Ayrton Senna da Silva módos brazíliai családban született, az apjának gyára és kiterjedt földbirtokai is voltak. Az 1960-ban született fiúcskának eleinte komoly problémái adódtak a motoros koordinációjával, hároméves koráig egy lépcső megmászása is gondot jelentett számára. Ezt aztán gyorsan kinőtte, és hétévesen már vadul száguldozott a családi dzsippel keresztül-kasul a farmjukon. 1981-ben jött át Európába, hogy együléses autókkal versenyezzen. Mivel az apai név (da Silva) túl gyakorinak számított, ezért inkább az édesanyjáét használta – így tette legendássá a Senna nevet.

Gyorsan lépkedett felfelé a karrierje lépcsőfokain, már a bemutatkozó évében megnyerte a Formula Ford 1600-at, aztán a következő esztendőben a Formula Ford 2000 sorozatot is. 1983-ban a brit F3 bajnokává koronázták, és mellékesen megnyerte a nagy presztízsű Makaói Nagydíjat is. Ki akart volna egy ilyen sráccal szerződni a Forma–1-ből? Szinte mindenki – hogy aztán a 23 éves brazil a sok-sok szék között kis híján a padlóra essen.

Senna az első tesztlehetőséget attól a brit Toleman istállótól kapta, amely akkor a harmadik szezonját töltötte az F1-ben. Az első két évet pont nélkül zárták, de 1983 második felére feljavultak, Derek Warwick és Bruno Giacomelli összesen 10 pontot szerzett, amivel 9. helyen végeztek a konstruktőrök között (ez akkor nagyjából a Tyrrell és a Lotus szintjét jelentette).

Senna F3-as bajnokként először ülhetett csúcskategóriás gépben, és először érezhette egy turbómotor (a bő 600 LE-s Hart) erejét. Az esős Silverstone-ban óvatosan kezdett, de aztán folyamatosan gyorsult, és végül 1:12.04 perc volt a legjobb ideje. Fél másodpercet vert rá Derek Warwick időmérős teljesítményére. Délután a szárazabb pályán aztán komolyabban odalépett, és meg sem állt 1:11.05-ig, amivel a versenyen az 5. kockába került volna.

„Ez kétségkívül nem egy futamgyőzelemre képes autó. Nem tud a Ferrarival, Renault-val, Brabhammel csatázni, de a dobogóra fel lehet vele kerülni, akár már jövőre is” – értékelt Senna higgadtan és realistán a teszt után. A próféta szólt belőle, hiszen 1984-ben kis híján megnyerte vele a Monacói Nagydíjat.

A brazilt 1983-ban a Williams–Ford is próbára tette, amely abban az időszakban a 4. erőnek számított az F1-ben. Senna korán megérkezett Donington Parkba, ahol előbb köszöntötte a szerelőket, majd rögtön a kocsit kezdte el tanulmányozni. 23 évesen is ugyanaz az eltökéltség, határozottság, céltudatosság mutatkozott rajta, mint később világbajnokként, nem szeppent meg a kínálkozó lehetőségtől.

„Eddig minden versenyt megnyertem itt, amelyiken elindultam, szóval Donington fekszik nekem” – közölte magabiztosan a teszt előtt. 9 órakor aztán befutott a csapatfőnök Frank Williams is, akit Senna már vörös overállba öltözve köszöntött. Aztán alaposan kifaggatta a szerelőket a kocsi kezeléséről, majd szorosra köttette magát az ülésbe, és 20 perc elteltével beröffentették mögötte a Ford-motort. A legjobb ideje 1:00.05 perc volt, majdnem 1 másodperccel jobb, mint amire a Williams addig képes volt ott. A tesztpilóta Jonathan Palmer idejét 1,5 másodperccel verte.

„Nagyszerű lehetőséget kaptam egy nagyszerű csapattól, de még semmi sem dőlt el. Egyelőre nem kínáltak szerződést, ami természetesen érthető” – mondta visszafogottan a brazil, aki talán előzetesen már tudta is, hogy ezúttal kisebb tétje lesz a körözgetésnek. Ráadásul csak 20 körre nyílt lehetősége, mert a motor erőt vesztett, és nem akarták végképp tönkretenni.

„Jövőre biztosan nem szerződtetjük Sennát, most csak azért volt itt, hogy valamikor a következő tíz évben nekünk versenyezzen. Mi nem akarunk fiatal és tapasztalatlan versenyzőt, de nyilvánvalóan tetszett, ahogy vezette a kocsit” – lombozott le mindenkit Frank Williams. Nagyon egyébként nem tudott volna mellényúlni a fiatal brazillal, mert 1984-ben az immár Honda-motoros Williams (a Jacques Laffite/Keke Rosberg párossal) csak a 6. helyen végzett az összetettben.

A teszt után készített interjúban Sennánál rákérdeztek egy esetleges Brabham-szerződésre is, amelyet a csapat világbajnok pilótája, Nelson Piquet akkoriban szinte már készpénznek vett. Az 1983-ban vb-bronzérmet szerzett, BMW-motoros versenygépet Senna ugyanakkor csak az év legvégén, novemberben próbálhatta ki. Ezúttal a franciaországi Paul Ricard szolgált helyszínül, a meghívót pedig az a Bernie Ecclestone küldte, aki nemcsak a Brabham tulajdonosa, de az F1 egyik nagyhatalmú ura is volt. A brazil szupertehetség olyan pilótákkal közösen kapta meg a tesztlehetőséget, mint Pierluigi Martini, Mauro Baldi és Roberto Guerrero, de mindegyikőjüket leiskolázta. Aztán ez a lehetőség is kútba esett.

„Jobb ajánlatot várok Bernie Ecclestone-tól, és majd meglátjuk” – mondta pimaszul egy interjúban, vagyis már ekkor látszott, hogy Senna tökéletesen tisztában volt az értékével, és nem akart aprópénzért akárhová elszegődni.

Végül mégis ezt tette, hiszen 1984-ben a Benetton elődjének számító Toleman istállónál mutatkozott be a Forma–1-ben, mégpedig hazai közönség előtt, a Brazil Nagydíjon. A nem túl versenyképesnek számító Pirelli abroncsok miatt csak a 17. rajtkockát sikerült megcsípnie, de így is 1,8 másodpercet vert csapattársára, az egyéves F1-es tapasztalattal rendelkező Johnny Cecottóra. A futamon már a 8. körben kiesett turbóproblémák miatt, de végül a szezonban 13 pontot ügyeskedett össze (köztük a monacói második helyet), és összetettben a 9. helyen zárt.

A következő három évet a Lotusnál töltötte, egyebek mellett 6 futamgyőzelmet aratva, majd 1988-ban a McLaren-Hondához igazolt, és rögtön világbajnok lett. Jól állt neki a piros-fehér autó, bár 1983-ban Ron Dennis csapatfőnök még szintén nem tartott igényt a szolgálataira. Silverstone-ban Senna Martin Brundle és Stefan Bellof társaságában tesztelhetett, de közülük is kiemelkedett.

„Nagyon magabiztos vagyok a kocsiban, elképesztően könnyű irányítani. Az időeredmény pedig sokkal jobb, mint előzetesen számítottam rá. Nagyjából kezdek ráérezni, hogyan lehet F1-es versenyt nyerni. Ez sokkal inkább a kocsin múlik, nem a versenyzőn” – jelentette ki a brazil, miután kiszállt az akkor még Ford-motoros autóból.

„Eddig nagyon jól teljesít, Ayrton sokkal gyorsabb volt, mint ezeken a gumikon lenni szoktunk. Reméljük, hogy délután újra körözhet, és egy kicsivel még jobb lehet” – nyilatkozta pókerarccal Dennis, aki évekkel később elismerte, hogy már akkor lenyűgözte a brazil elképesztő tehetsége.