illetve milyen előírások vonatkoznak majd az új motorokra. De hogy ez a változás hoz-e esetlegesen új motorbeszállítót a száguldó cirkusz számára, ez egyelőre még mindig nyitott kérdés. A Renault például már 1977 óta jelen van a Formula-1-ben, és a jelenlegi, 2011-es szezonban összesen három csapatnak, a Lotus Renault GP-nek, a Red Bull Racingnek és a Team Lotusnak is szállítanak motorokat. A francia gyártó F1-es szerepvállalása pedig tovább erősödött, hiszen július hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a 2012-es évben már a Williams alakulat autóiban is az ő általuk gyártott erőforrások biztosítják majd a szükséges lőerőket.

Kétségtelen tehát, hogy a motorgyártók számára fel van adva a lecke. A csapatoknak sem lesz egyszerű dolguk, hiszen az új erőforrások fogadásához teljesen más koncepció szerint kell majd az új autókat megtervezni és összeállítani. A Renault pedig azt hiszem jól csinálja, hiszen próbálja Formula-1-es jelenlétét mindinkább megerősíteni. De természetesen nemcsak a Renault-ról szól ez a történet, hiszen olyan nagy gyártókat, mint a Mercedest és a Ferrarit sem szabad kihagyni a felsorolásból, akik szintén már letettek valamit az asztalra.

De milyen is valójában egy jónak tartott Formula-1-es motor? Nos, azt hiszem ezen a téren is igencsak megoszlanak vélemények, illetve egészen biztos, hogy a különböző szempontok más és más súlyozottsággal vannak jelen a legtöbb embernél. Ahogyan azt a bejegyzés korábbi részében is említettem, a szabályalkotók által lefektetett új regulák hátterében ott van a költséghatékonyság, amely nemcsak a motorok gyártására, hanem azok fejlesztésére is vonatkozik. Természetesen nem lehet a végletekig elmenni az olcsóság irányába. De mi számít olcsónak egy Formula-1-es erőforrás esetében? Nyilvánvaló, hogy abban az esetben sok pénzt meg lehet takarítani, ha egyáltalán nem végeznek fejlesztéseket, mint ahogyan az a most is érvényben lévő szabályzat értelmében tiltott. Azt azonban nem nehéz előre megjósolni, hogy egy merőben más motorszabályzat bevezetése – mint ami a 2014-es évben vár az F1-re -, nem kis anyagi ráfordítást igényel majd. Kétségtelen ugyan, hogy egy új szabályrendszer akár újabb gyártókat is csábíthat a Formula-1-be, de annak vajon milyen hatásai lennének a költségekre?

Vagy ott vannak azok, akik a költségkímélés szó hallatán azonnal felteszik a kérdést: A turbófeltöltő bevezetése mitől teszi olcsóbbá a motorok előállítását? És azt hiszem ez a kérdés teljes mértékben jogos! Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a nagyobb hengerűrtartalmú és nagyobb fordulatszám-tartományra specifikált motorok gyártása jóval drágább, mint a V6-os, 15.000 ford/perc maximális fordulatszámra előállított aggregátok esetében, de a turbófeltöltővel való kiegészítés valóban költségnövelő tényező. Itt léphetnek életbe olyan további megkötések, mint például az egy teljes szezon során felhasználható motorok számának limitálása, amellyel szintén kordában lehet adott esetben tartani a kiadásokat.

A következő szempont lehet akár a motorok teljesítménye, vagy a lóerő forrás elnevezéshez igazodva, hogy a motor mennyi lóerővel is rendelkezik. Azt hiszem ezzel kapcsolatban nem kell túlzottan magyarázni a dolgokat, hiszen hogyan is festene a Formula-1, ha egy alacsonyabb kategóriában használatos motoroknál is gyengébbek lennének. Ami viszont véleményem szerint biztosra vehető, hogy az 1.6 literes V6-os motorok a mostani V8-as verziókhoz képest gyengébbek lesznek majd, de a megnövelt teljesítményű KERS használatának köszönhetően mindez kompenzálódni fog.

Azt hiszem azzal sem tévedek nagyot, hogy vannak néhányan, akik a környezettudatosság és a Formula-1 párosításának hallatán már végleg kiakadnak. Természetesen nem kívánom megvetni ezen véleményeket sem, hiszen nem ez a célom. Én úgy gondolom, hogy az ésszerűség határain belül igen is jó elképzelés és törekvés, hogy az F1 is a környezetbarát megoldások felvevőpiacává kíván válni. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a Formula-1 legyen iránymutató például az autógyártók számára az alkalmazott technikai- és technológiai megoldások terén, és ennek szerves részeként kell kezelni a környezetkímélő megoldások adaptálását is. És máris itt van a következő szempont a jó F1-es motorok ismérvei között, mégpedig az előzőleg említett technikai- és technológiai iránymutatás. Itt már persze kissé erőteljesebben vannak jelen különböző marketing-elképzelések is. Azon gyártó szempontjából ugyanis, amelyik a személyautók, illetve az utcai sportkocsik gyártása mellett képviselteti magát az autóversenyzés királykategóriájának is nevezett Formula-1-ben, azt hiszem igencsak presztizsromlást jelentene, ha nem a lehető legjobb technikai megoldásokat hozná le a gyártósorairól.

Felsorolásom végére pedig a motorok által képviselt hanghatást, mint szintén lényeges jellemzőt tettem. Ahogyan azt a bejegyzés korábbi részében is említettem, számomra is bizsergető érzést kelt, amikor élőben meghallom egy Formula-1-es autó motorjának csodálatos hangját. Talán nem túlzok azzal a kijelentésemmel, ha azt mondom, hogy a versenyekre, vagy az F1-es rendezvényekre kilátogató nézők jó része pontosan ezért a hanghatásért, és az általa nyerhető fantasztikus élményért megy ki az adott helyszínre. Egyébként egyáltalán nem ritka az autógyártók körében, hogy az autók és a motorok gyártásában résztvevő szakembergárdában ott van egy-két akusztikai tervezőmérnök is, akik pontosan azért dolgoznak, hogy az adott konstrukcióhoz, márkához és az általuk képviselt presztizshez méltó hanghatást produkáló motor és autó kerüljön ki az utakra.

Nem lesz ez másként a 2014-es évre szánt F1-es motorokkal sem. Biztosra veszem, hogy erre az igencsak kényes területre is éppúgy nagy hangsúlyt fognak majd fektetni a Formula-1-es erőforrások gyártása iránt elkötelezett szakemberek, mint például a minél jobb teljesítmény-súly arányra, vagy az egyes alkatrészek megfelelő élettartamára.