Nincs még egy olyan csapat a Forma–1 jelenlegi mezőnyében, amely annyiszor váltott volna nevet, tulajdonost és színt, mint az idén Aston Martinként induló gárda. A sor 1991-ben a Jordan Grand Prix-val kezdődött, amelyet az ír üzletember, Eddie Jordan szerényen önmagáról nevezett el. 1983-ban Ayrton Senna és Martin Brundle nála mentek egymás idegeire a brit F3-as bajnokságban, de Johnny Herbert és Jean Alesi is az excentrikus csapattulajdonosnak köszönhetik karrierjük beindulását.

Az alsóbb kategóriákban elért sikereket követően egyértelműnek tűnt a Jordan Forma–1-es szereplése. 1990-ben a korábban a Reynardnál dolgozó Gary Anderson kezdett bele a 911-es kódjelű versenygép megrajzolásába, és az egyszerű, mégis harmonikus vonalvezetésű, és megbízhatóságot, erőt sugárzó autó novemberre el is készült. Eredetileg a Judd V8-as motor köré tervezték, de aztán sikerült lecsapniuk az izmosabb Ford HB V8-asra, amelyet addig csak a Benetton használhatott.

A Jordan 911-est a veterán – 44 éves – John Watson tesztelhette elsőként, aki legutóbb 1985-ben versenyzett az F1-ben (a McLarennél). 20 kört tett meg vele Silverstone-ban, minden nagyobb gond nélkül. Az autó akkor még nem a jól ismert élénkzöldben pompázott, hanem karbonfeketében. „Már festékre sem volt pénzünk, ezért maradt feketén. De klasszul mutatott!” – emlékezett vissza Eddie Jordan, aki mindig is szerette a dolgok jobbik oldalát nézni.

„Már fél méter után meg lehet mondani, hogy egy autó mire képes. Rögtön üzen neked a testeden, kezeden, lábadon keresztül, és ez a versenygép pont azt mondta, amire szükségünk volt. Nagyjából olyannak tűnt, mint egy szteroidokkal felpumpált F3000-es kocsi” – nosztalgiázott John Watson is, aki nagy sikert jósolt az újonnan induló csapatnak.

CSAK A PORSCHE NEM ÖRÜLT…

A silverstone-i próbának egyedül a Porsche nem örült, és a morcos stuttgartiak miatt a kocsi kódnevét az ikonikus 911-ről 191-re kellett változtatni. Mindez 25 fontba került, de a dörzsölt Eddie Jordan elhitette velük, hogy több ezerbe, ezért vigaszdíjként másfél évre a rendelkezésére bocsátottak egy vadonatúj Porsche 911 sportautót.

A Jordan 911-est 191-est tervező Gary Anderson a csapatfőnök régi barátja volt, és olyan gyakorlati műszaki szakember, aki nem rettent meg az olajos csavarkulcsoktól sem. „Te teljesen őrült vagy, nincs is elég tapasztalatunk a Forma–1-hez!” – próbálta hideg fejjel lebeszélni Jordant az indulásról, de aztán mégis belement vele a vakmerő kalandba, arra számítva, hogy pár hónap után úgyis elbuknak, és akkor leléphet tőle. Végül 8 évig maradt.

JÓL JÖTT MICHAEL JACKSON BALESETE

A sikeres szerepléshez elsősorban pénzre volt szükség, és Jordan szívesen magával vitte volna a Camelt az F3000-ből, de a Benetton elhappolta előle ezt az üzletet. „Végünk van, teljesen leégtünk, egy vasunk sincs!” – esett kétségbe a csapatfőnök, de aztán a konkurens cigarettagyártó Marlboro révén váratlan lehetőség hullott az ölébe. Jordan 600 Pepsico-vezető előtt tarthatott előadást egy konferencián, bár akkor az üdítőitalos gigavállalat éppen Michael Jackson kétévesre tervezett megaturnéjára próbálta beosztani a pénzt.

Az énekes sztár nem sokkal később véletlenül felgyújtotta a haját, a bőre csúnyán megégett, ezért a koncertsorozatot el kellett halasztani. A Jordannek így végül jutott egy szemmel látható összeg a Pepsitől, a csoporthoz tartozó 7 UP zöld színére festett 191-es gép pedig óriási tetszést aratott a szurkolók körében. Igazából a Fuji több pénzt adott az ír kiscsapatnak az üdítőitalosoknál, de ők szerényebb reklámhellyel is beérték a kocsi kasztniján.

Pilótának leigazolták a veterán Andrea De Cesarist (akit akkor már csak a Marlboro támogatása tartott a Forma–1-ben), valamint Bertrand Gachot-t, aki a csúnyán sikerült Coloni-Subaru házasságból menekült a zöldekhez. A szezonnyitó Amerikai Nagydíjon De Cesaris már az előselejtezőn elvérzett, míg Gachot a szenzációs 14. rajtkockát szerezte meg (a versenyen 10. lett). A Jordan-Ford a szezon végén 13 pontot gyűjtve az 5. helyen végzett a konstruktőrök között.

SCHUMACHERT IS A JORDAN FEDEZTE FEL

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Michael Schumachert is ők fedezték fel a sportágnak. Gachot Londonban gázspray-vel megtámadott egy taxist, emiatt rövid időre börtönbe csukták, így a Belga Nagydíjra a csapatnak sürgősen helyettesítőre volt szüksége. Szóba került Stefan Johansson, de ő fizetést kért, ezért Jordan inkább az ingyenesen elérhető Schumacher mellett döntött. „Legalább százszor versenyzett már Spában” – füllentett neki Willi Weber, a pilóta menedzsere, pedig a német srác akkor még egyszer sem hajtott körbe versenygéppel a nagy kihívást jelentő belga pályán.

Silverstone-ban rendeztek neki egy rövid tesztnapot, de nagyjából 20 kör után le is állították. „Hé, Michael, nyugodj le, lassíts! Ezzel a kocsival fogsz versenyezni a hétvégén, szóval ne törd össze!” – szóltak rá a mérnökök. Spában aztán megkérték De Cesarist, hogy vigye körbe egy személyautóval a pályán, de a nyegle olasz inkább csak gyorsan elhadarta újdonsült csapattársának, hogy melyik kanyart milyen fokozatban vegye.

Schumacher végül egy kiskerekű, összecsukható biciklivel tekert végig a spái csíkon, és az időmérőn csúnyán megalázta De Cesarist. 7 tizedet vert rá, és a futamon talán még a dobogót is elcsíphette volna. De már az első pár száz méter után leégette a kuplungot, ezért kénytelen volt kiállni. A sportautóknál megszokott gurulórajtok után fogalma sem volt arról, hogyan kell álló helyzetből elindulni…