A holland pilóta a múlt vasárnapi Las Vegas-i Nagydíjon biztosította be F1-es pályafutása 4. világbajnoki címét. Az idény kétségkívül nehéz volt számára: egyrészt a Red Bull nem volt olyan ütőképes a pályán, mint az elmúlt években, emellett pedig az évad elején a csapatot körülvevő botrányok is nehezítették a dolgát.

Év közben sokat pletykáltak arról, hogy a bizonytalan helyzet miatt Verstappen már 2025-ben csapatot válthat — állítólag egyeztetések is folytak menedzsmentje és a Mercedes között. Verstappen nemrég maga is elismerte, megfordult a fejében a csapatváltás gondolata, végül azonban a lojalitás mellett döntött.

Vasárnapi címvédése után a holland pilóta elismerte, nem szeretne még azon gondolkodni, mi lesz akkor, ha lejár a szerződése a Red Bullnál.

„Imádom, amit csinálok. 2028-ig szerződésem van, hogy mi jön azután, azon még nem akarok gondolkodni” — mondta mosolyogva a holland versenyző. „Sok minden történhet. Sok mindent szeretnék csinálni, de jelenleg nagyon elégedett vagyok ott, ahol vagyok. Élvezem a pillanatot.”

„Ez mindig vitatéma volt köztünk az édesapámmal, amikor gyerek voltam. Mindig úgy voltam vele, hogy majd meglátom, majd lesz valami, az apám pedig nem bírta ezt elviselni, ‘Hogy érted ezt? Majd meglátjuk? Lesz valami?’. Ez nem hozzáállás! Én pedig azt mondom, igen, de én ilyen vagyok, nem szeretek idegeskedni dolgokon, nem szeretem túlgondolni vagy túlbonyolítani a dolgokat.”

„Tudom, hogyha beülök — legyen szó egy gokartról vagy bármilyen autóról —, amint felveszem a sisakot, rajta vagyok a dolgon. Ettől nagyon nyugodt vagyok, nem akarom lefárasztani az agyamat azzal, hogy túl sokat gondolkodom azon, hogyan tudok befolyásolni bizonyos dolgokat.”

„Gyerekként is folyton noszogatni kellett, apám pedig határozottan meg is tette, és nagyon örülök annak, hogy megtette. Mert ettől lettem az a versenyző, aki ma vagyok. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy az életem indult, ahogy a versenyzés indult számomra, egészen a Forma-1-ig.”

„Néha egy kicsit lusta voltam., de az apám gondoskodott arról, hogy felismerjem, mit is csinálunk. Nagyon hálás vagyok azért, ahogy felnőttünk, és ahogy a csúcsra jutottam.”