Egy pilótáról többnyire rögtön kiderül, ha világbajnok fából faragták. Így volt ez Alonso esetében is, aki 1999-ben (17 évesen) ült először F1-es versenygépben. Az Euro Open by Nissan aktuális bajnokaként kapta meg a lehetőséget, hogy négy másik fiatal tehetséggel együtt a jerezi pályán tesztelhessen egy Minardival.

A debütálást az olasz kiscsapat ex-versenyzőjének, Adrian Camposnak köszönhette, aki akkoriban a spanyol tehetség csapatfőnöke volt. Mivel korábban már sikerrel ajánlotta be Marc Genét a Minardihoz, a névadó-tulajdonos Giancarlo Minardi ezúttal is hallgatott a szavára. És milyen jól tette!

„Alonso teljesítménye megdöbbentett, rögtön világossá vált számomra, hogy megvan benne az a bizonyos plusz” – emlékezett vissza a most 73 éves csapatalapító. A spanyolországi Jerezben Alonso utolsóként gurult pályára. Spanyolország azon részén ritkának számít az eső, de ezúttal könyörtelenül zuhogott, a spanyol tini viszont már a harmadik körében megfutotta a nap legjobb minardis idejét (persze esőgumikon), másfél másodpercet verve az utána következőre.

„Rögtön vissza is hívtuk a bokszba, pedig összesen 25 körre kapott lehetőséget. Mondtuk neki, hogy nyugi, nem kell kockáztatnod, még sok időd van hátra. Ő erre visszavágott, hogy nem lesz baj, tökéletesen uralja az autót” – mesélte Minardi. Alonsót tehát újra kiküldték a pályára, és a tesztnap végén már bő 2 másodperccel volt jobb az olasz istállóval tesztelő riválisainál.

Hosszú és kimerítő tárgyalások után a Minardi végül többéves szerződést kötött a jövő szupersztárjával. A következő évben azonban a kiscsapat csaknem eladósorba került a szokásosnál is komolyabb anyagi gondjai miatt, ezért kitették az asztalra (bocsánat: a piacra) az Alonso-ütőkártyát. Felkínálták őt Flavio Briatorénak, aki 2000-ben a Benetton-Renault csapatfőnöke lett (2002-től Renault F1 néven szerepeltek).

BRIATORE LECSAPOTT RÁ

Az élelmes Briatore rögtön elvállalta a menedzseri szerepet, és egyezséget kötött Giancarlo Minardival, amelynek értelmében a spanyol titán kizárólag a Minardi és a Renault „tulajdona” lett, harmadik fél nem tehette rá a kezét. Alonso a szintén spanyol Telefónica telekommunikációs vállalat pénze révén 2000-ben a Minardi tesztpilótája, a következő évben pedig igazolt versenyzője lett.

„Erősségei a koncentráció és a magas fokú teljesítmény. A versenyeken is időmérős szinten képes hajtani. Nagyszerűen lát a pályán, a rádión vagy táblán kapott információk nélkül is” – dicsérte meg Giancarlo Minardi. Alonso már az első évében brillírozott, kenterbe verte csapattársait. Egy öreg Ford-motorral a háta mögött nem túl gyakran villanthatott, de Gustav Brunner főtervező – aki fénykorában a Ferrarinak is dolgozott – le volt nyűgözve attól, milyen tempót préselt ki az általa megrajzolt autóból.

A spanyol 10. lett Hockenheimben a Német Nagydíjon, az évadzáró suzukai versenyen pedig egy 11. hellyel kápráztatta el a japán szurkolókat. Öt vetélytársát is maga mögé utasította, sőt, az egyszeres futamgyőztes Olivier Panist (BAR-Honda) le is körözte. Nem csoda, hogy 2002-ben a Renault tesztpilótája lett, a következő évre pedig versenyzői ülést kapott a francia gárdától.

„Elkövettek néhány komoly hibát a menedzselésében, 2007-ben például világbajnokként érkezett a McLarenhez, ezért én szerződésben rögzítve is első számú pilótává tettem volna. Így viszont vetélkednie kellett Hamiltonnal, és Räikkönen végül elorozta előlük a címet – elemezte Alonso további karrierjét Giancarlo Minardi.

Az olasz szakember szerint tévesen gondolják, hogy a kétszeres világbajnok nem csapatember. „Ez csak a Ferrarinál ragadt rá, ahol 5 évig áltatták egy nyerő autó ígéretével. Miután ez nem jött össze, természetes, hogy sokakkal konfliktusba bonyolódott. Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy egyenlő feltételek mellett most is komoly kihívója lenne Hamiltonnak. A Renault-hoz igazolása tehát újabb hiba, neki csakis egy ütőképes autóba lett volna szabad beülnie” – zárta Giancarlo Minardi.